Dilemma, avagy a szavak értelmezésének problematikája

Mostanában sokszor elgondolkodom egyes általánosságban használt, szinte magától értetődő szavak jelentésén. Vajon tényleg azt értjük-e alattuk, amire gondolunk? És vajon tényleg mire   is gondolunk, amikor ezeket  a meghatározásokat (köznapi nyelven definíciókat) használjuk valamely jelenség, tulajdonság jellemzésére?! Tényleg meg lehet-e pontosan határozni az éppen használt kifejezéssel annak a valaminek a jelentését, amit éppen szeretnék általánosságban, mindenki számára érthetővé tenni?

Rögtön eszembe is jutott egy kifejezés, amit csak nagyon körülírva, több szempontot figyelembe véve lehetne talán meghatározni.
- Mi az hogy normális?
A válasz egyszerűnek tűnik:
- Az abnormális ellentéte !
És mi az hogy abnormális?
-Hát ami nem normális!
Ez bizony róka fogta csuka, nem vezet sehova. Akkor most próbáljuk másként megközelíteni a kérdést.
Általában azt tartjuk normálisnak, amit egy adott közösségi többség elfogad annak. Ami ettől akármelyik irányba eltér, az deviancia, nem normális, azaz abnormális! 
Ez akár még igaz is lehetne, de vegyünk egy egyszerű példát. Igaz, kicsit extrém, de ez is a valóság egy jelentős szelete: van egy európai nép, ahol az apró kis énekes madarakat lépvesszővel élve elfogja a madarász, majd a még vergődő, élő tollasjószág fejét átharapva, az Úr és a sikeres vadászat nagyobb dicsőségére fennhangon  elénekli az Ave Maria-t!
Az ő számára ez a normális cselekedet, mások viszont nem tartják annak. 

De hogy fokozzam ezt az extremitást, ez az európai nép odavan a gyönyörűségtől, ha pacsirtanyelv pástétomot ehet.
Tessék elgondolkodni azon, vajon hány száz, vagy esetleg hány ezer szerencsétlen kis madarat kell ahhoz legyilkolni, hogy azok piciny,aprócska nyelvéből a "mesterszakács" pástétomot készíthessen az ínyenc  nagyérdeműnek!

Másik példa: egyes ázsiai országokban, sőt most már a tehetős, különlegességekre vágyó más nemzetiségűek esetében is nagy divat a cápauszonyleves. Ehhez azt kell tudni, hogy a legtöbb esetben a még élő cápáról a halászhajó fedélzetén levágják az uszonyát, majd az immár haláltusáját vívó szerencsétlent visszadobják a tengerbe. Mindez csak azért, mert egyesek fene jó dolguktól nem tudnak mit csinálni a pénzükkel. És mivel megtehetik, van pénzük, és ezzel együtt egy bizonyos fokú hatalmuk, szerintük ez így helyes. Sőt ez az ő köreikben teljesen normális. Az élő majom agyvelejének elfogyasztási módjával már nem is akarom borzolni az idegeket, legyen ebből ennyi elég.

Tehát megint egy megközelítési mód, ami nem vezet sehová. Véleményem  szerint, ha egy ilyen egyszerűnek látszó kérdést nem lehet objektív módon és általánosságban meghatározni, akkor komoly fejtörést okozhat egy bonyolultabb kérdés eldöntése.
Vagyis az egyes emberi közösségekben használatos fogalmak értelmezése mintha ezen embercsoportok életminősége, az életről vallott alapvető felfogása szerint változna. Tehát az alapvetésnek számító fogalmakról alkotott véleményünket nagyban befolyásolja a saját egyéni életünkben és az életközösségünkben kilakult, esetenként csak ott érvényes etikai normarendszerünk. Ezért lehetséges, hogy amit mi elítélünk, mint viselkedési gyakorlatot, azt más kultúrából  érkező embercsoportok teljesen elfogadhatónak, sőt egyenesen kötelezőnek tartanak.

Vagy nézzünk egy társadalompolitikai, mondhatni filozófiai kategóriát.
A Demokrácia. Ez a fogalom ma itt nálunk és szerte az úgynevezett civilizált földi világban szinte napirendi vitatéma, de mit is jelent ez a hellén kultúrából reánk hagyott meghatározás?!
Maga a "Démosz" a nép, a Demokrácia a népfelség, azaz a nép, az egy területen élő többségi nép  akaratának érvényre juttatása az ugyanott élő kisebbséggel szemben, azaz; a népfelség hatalma! És most jön a csavar a magyarázatban, ami elsőre nem fog tetszeni senkinek, de ha alaposabban elmélyül a "kérdés-válasz"  játékban, el kell ismerje, a válasznak" van némi igaza!

Tehát, - A kérdés:
 (1) - kik vannak többségben, a tanult, művelt és kulturált emberek? 
(2) - vagy a kevésbé tanult, nem túlzottan művelt, és csak minimálisan szocializálódott, egyáltalán nem kulturált embercsoportok? 
Az  eddigi életem során tapasztaltak alapján sajnos az első csoport éppen vesztésre áll.

 Mi következik ebből?!

És íme a Válasz:
A hatalom ezek szerint a második csoport kezében kellene összpontosuljon.  És ez biztosan helyes lenne? Erről nem vagyok meggyőződve, pedig ahogy elnézem a mai korban lezajló "népvándorlási" folyamatot, a félművelt, vagy primitív emberek egyre hömpölygő áradatát, és az úgynevezett civilizált világunk egyre divatosabb celebjeinek jelentős hányadát, a felszínes világukat, amivel követendő példát mutatnak az ifjúság egy jelentős csoportjának, bizony könnyen lehet, hogy nekik áll a zászló.

És ha ez így van, akkor elkezdődik a földi világ legfőbb emlősének és csúcsragadozójának  a kipusztulása. Ezek lesznek a jelenlegi emberiség végnapjai.

Frank Sinclaire

2013.November 24

Az AGNC trilógia befejezése részemről

Mint azt az előző részekben megírtam, ennek a "szövetkezetnek" titulált és a Fővárosi Cégbíróságon sokadik nekifutásra bejegyzett cégnek a jelenlegi működése, és a szövetkezetet irányító személyeknek a tényleges szerepe körül nagyon sok homályos, sőt mondhatni máig sem tisztázott momentum található.

Például:
 - Tulajdonképpen mit is csinál ez az "alakulat"? - Voltaképpen mi is a valódi tevékenységük a TEAOR szerinti meghatározásból?
 - Kiknek a megbízásából, vagy megrendelésére hozták  létre, és mi célból ezt a vállalkozást? 
- Vajon miért próbálkoznak a kevésbé tájékozott lakóközösségek, falvak, kisközségek lakosai között befizető és hiszékeny embereknek,  tájékoztató előadásnak álcázott tagtoborzó meetingeket tartani? 
- A valamivel több tájékozottsággal rendelkező vidékeken vajon miért nincsenek már elég számban  hiszékeny balekok, akiktől ki lehet csalogatni a megmaradt tizenhatezer és párszáz forintjukat? - Vajon eddig ténylegesen hány embert sikerült megtéveszteniök soha be nem váltott ígéreteikkel, rafinált módon megkreált számítógépes vetítéseikkel?
 - Vajon eddig hány ezer Eurónyi forintot sikerült kicsalogatni a behülyített és pénzüket soha viszont nem látó "tagoktól"?
 - Hány család életét tették vajon tönkre, mikor a megszédített, agymosott  családfő, vagy családanya egy jobb helyzetbekerülés, az éppen mélyülő gödörből kikapaszkodás reményében a család maradék nehezen összespórolt pénzecskéjét fektette bele ebbe a szélhámiába, vagy rosszabb esetben kölcsönt vett fel, hogy belépőjegyet vehessen a giccsdíszletkészítők által vetített tündérvilágba?- Vajon hány elvakított ember nyugtatgatta otthon a családját azzal, hogy rövid időn belül NAGYKANÁLLAL fogják habzsolni az életet? 

Mind megannyi kérdés válasz nélkül, mert a szövetkezet "nagyra hivatott" vezetői vagy nem válaszolnak a feltett kérdésekre, vagy éppen sehol nem találhatók. Mindig kitűznek valami válaszadási, vagy kifizetés teljesítési időpontot, amit azután soha nem tartanak be.

De vannak egyéb furcsa egyezőségek is más, hasonló céllal létrehozott alakulatok esetét vizsgálva.

Példának okáért különös a taggyűjtési módszer a tagsági díjak, illetve a részjegynek nevezett "belépődíjak" összegét és a plusz tagok beszervezéséért járó anyagi jutalmazás módszerét tekintve. Az egyik ilyen szinte kísértetiesen hasonló szervezet az Aranybarátság vállalkozói klub és a mögötte felbukkanó, sőt szorosan hozzátartozó Vonzás Törvénye Egyház az ő fő, mellék és kispapjaival, valamint egyéb földi helytartóival. Ráadásul ennek a vallási szervezetnek álcázott társaságnak, saját nyilatkozata szerint saját védelmi, biztonsági rendszere is létezik, amivel kellőképpen megfenyegetik a szerintük renitenskedő, vagy engedetlennek minősülő "tagokat", akik egyébként önként és dalolva léptek a szervezetbe. Persze ezek is a jobb élet, a jelenlegi problémáik megoldhatósága reményében.

Sőt annyira képesek meggyőzően eladni a tevékenységüket, hogy volt nem egy vidéki polgármesteri hivatal, amelyik nyilvános, az interneten közzétett köszönőlevélben fejezte ki háláját a "Vonzás Törvénye Egyháznak" és az egyház szerves részét képező segítő Aranybarátság üzleti klubnak.  Tehát a néphülyítés minden szinten jelen van. És nem mellesleg az egész jelenség mögött mintha a szcientológiai szervezet állna, mint ahogy ez az AGNC egyes tagjai - Bodnár János, Zsitva József - esetében majdnem biztosra vehető. 
Ami az ügy külön pikantériája, a hasonló alakulatok fő alkotóelemei kevésbé sikeres, vagy bukott volt MLM hálózatépítők, sikertelen volt biztosítási ügynökök, és egyéb lifhangerek.  

A legszebb az egész vircsaftban az, hogy azért mert nem kapnak állami támogatást, mivel nincsenek a támogatott egyházak és felekezetek listáján, még tevékenykedhetnek addig, ameddig az illetékes hatóság nem állapít meg valamilyen jogsértő, vagy törvénybe ütköző cselekedetet, tiltott, illetve külön engedélyhez kötött tevékenység űzését.

Tehát mindaddig halászhatnak ezek az erkölcsileg vitatható tevékenységet folytató "cégecskék", magukat független egyházként titulált alakulatok, amíg valamilyen központi, vagy politikai és gazdasági érdeket nem sértenek túlságosan. A kis sérelmek, ha az egyszerű emberekről van szó, bocsánatos bűnnek számítanak.

Ez a mindenkori politikai hatalmat birtokló párt-pártok felelőssége, és a tudatlan, sőt igazából tudni sem akaró, a pénz hatalmának bűvöletében és mindenhatóságában "hívő" emberek felelőtlensége.

Ígérem, ha valamilyen lényeges információ az eddigieken túl még a kezembe kerül, megosztom az érdeklődőkkel.

Frank Sinclaire

2013. November 17.

A magyar AGNC rejtély/A hiszékenység vámszedői / bővített kiadás

A hiszékenység vámszedői

Vannak emberek, akik kihasználják egyesek pillanatnyi rászorultságát, naivitását, tájékozatlanságát és elég aljasnak nevezhető módon egy jobb élet kilátásba helyezésének lehetőségével kecsegtetve ezeket a változásban reménykedő embereket trükkös módon rábeszélik, hogy kevéske megtakarított pénzüket fektessék be valamibe, amiről a "cég" moderátorai csak homályosnak is alig nevezhető "tájékoztatást adnak a megjelent érdeklődőknek. 
Mivel a 2006 óta érvényben lévő jogszabály tiltja a  tagtoborzást az ilyen jellegű vállalkozások esetében,  (szövetkezet)  rafinált módon létrehoztak egy honlapot, amibe csak egy, a "szövetkezettől" kapott jelszóval lehetne belépni, ennek hiányában semmit nem tudhatunk meg a cégről az interneten, így azután kellően titokzatossá válik az egyébként is különös nevű "cég", amiért még jobban felhívja magára az esetleges érdeklődők kíváncsiságát, tehát keresni kezd az egyszeri ember egy kapcsolatot a megismerhetőség érdekében. 
Csak szájhagyomány útján, már beszervezett emberek ismeretsége folytán lehet tudomást szerezni ennek a vállalkozásnak a hollétéről, állítólagos céljairól. 
Ha az általunk ismert emberünk kellőképpen felkeltette érdeklődésünket az ügy iránt, kapunk tőle egy személyes meghívást.  

Nos nekem is felkeltette a figyelmemet egy-két jólhangzó gondolat, és arra gondoltam nagy naivan, hogy ez egy új, életképesnek látszó haladó szellemű ötlet, ahol az alkotni vágyó és tehetséges emberek egy ideális közegben fejthetik ki tevékenységüket, és így felbuzdulva eleget tettem ismerősöm és barátom meghívásának egy alkalommal, tehát elmentem  a legközelebbi tájékoztatónak nevezett agymosásra,melynek résztvevője egy állítólag szcientológiai érdekeltségű egyén is.
Nem elírás, nem tévedés. A moderátor elkezdte mondani a rövidítés szó szerinti fordítását, értelmezését, és mesélt egy első hallásra értelmesnek tűnő szervezeti felépítésről - amiről kiderült, hogy ez még csak terv - a hamarosan induló - már csak pillanatok kérdése - "E"bolthálózatokról, ahol a szövetkezeti tagok egymástól vehetnek különféle árucikkeket. És külön kiemelte, hogy aki beszervez további tagokat, az mekkora bónuszra, illetve külön pénzbeni juttatásra számíthat, és ezúton hogyan lehet rövidesen milliomos belőle. 

Amikor a "szeánsz" véget ért, volt egy pár kérdésem az "előadóhoz". Többek között megkérdeztem, mit csinálnak, mi a fő profiljuk, hogyan állítanak elő új értéket?
A válasz enyhén szólva mellbe vágott:" - Hát az "E"boltok útján egymás között kereskedünk és azzal már értéket teremtünk". Mire én mégegyszer feltettem a kérdést, most már kissé élesebben: Nos akkor ti mit is csináltok tulajdonképpen, mert ez minden, csak nem új érték létrehozása?! Tehát mi is a szövetkezet fő tevékenysége?!

Hát bizony erre már nem volt válasza a "jóembernek". Nekem meg innentől büdös lett az egész. 
Ezzel kapcsolatban  kezdett egy sanda gyanú motoszkálni az agyamban, és mint az alábbiakban ki fog derülni, nem is alaptalanul. Megszólalt bennem a belső vészjelzőm.

Nos elérkeztünk a ki nem mondott lényeges kérdések egyikéhez. Ez már a klasszikus MLM piramisrendszerét vetíti előre. Vegyél tőlem, én veszek tőle, ti vesztek tőlünk, mi veszünk tőletek, és ezzel egyesek lehet, hogy keresnek valamennyit, de nem ez a lényeg, hanem a "skalpok" után járó külön díjazás, mert bizony az előbb felvázolt un. kereskedelmi rendszer nem más, mint egy elmebeteg belterjes zabhegyezés. 
Ez nem hoz létre semmit, nem keletkezik új érték, itt csak annyi történik, hogy ugyanaz a pénz egyik zsebből a másikba vándorol, de alapjában véve a forgásban lévő összeg nagysága marad. 

Erre van egy jó példa:
Kohn megkérdezi Grűnt: - van nálad száz forint? Van, hangzik a válasz. Nos, akkor cseréljünk, és cserélnek. Grűn visszakérdez: - Kohn, most mi ebben az üzlet? Hát üzlet az nincs, de csináltunk kétszáz forint forgalmat. 

Továbblépve ezen, nagy meglepetéssel hallottam, hogy a "szövetkezet" vezetője egy valamikori -állítólag rendkívül tapasztalt és "nagyszerű közgazdasági vénával megáldott" - biztosítási ügynöki hálózatépítő volt, a másik "fontos személy" egy katonai főiskolát végzett egyén, akinek a jólértesültek   szerint nagy vállalkozói tapasztalata van, mert anno, már több saját vállalkozást vezetett. 
Ezen információk beszerzése után nagyon kíváncsi lettem a "szövetkezet" cégbírósági anyagára, az Alapszabályára és a Működési Szabályzatára, valamint a szervezeti felépítésre.
Mint az a céginformációs hálózat adataiból kiderült, három esetben visszadobták az anyagot és csak a sokadik nekifutásra sikerült átpasszírozni az illetékes hivatalon a beadványt, mire megkapták a működéshez szükséges engedélyt. 
De ezzel még nincs vége a dolognak. Utánakerestem a "szövetkezet" főtevékenységének, mely a hivatalos cégbírósági végzés szerint a 9499-es TEAOR (mns) alatt olvasható. Nos ez ám a meglepő! Hogy ne szaporítsam feleslegesen a szót, idemásolom az idézett TEAOR szám alátartozó tevékenységi köröket. Az mns rövidítés annyit tesz: "máshová nem sorolt".
Érdemes az alábbiakat nagyon figyelmesen elolvasni:

  9499 - Mns egyéb közösségi, társadalmi tevékenység 

Ebbe a szakágazatba tartozik: 

- az olyan szervezetek tevékenysége, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül politikai pártokhoz, céljuk a köz szolgálata, közösségi ügyek, társadalmi célok támogatása, tevékenységük a közoktatásra, politikai befolyásra, pénzforrások gyűjtésére stb. irányul.

- állampolgári kezdeményezések és tiltakozó mozgalmak - környezetvédelmi és ökológiai mozgalmak- máshova nem sorolt közösségi, képzési lehetőségek támogatása- speciális csoportok, mint például etnikai és kisebbségi csoportok helyzetének javítása, védelme,

- hazafias célú egyesületek, beleértve a háborús veteránok egyesületeit- a fogyasztói egyesületek- autós egyesületek- a társasági ismeretségi körök, egyesületek, baráti körök, mint például a rotary klubok, szabadkőműves-páholyok stb. - az ifjúsági szervezetek, diákegyesületek, klubok és testvériségi közösségek stb.- a kulturális, szabadidős vagy hobbiegyesületek (a sport és játék kivételével), pl. költészeti, irodalmi és könyvklubok, történelmi, kertészeti, film- és fotó-, zenei és művészeti, kézműves, a gyűjtő pl. bélyeggyűjtő klubok, társadalmi klubok, karneválklubok, az állatvédő egyesületek stb.- az érdekképviseletek vagy egyéb szervezetek adományozó tevékenysége.

Nos, ha alaposan átnézték a fenti szó szerinti idézetet, egy-két tevékenység bizonyára szemet szúr. Annál is inkább, mert itt nem egy, vagy maximum két főtevékenység van meghatározva az inkriminált TEAOR szám alatt, hanem egy egész sor olyan tevékenység, amelynek nincs megfogható, konkretizálható, új értéket létrehozó eredménye, hacsak a "politikai befolyásra" vagy a "pénzforrások gyűjtésére" nem gondolunk áttételesen.

Tehát a helyzet megítéléséhez szükséges írásbeli dokumentációkat beszerezve, tudván a "T. vezetők" előéletének egyes mozzanatairól  (valamikori biztosítási ügynök és hálózatépítő, valamint a "stratégiai igazgató" előzőleg sok vállalkozás részese, de egyben sem volt átütő sikere), elkezdtem latolgatni a "cég" létrehozásának "miértjét", lehetséges okait. 
Ezek pedig a következő lista alapján így néznek ki:
- pénzforrások gyűjtése
- politikai befolyásra törekvés
- hazafias célú egyesületek létrehozása
- fogyasztói egyesületek
- rotary klubok és szabadkőműves páholyok támogatása
és még egy szekérderék, közelebbről nem igazán meghatározható tevékenységi lehetőség a megnevezett TEAOR szerint. 
Ebből azután lehet kedvünkre szemezgetni: 
- Vajon mi az elsődleges törekvés? Pénzbegyűjtés? Kinek-kiknek, minek, mi célból, és kik a megbízók a háttérben?!
- Információgyűjtés a befolyásolható emberek számának statisztikai meghatározása céljából?!
- Felmérés a még kicsalható szabad pénzeszközök mennyiségére vonatkozóan?
- Titkos információs fiókiroda valamely érdekcsoport  megbízásából?
- És mit keresnek itt a Rotary klubok, meg a "Szabadkőműves páholyok"?!  
- A "politikai befolyásra  törekvés" című tevékenység?! Ez vajon mit takar?!
A fentieket végiggondolva, egyre gyanúsabb kép rajzolódik ki erről a "Szövetkezet"-nek keresztelt fantomról. Ide egy nagy tapasztalattal  rendelkező és semmitől sem félő oknyomozó riporter is kevés lenne, hogy a valódi indítékokat kikutassa.    
Az egész olyan mint egy nagyon rosszízű amerikai krimiparódia, magyar módra. Azt csak halkan jegyzem meg, remélem ennek nem Andy Vajna a producere?!

Ezek után álljon itt ennek a titokzatos és "nagyívű tervekkel megálmodott szövetkezetnek" a neve és címe:

"AGNC" azaz "Alpha Genos Neo Cooperative" Gazdasági és Kereskedelmi Szolgáltató Szövetkezet.

1146. Budapest, Thökly út 174, Cégjegyzékszám: 01-02-054099, Adószám: 23835755-2-42



Gondolom az olvasónak most már tiszta képet tudtam festeni arról, miért is jelzett nekem a riasztóm.  Tudtam, ez nem az én világom, és innen gyorsan elmegy akinek egy csepp esze van. 

Mindenesetre felmerült egy-két kérdés a fenti „cég” ügyeivel kapcsolatban.

Megtudtam,hogy az alelnöknek titulált emberük, egy bizonyos Bodnár János a szcientológiai egyház befolyása alatt áll, nincs fellelhető, bejelentett lakhelye, nem igen lehet megtalálni, sőt a valamikori családjával is megszakította a kapcsolatát, otthagyva  őket a maga által „rájuk hagyott” adóssághalmazzal együtt!

Mit mondjak, derék egy „ember”!  Hogyan lehet ez az „ember” egy állítólag tisztességes szándékú és célú „szövetkezet” alelnöke, amikor még bejelentett lakhellyel sem rendelkezik?!

Ami külön pikantériája az ő ügyének, és jellemző erre az egész marionett hadseregre, meghirdettek Galgahévízen a Kodály Zoltán művelődési házba ez év október 08-ra egy ismertető-bemutatkozó előadást az AGNC „szövetkezetről”, amit aznap – a meghirdetett előadás napján - le is mondtak az előadó alelnök, BodnárJános hirtelen fellépő betegségével magyaráztak. 

Merő véletlenül jutott e titokzatos kór mibenléte a tudomásomra.  Hirtelen bajának, megbetegedésének egy nagyon is prózai magyarázata van. Valamikori ex családja, akiket lelkileg és anyagilag a szakadék szélére sodort „áldásos” tevékenysége, eléggé  óvatlanul telefonon közölték vele,  miszerint a Galgahévízen tartandó előadáson ők is jelen lesznek, ahol a hallgatóság előtt kérdéseket fognak feltenni az „alelnök úrnak” etikai és anyagi dolgait illetően.

Ezek után a „cég” egyik ügyintézője sajnálkozását kifejezve az előadó sajnálatos megbetegedésének okán gyorsan lemondta az előre meghirdetett  bemutatkozó előadást. Na igen, az élet produkál ilyen furcsaságokat, bár az egybeesések összjátéka elgondolkodtató. Túl sok itt a véletlen.

És akkor még mindig fennáll a korábban felvetett kérdés: ez bohózatba illő tragikomédia kinek- kiknek az édeke? 

-Vajon – ha egyáltalán van ilyen – kik mozgatják a háttérben ezeket a marionettbábokat?

- Mi ennek az egésznek a valódi célja? 

-Miért lehet egyre inkább a kevésbé, vagy éppenséggel alulinformált lakóközösségek népes tábora a célközönség?

- Miért nincs lehetőség az AGNC honlapjára felmenni akkor sem, ha valakinek van belépési kódja,és ha fent van, miért nincs ott semmi információ?

- Kik tehették meg, és milyen jogon, hogy az internetes keresőben az AGNC-re rákeresve hirtelen eltüntették a „szövetkezetet” bíráló kommenteket, bejegyzéseket?

- Vajon  milyen gazdasági vagy gazdasági és politikai érdekcsoport húzódhat meg a háttérben, akinek lehetősége van az internetes korlátozásra, ha egyáltalán erről van szó, és nem egy maroknyi néphülyítő, mások pénzén élősködni szándékozó csibész magánakciója ez az egész tákolmány?!

Bár bizonyos jelek – pl. a földrajzilag jól behatárolható volt katonatisztek szereplése, és egyes volt pártmoderátorok jelenléte – túlmutatnak egy  magánakció  lehetőségén. Persze ez akár lehet egy összeesküvés elmélet is, de túl sok itt a kérdőjel.

Mindenesetre szeretném, ha jelentkezne egy egyszerű szövetkezeti tag, akinek a kezében ott van a „részjegye”, vagy ha már kilépett, kapott-e hivatalosan értesítést arról, hogy a befizetett 55 Euró alapszabályban rögzített hányadát mikor kapja vissza, vagy esetleg már vissza is fizették. Talán jelentkezhetnének azok is, akik átvételi elismervény ellenében határidős kölcsönöket nyújtottak ennek a társaságnak, de a határidő leteltével sem kapták még vissza a pénzüket!

Ha bebizonyosodik, hogy ez a „színtársulat” maximálisan görbe utakon jár, és emberek tucatjait,esetleg százait hülyíti és csapja be, hozza anyagilag is nehéz helyzetbe, akkor ezek ellen az illetékes hatóságoknak sürgősen intézkedniük kell, hogy több áldozatot ne szedhessen ez a martalóc „’sereg”!

E „cég”, és csatlósai körül elkelne egy minden irányba alaposan kiterjedő vizsgálat, hogy végre tiszta képet kaphassunk ennek az „alakulatnak” a mibenlétéről, ez a felügyeleti szervek jogköre.

Kérdés, hogy vajon akarnak-e tiszta képet kapni, akarnak-e élni a jogkörükkel, kell-e, szabad-e tudnunk az igazságot ebben a nagyon is zavaros katyvaszban?!   

Nem az én tisztem megítélni, ennek a "cégnek" a létjogosultságát, de hogy ez egy rettenetesen sumák csőbehúzós mocskos "játék", arra bármilyen tételben fogadni merek!

Frank Sinclaire

2013, november 09

Magánvélemény a szombati "X" faktorkapcsán

A 2013 november 02-i „X” faktor margójára

Szokásomtól eltérően – mivel éppen vendégségben voltam egy kedves ismerősömnél – részese lehettem a televízió előtt az „X” faktor aznapi adásának. Ebben a műsorban, nagy örömömre egy régen hallott és szívemnek kedves dal hangzott el magyarul Bozsek Márk előadásában.

A saját mentora, Geszti Péter nagyon kritikus volt az előadóval szemben, mint ahogy Alföldi Róbert és Szikora Róbert is. Bár hozzáteszem, amit Alföldi mondott, azzal bizonyos fokig egyetértek, de nem úgy, ahogy ő gondolja. Igen, az érzelmektől nem szabad félni! Neki sem, és Gesztinek sem, és Szikorának sem. És hozzátartozik az is, hogy Szikora nagyon helyesen mondotta: - ez a több évtizede keletkezett szám mára egy örökbecsű rocklegenda, egy rockballada lett. Egy ikon!  Álljon itt a dal címe: "Féltelek"

Nyugodtan bevallhatják, hogy őket is mélyen megérintette ennek az immár több mint húszesztendős dalnak a belső érzelmi hulláma. Mint ahogy az Tóth Gabin tisztán látszott is. Ő volt az egyetlen a mentorok között, aki ezt nyíltan fel merte vállalni. Igen, Őt ez a dal – bármennyire is voltak benne hamisnak hallatszó hangok – mélyen, nagyon mélyen, a lelke mélyén megérintette, és Bozsek Márk időnkénti hamisnak tetsző intonálása sem vont le egy jottányit sem a ma már ősöreg rockballada, a debreceni néhai „Color” együttes dalának érzelmi szökőárjából.

És ismét bebizonyosodott a rég ismert tétel, vannak olyan dalok, slágerek, számok, amelyek rendületlenül állják a gyorsan múló idők viharát, az évenkénti divathullámok időről-időre csapkodó el-eltűnő árját. Ezek a dalok mindig időtlenül időszerűek lesznek mindaddig, amíg két ember között a szerelem érzése tisztán megmarad, amíg igazi érzelmek sodornak össze érző lelkeket.

És ezek a számok mindig az eredeti –első kiadásban, első előadásban a legtökéletesebbek. A Bokor fivérek és az egykori Color együttes közösen találtak egykor egy csiszolatlan gyémántot, és nagyon jó érzékkel és az amatőr „gyémántcsiszolók” szerencsés kezével egy olyan ékkövet alkottak a könnyűzene területén, aminek a tüzét, fényét semmilyen átdolgozás, „maszkírozás”, divatosra szabott ruha nem tudja eltompítani, csak esetleg egy rövid ideig elhalványítani.

Ám akiben ez a –remélhetőleg örök emberi - érzelemvilág megmarad, abban ez a szám akkor is ugyanolyan érzelmi hullámokat, hogy ne mondjam, viharokat kavar fel, amiktől könny szökik a szemébe, és percekig nem tud megszólalni.

A hibát nem Bozsek Márk, hanem az egyébként kiváló zeneszerző mentora, Geszti Péter követte el. Ez a mű alapvetően vokális előadásmódra lett megkomponálva és hangszerelve és azt tudomásul kell venni, hogy egy szólóénekes egyszerre egy  adott időben, csak egy szólamban tud énekelni és ezt a mentor nem vette tudomásul, vagy ezzel nem számolt időben.

De mindettől függetlenül Tóth Gabi érezte meg helyesen a valóságot. Igen, Bozsek Márk előadásában –ahogy ezt ő is később elmondta - benne volt az egykor volt saját érzelmi fájdalma. Akár tetszett a mentorok egy részének, akár nem, és ezért még így is hiteles volt az én szememben az ő előadása! Bár nem őt tartom az idei tehetségkutató legnagyobb felfedezettjének.

Frank Sinclaire

2013-11-03