A 2013 november 02-i „X” faktor margójára
Szokásomtól eltérően – mivel éppen vendégségben voltam
egy kedves ismerősömnél – részese lehettem a televízió előtt az „X” faktor
aznapi adásának. Ebben a műsorban, nagy örömömre egy régen hallott és szívemnek
kedves dal hangzott el magyarul Bozsek Márk előadásában.
A saját mentora, Geszti Péter nagyon kritikus volt az
előadóval szemben, mint ahogy Alföldi Róbert és Szikora Róbert is. Bár
hozzáteszem, amit Alföldi mondott, azzal bizonyos fokig egyetértek, de nem úgy,
ahogy ő gondolja. Igen, az érzelmektől nem szabad félni! Neki sem, és Gesztinek
sem, és Szikorának sem. És hozzátartozik az is, hogy Szikora nagyon helyesen
mondotta: - ez a több évtizede keletkezett szám mára egy örökbecsű rocklegenda,
egy rockballada lett. Egy ikon! Álljon itt a dal címe: "Féltelek"
Nyugodtan bevallhatják, hogy őket is mélyen megérintette
ennek az immár több mint húszesztendős dalnak a belső érzelmi hulláma. Mint
ahogy az Tóth Gabin tisztán látszott is. Ő volt az egyetlen a mentorok között, aki
ezt nyíltan fel merte vállalni. Igen, Őt ez a dal – bármennyire is voltak benne
hamisnak hallatszó hangok – mélyen, nagyon mélyen, a lelke mélyén megérintette,
és Bozsek Márk időnkénti hamisnak tetsző intonálása sem vont le egy jottányit
sem a ma már ősöreg rockballada, a debreceni néhai „Color” együttes dalának
érzelmi szökőárjából.
És ismét bebizonyosodott a rég ismert tétel, vannak
olyan dalok, slágerek, számok, amelyek rendületlenül állják a gyorsan múló idők
viharát, az évenkénti divathullámok időről-időre csapkodó el-eltűnő árját. Ezek
a dalok mindig időtlenül időszerűek lesznek mindaddig, amíg két ember között a
szerelem érzése tisztán megmarad, amíg igazi érzelmek sodornak össze érző
lelkeket.
És ezek a számok mindig az eredeti –első kiadásban,
első előadásban a legtökéletesebbek. A Bokor fivérek és az egykori Color
együttes közösen találtak egykor egy csiszolatlan gyémántot, és nagyon jó
érzékkel és az amatőr „gyémántcsiszolók” szerencsés kezével egy olyan ékkövet
alkottak a könnyűzene területén, aminek a tüzét, fényét semmilyen átdolgozás,
„maszkírozás”, divatosra szabott ruha nem tudja eltompítani, csak esetleg egy
rövid ideig elhalványítani.
Ám akiben ez a –remélhetőleg örök emberi - érzelemvilág
megmarad, abban ez a szám akkor is ugyanolyan érzelmi hullámokat, hogy ne
mondjam, viharokat kavar fel, amiktől könny szökik a szemébe, és percekig nem
tud megszólalni.
A hibát nem Bozsek Márk, hanem az egyébként kiváló
zeneszerző mentora, Geszti Péter követte el. Ez a mű alapvetően vokális
előadásmódra lett megkomponálva és hangszerelve és azt tudomásul kell venni,
hogy egy szólóénekes egyszerre egy adott
időben, csak egy szólamban tud énekelni és ezt a mentor nem vette tudomásul,
vagy ezzel nem számolt időben.
De mindettől függetlenül Tóth Gabi érezte meg helyesen
a valóságot. Igen, Bozsek Márk előadásában –ahogy ezt ő is később elmondta -
benne volt az egykor volt saját érzelmi fájdalma. Akár tetszett a mentorok egy
részének, akár nem, és ezért még így is hiteles volt az én szememben az ő
előadása! Bár nem őt tartom az idei tehetségkutató legnagyobb felfedezettjének.
Frank Sinclaire
2013-11-03
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése