Tulajdonképpen nem történt semmi rendkívüli.
A magyar versenydal nem érte el azt a helyezést, amit a honi közönség/ már akinek ez fontos volt/ remélt, és ezért most gyászba borult hazánk ege.
Már azok felett, akik azt gondolják, egy ilyen megmérettetés majd elfeledteti a belső bajokat, a már régóta fájó gondokat, a féregrágta társadalmi sebeket, amelyeket a több évtizedes politikai körhinta okozott, és ma is okoz ennek az országnak.
Irigylésre méltó azoknak a /sekélyes/ lelkivilága, akiknek ez életük legnagyobb problémája. Mármint hogy a freddy művésznévre hallgató, hazánkat képviselő dalnok helyezése alulmúlta a neki drukkoló "hatalmas" tömeg várakozását.
Csupán halkan jegyzem meg, ebben a szerénynek is alig mondható helyezésben bizony része volt hazánk jelenlegi nemzetközi megítélésének is!
...
Tessék rajta nyugodtan rágódni........
vagy ha valakinek jobban esik, ..kérődzni, hiszen marha van elég nálunk is!
Frank Sinclaire
2016, május 16
2016. május 16., hétfő
2016. május 8., vasárnap
Miért is hasznos a televíziók műsorprogramja Mo.-n?
Hát azért hasznos, mert a sok semmitmondó teleregény, meg az "édes élethez" hasonló celeb reklámozó nagy duettek nézőinek figyelmét el lehet vonni azokról a húsba-életbe vágó kérdésekről, amelyek hazánk polgárainak, munkás-és lehet, hogy holnap már munkanélküli embereinek a jövőjét, az emberi élethez való jogát megnehezítik,kétségessé teszik, vagy elveszik.
Ma az emberek apátiája olyan mélységekbe süllyedt, hogy csak nagyon kirívó esetben-esetekben fogunk össze itthon egy szerencsétlen helyzetbe került embertársunkért. Már ott tartunk, hogy egy kis állat, vagy egy nagyobbacska szerencsétlensége, esetleg egy aljas állatkínzás híre jobban felháborítja a hírfogyasztó nagyérdeműt, mint Joli néni kálváriája a Jahn Ferenc kórház betegellátási osztályán, vagy a félrediagnosztizált fiatalember esete a perforált vakbélgyulladással.
A sok-sok napról-napra tengődő, segélyszervezeti konyhákon étkező egyének és családok sorsa, látványa már szinte megszokott. Csak a nagyvárosi elöljárók "törődnek" velük.
Ők rendeletet hoznak, és kitiltják őket az aluljárókból, közterekről, ki a városból.....talán még a világból is, ha tehetnék. És ezzel a részükről a szegénység ügye lezárva. Ha nincsenek látótávolságon belül, akkor nem kell miattuk szégyenkezni a külföldi turisták, vagy a hazánkba látogató külföldi újságírók, netán diplomaták, vagy egyéb hivatalos személyek előtt.
Meg aztán gondolni kell a sok finnyás polgárra, nagyságos asszonyra, vagy éppen a jómódú szavazópolgárok kényes ízlésére, hogy ne kelljen a bennük undort keltő szegénységgel szembenézniök. Hogy ne kelljen érezniök:, az egyéni szerencse forgandó! Mert itt előre csak az tervezheti a jövőjét, aki vagy nagyon közel ül a tűzhöz, vagy ő csinálja a tüzet, a többi vazallus meg csak legyen óvatos, hogy mit mond és kinek......na meg kiről!
Hogy folytassam az előbbit, ugyebár amit rendeletileg kitiltottunk, az láthatatlan, és mint ilyen, de-facto nincs is. És ezen módon tulajdonképpen a "becsületes városi polgárság" meg az érdemdús vidéki lakosság éppen csak széljegyzetként informálódik, mint amúgy lényegtelen dologról.
Hogy azért sokan maradtak az út szélén.
És éppen most készül egy nem igazán nyilvános terv az útmenti árkok mélyítéséről és valamilyen módon történő betöltéséről, hogy ne a be-illetve eltemettetésre gondoljak rögtön.Mert ugyebár bedózerolni könnyebb a "problémát", mint biztosítani az élethez való jogot
Pedig az előkészületek erre utalnak, ha nem lépünk gyorsan e szándék ellen. Ahogy ma a perifériára szorított embertömeget nézem,és azok gyermekeinek sorsát latolgatom, valószínűleg már az utolsó utáni pillanatokban vagyunk
Ez nem a kormányaink bűne, hanem a miénk. A kormányok csak azt teszik és annyit amit és amennyit hagyunk nekik.
Ha nem hagytuk volna, hogy így legyen, akkor nem kellene válaszolnunk :"- MIÉRT HAGYTUK, HOGY ÍGY LEGYEN......"
Egy kölcsönvett mottó/bocsánatot kérek ezért/:
" Egy nap a rádió bemondta:, - emberek szégyelljétek magatokat, és a világ összes embere elszégyellte magát, csak a magyarok nem..........................ők gyorsan kikapcsolták a rádiót"
Kérlek benneteket: NE LEGYÜNK MI IS ILYEN VAK ÉS SÜKET MAGYAROK!
Frank Sinclaire2
2016.05.07
Ma az emberek apátiája olyan mélységekbe süllyedt, hogy csak nagyon kirívó esetben-esetekben fogunk össze itthon egy szerencsétlen helyzetbe került embertársunkért. Már ott tartunk, hogy egy kis állat, vagy egy nagyobbacska szerencsétlensége, esetleg egy aljas állatkínzás híre jobban felháborítja a hírfogyasztó nagyérdeműt, mint Joli néni kálváriája a Jahn Ferenc kórház betegellátási osztályán, vagy a félrediagnosztizált fiatalember esete a perforált vakbélgyulladással.
A sok-sok napról-napra tengődő, segélyszervezeti konyhákon étkező egyének és családok sorsa, látványa már szinte megszokott. Csak a nagyvárosi elöljárók "törődnek" velük.
Ők rendeletet hoznak, és kitiltják őket az aluljárókból, közterekről, ki a városból.....talán még a világból is, ha tehetnék. És ezzel a részükről a szegénység ügye lezárva. Ha nincsenek látótávolságon belül, akkor nem kell miattuk szégyenkezni a külföldi turisták, vagy a hazánkba látogató külföldi újságírók, netán diplomaták, vagy egyéb hivatalos személyek előtt.
Meg aztán gondolni kell a sok finnyás polgárra, nagyságos asszonyra, vagy éppen a jómódú szavazópolgárok kényes ízlésére, hogy ne kelljen a bennük undort keltő szegénységgel szembenézniök. Hogy ne kelljen érezniök:, az egyéni szerencse forgandó! Mert itt előre csak az tervezheti a jövőjét, aki vagy nagyon közel ül a tűzhöz, vagy ő csinálja a tüzet, a többi vazallus meg csak legyen óvatos, hogy mit mond és kinek......na meg kiről!
Hogy folytassam az előbbit, ugyebár amit rendeletileg kitiltottunk, az láthatatlan, és mint ilyen, de-facto nincs is. És ezen módon tulajdonképpen a "becsületes városi polgárság" meg az érdemdús vidéki lakosság éppen csak széljegyzetként informálódik, mint amúgy lényegtelen dologról.
Hogy azért sokan maradtak az út szélén.
És éppen most készül egy nem igazán nyilvános terv az útmenti árkok mélyítéséről és valamilyen módon történő betöltéséről, hogy ne a be-illetve eltemettetésre gondoljak rögtön.Mert ugyebár bedózerolni könnyebb a "problémát", mint biztosítani az élethez való jogot
Pedig az előkészületek erre utalnak, ha nem lépünk gyorsan e szándék ellen. Ahogy ma a perifériára szorított embertömeget nézem,és azok gyermekeinek sorsát latolgatom, valószínűleg már az utolsó utáni pillanatokban vagyunk
Ez nem a kormányaink bűne, hanem a miénk. A kormányok csak azt teszik és annyit amit és amennyit hagyunk nekik.
Ha nem hagytuk volna, hogy így legyen, akkor nem kellene válaszolnunk :"- MIÉRT HAGYTUK, HOGY ÍGY LEGYEN......"
Egy kölcsönvett mottó/bocsánatot kérek ezért/:
" Egy nap a rádió bemondta:, - emberek szégyelljétek magatokat, és a világ összes embere elszégyellte magát, csak a magyarok nem..........................ők gyorsan kikapcsolták a rádiót"
Kérlek benneteket: NE LEGYÜNK MI IS ILYEN VAK ÉS SÜKET MAGYAROK!
Frank Sinclaire2
2016.05.07
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)