Emberek, és
címkével ellátott dobozok…..
Azon gondolkodom, hogy az úgynevezett pszichológus szakemberek és egyéb agykurkászok vajon miért próbálják bizonyos , általuk megfigyelt egyes emberi viselkedések alapján, egy –egy önkényesen felcímkézett „dobozba” katalogizálni az embereket a saját elhatározásuk szerint.
Alapul vesznek egy-egy kisebb-nagyobb létszámú
embercsoportot, és összehasonlítva a „körtét” a „dinnyével”, a „citromot” a
„banánnal”, vonnak egy átlagot, megállapítva, hogy ez a jellemző a „tökre”! És
mindezt tudományos köntösbe öltöztetve közkinccsé teszik az írott szó
hatalmában hívők számára.
Tulajdonképpen már azt sem tartom igazán reálisnak,
hogy a doktori címeket egyes helyeken és körökben úgy adják-veszik, mint valami
trafikárut, és sok- sok olvasó, néző, hallgató, ezeknek a doktori címeknek a
hallatán máris hasra esik, szentírásnak véve mindazt, amit azoktól olvasott,
hallott vagy látott, akiknek a neve előtt ez a „légypiszok”ékeskedik.
Pedig
volt idő, amikor ezeknek a név előtti betűjeleknek még ténylegesen volt
értékük, még azt jelentették, hogy a viselője valamely szaktudománynak avatott
és elismert ismerője. Sajnos mára bizonyos helyeken, bizonyos országokban –
például Magyarisztánban – ezek a betűjelek sok esetben devalválódtak. És
mégis,mindezen ismeretek ellenére is képesek egyesek, sőt sokan, hajbókolni
kritikátlanul, amikor ezeket a „címeket” látják valakinek a neve előtt.
Persze
értem én – legalább is azt gondolom – sok embernek szüksége van ezekre a
„címkés dobozokra”, kell a kapaszkodó, hogy el tudjanak igazodni a világban és
ne kelljen elgondolkodniuk azon az egyszerű tényen: nincs két egyforma ember és
két egyforma eset. Csak hasonlóságok vannak, ha felületesen nézzük a
helyzeteket. De minden egyes ember hasonló élethelyzeteket másképpen él meg,
hiszen az átélését nagyban befolyásolja a pillanatnyi helyzete, léte, és az
előző élettapasztalatai, amik egyénenként mások és mások. Lehet, hogy csak
jelentéktelennek tűnő részletek különböznek az egyes esetek között, de az
„ördög” a részletekben rejlik, ahogy a tapasztalat mondja.
Ami az egyiknek
éppen csak jelentéktelen apróság, az a másiknak esetleg az életét jelenti, de
ne menjünk ennyire messze. A sok-sok embernek azért kell „címkés doboz”, hogy
tudja, hol a kesztyűje, a sálja, az alsónadrágja, a zoknija, a bugyija, a
melltartója, a harisnyája, a yeah-yeah, az ingyom-bingyom meg vao-vao-ja, mert egyébként nem tudja mit és
mikor, meg minek és hogyan!
És ezek az emberek általánosítanak.
Mint
Lombroso: - akinek így áll a füle, olyan az orra, amolyan az álla,
kék-zöld-sárga vagy éppen piros a szeme és hat anyja volt, az ilyen, meg olyan
csoportba sorolandó. És egyébként anya-vagy orgyilkos, terroristagyanús,
erőszakos, meg más efféle. Mert ezt írta, mondta a „Dr.XY” , és akkor ez már
faktum….. sőt hétszentség.
Na, ekkor
rándul ökölbe a kezem, és tényleg ölni tudnék. Ezek azok az emberek, akik
szerint, aki az államtól tud lopni, az ügyes ember, az viszi valamire az
életben, az életrevaló, aki kihasználja a lehetőségeit, hogy minél többet
vághasson zsebre a közösből…..mások kárára, akinek a „ma” a fontos, meg az
„én”, és a holnap legyen a holnapiak gondja.
Azt ezek az
emberek elfelejtik, hogy aki az államtól lop, az mindnyájunktól lop,…mert az
állam mi vagyunk, a választók, az átlagemberek és az átlag felettiek. És a
lopás bűne alól az nem ad felmentést, hogy ki hol, milyen magas polcon
helyezkedik el a társadalmi hierarchiában. Ennek a megítélése alól nem adhat
felmentést a politikai rang, az anyagi gazdagság, és az sem, ha éppen az
„isten”a barátja valakinek.
Aki akar,és
tud,gondolkodjon el e sorokon.
2014-09-01
Frank
Sinclaire/ Magyarisztán
