Hofi Géza lbúcsúevele Orbán Viktorhoz....

 „Mondom a magamét, csak legyen, aki meghallja!”
Nem én mondom, HOFI GÉZA mondja….! Ma!
(2010. szeptember. 22.)


HOFI GÉZA búcsúlevele,
NEM! (Ez így, nem lesz jó!)
Inkább:
Búcsúztató levele, ORBÁN VIKTOR-nak.(-tól.)
(Nyelvtanból, sose voltam jó! „Átcsúsztam!” – az érettségin.)

Egy kis személyes, bevezető gyanánt:
Tudjátok, 2002-ben hagytalak itt, TITEKET. Vérző szívvel, és dühösen!
Dacból!
Emlékeztek, a Testnevelési Egyetemen elhangzottakra?
A „gyújtó hangú” beszédre?
(Hozzáteszem: A HAZA, azóta is, „lángokban áll”! Meg: „Puskapor-szag” van!
Érzitek!?)
Meg, a „HAZA, nem lehet ellenzékben!” – mondatra?
KI mondta? És főleg, miért?

Csak hogy tudjátok: Ez volt az a pont, amikor NEKEM, elég volt! Betelt, a pohár!
Az ÉN idegeim, sincsenek ám kötélből, no meg a szívem is! EZT, már nem bírta.
Elszakadt! Ez is, meg az is!
És, nem csak NÁLAM!

„Milliók, egy miatt!” – írta Madách.

És milyen igaza volt!

VIKTOR.

Figyeled, a finomságot!?
Csak semmi „laca-faca”. Semmi Miniszterelnök ÚR!
Semmi ÚR!
(Mert tudod, Úrnak, annak aztán „születni kell!” Ő meg…, hát…, nem!)
Nem is Kedves, meg nem is Tisztelt!
Mert hát mit is tököljünk, ezen az apróságon!
Hát neeem?
Legyen, akkor csak úgy egyszerűen, tudod, úgy „kőbányaiasan”, csak: VIKTOR.

Ahogy OTT mondják: „Nesze ba…. meg!
Ezt kapd ki!” Nem, nem tévedés! Ez itten, valóban, egy „búcsúztató levél”!
ÉN, HOFI GÉZA, búcsúzom most TŐLED, és búcsúztatlak TÉGED – örökre!
Mondhatni: VÉGLEG!

Bevezetésnek, egy rövid kérdés, csak, hogy megadjam az alaphangot: VIKTOR,

TE, még midig azt hiszed, hogy TE küldted haza, az oroszokat…?
(JÓ, tudom, helyesen: Az ideiglenesen, hazánkban állomásozó,
baráti, szovjet csapatokra gondoltam. Csak azért, nehogy má, félreérts!)

NO!
Akkor, ha jól érzem, akkor már kellő szinten van az adrenalin, kezdjük!

Tudod VIKTOR, ha úgy igazán frappánsan, úgy „hofisan” akarnék TŐLED elbúcsúzni, akkor egy mondatban, csak annyit mondanék:”VIKTOR fiam, na most már aztán, menj a p…..a!”

DE!
Nem teszem!
Tudod miért? Mert NEKEM, volt gyerekszobám, nem úgy, mint NEKED!
Meg, gondolok, a szegény „nyomdafestékre”, is,
no, meg a CENZ-re, meg az URA-ra is.
Na, meg még azért is, mert finom vagyok, és nőies.
Arról már nem is beszélve: Nem szeretem, sőt, kifejezetten útálom,  a csíkos ancúgot! (Listán vagyok már? Nálatok?)

Mindezeket figyelembe véve: Inkább egy kicsit hosszabb, no meg „körmönfontabb” leszek.
Tudod? Egy kicsit „csúsztatok”, meg körülírom…!
Azt, még talán lehet…? Talán!? Esetleg!? Mééég! Meddig?

Mikor történt?
Mikor, és hol döntötted el, hogy „rárontasz” a nemzetedre?
Találgassak?
Talán már akkor, amikor eldöntötted: Politikus leszel, és nem focista?
Megsúgom – rossz döntés volt!
Focistaként, talán, még vitted volna, valamire. Bár, ha így alaposabban belegondolok, a sportban a küzdő felek, ellenfelek, és nem ellenségek!
Lehet, hogy még OTT is, gondjaid lettek volna!?

Vagy, amikor Antall József, „meglátta” BENNED, az utódját?
Mit ne mondjak: Tévedett! (Emberi dolog.)

Vagy, a „székház-ügy” kapcsán?
Simicskával összedugtátok, okos kis buksitokat, és ketten eldöntöttétek: Ez lesz, és punktum!
„Oszt, jónapot!”

Vagy, Torgyán váltotta ki BENNED? Tőle, kitelik! Még más is.

Vagy, a „megízlelt” hatalom, váratlan elvesztése váltotta ki?

KI tudja?
Szerintem: Csak és kizárólag TE.
(TE, meg hülye lennél elárulni, a „titkot”!)
Nem is találgatok tovább, minek. Értelme, már úgy sincs!
Maradjon: Titok. A TE titkod.
(The SECRET!)
A történelem előtt – előbb, vagy utóbb – úgy is el kell számolnod vele!

Mert csak, hogy tudd:
A magyar történelem során – török, tatár, labanc, orosz, … – még senki, hangsúlyozom SENKI sem okozott akkora, - mát nem  csak „lelki” - sérülést, ennek a jobb sorsra érdemes, szegény magyar nemzetnek, mint éppen TE!
Lázító, hataloméhes tevékenységeddel – TE, és csapatod – elhintetted a gyűlöletet, megosztottad az országot, a családokat, a barátokat…!

„A minél rosszabb, annál jobb!” – elve érvényesült, miattad, éveken át. Csak és kizárólag, miattad!
És, Kinek lett jobb? NEKED?
És miért? Csak és kizárólag a hatalomért!?
Nem drága ár ez…, egy kicsit…???
NEKED, biztos nem, de az országnak!

„Milliók, egy miatt???”
Ez, az ÉN szerény, „magánvéleményem” – RÓLAD – de bizonyos vagyok abban: Nem vagyok egyedül!

ŐSZÖD.
Balaton-őszöd. Mond ez NEKED valamit?

Bizonyos vagyok benne: IGEN.

TE ne tudnál róla? Hiszen, az egész ügyet, TE robbantottad ki!
És, TE időzítetted!
Ne tagadd, hiszen ez már nyílt titok!
Sikeres volt?

NEKED, bizonyosan! És az országnak is!?
Azt, már kétlem!
Tudatában vagy annak, milyen pozitív folyamatokat akasztottál meg?
Ráadásul: SZÁNDÉKOSAN!

Tudod, a történelem előtt, majd EZZEL IS, el kell tudnod ám majd számolni!

Menni fog? TE tudod!

Mindenesetre, egy dolgot, egy nagy igazságot, jól jegyezz meg:

„Egy embert, be lehet csapni.
Sok embert is, be lehet csapni.
DE!
Sok embert, sokáig nem lehet becsapni!”

JÓ, ha tudod!
Mert kétszer, ugyanabba a folyóba, nem lehet bele lépni!
(Tudod TE ezt, illetve: Tudtad! Csak már elfelejtetted!)

Mert azt, még TE sem gondolhatod komolyan – Kedves VIKTOR – hogy ugyanazt a „módszert”, amivel ellenfeledet éveken keresztül vádoltad, és ezzel lejárattad, TE majd büntetlenül folytathatod, és alkalmazhatod!

„Csaltak!
Meg, hazudtak, reggel, délben, meg este!
Hazudtak: Éjjel-nappal!”

És TE?
Mikor néztél tükörbe? Utoljára! És mit láttál?

És, tetszett, amit láttál?

Tudod VIKTOR, most van az a pont – bevallom – amikor emberileg, sajnállak! Be vagy kerítve, rendesen, és nagy szarban vagy!
De, tudod ezt TE is!

Vagy, még csak érzed? Vagy még azt se, mert elvakít a hatalom?

Mert most jön majd, a „tetemrehívás”!

Amikor már nem csak dumálni, meg rombolni kell, hanem építeni.
Amikor, be kell tudni váltani – az egyébként teljesíthetetlen – ígéreteket.
Nehéz ügy lesz! Lukat beszélni, az üres hasakba!
Azoknak, akik „csodát” vártak TŐLED, és akik hozzá vannak szoktatva – általad – hogy kimenjenek az utcára, ha valami nem tetszik nekik.
Most, ki fog derülni, fehéren-feketén: „A király, meztelen!”
Ki fognak menni!
A „cirkusz” – az már meg volt, most kellene következnie – a „kenyérnek”!
De!
Megsúgom: Nem fog menni! Reménytelen!
TE, nem fogod tudni megcsinálni, azért, mert nem értesz hozzá.
TE, csak rombolni tudsz, de azt nagyon!
Barátkozz a gondolattal, mert most kezdődik el: A bukásod!
Jó, ha tudod!
Ez a búcsúztató levél is, azért született. Hogy, ÉN legyek az első.

Felértél a „csúcsra”, ahonnan csak egy út vezet: LEFELÉ! és minél magasabbra törsz, annál magasabbról fogsz majd lepottyanni.
Mert TÉGED is utol fog érni, a diktátorok tipikus sorsa.
Mert bukni fogsz – és nagyot – az, „kódolva” van!
Rövidesen, talán már tavasszal, TE is meg fogod kapni:

„Monnyon le! ORBÁN VIKTOR, monnyon le!”

No meg,

„VIKTOR, takarodj!” – belegondoltál már?

Tudod, ÉN, a helyedben, már most megírnám, azt a „három borítékot”, amit a bukásukat érző vezetők meg szoktak tenni.
Nem gondolod?

Nem vagyok jós, meg jövőbe látó, sőt, bölcs se, de közeli bukásod „benne van a levegőben!” Tudod, mint a „puskapor-szag!”
És borítékolom: A végén, szabályosan menekülnöd kell majd, még az országból is! Jó, ha felkészülsz rá!
Vagy, már meg is tetted?

Vagy netán tévedek? Vagy a „jól-értesültek” tévednek?
Mert, állítólag – bölcs előrelátással – vettél egy szigetet, Görögországban.
Erre szokták mondani: ÜGYES!
Mert, ami Napóleon esetében Szent-Ilona szigete volt, az lesz majd NEKED, a görög sziget.
Csak ŐT vitték!
TE pedig majd, „önként, és dalolva” fogsz, menekülni, ODA!

Hogy fogod elnevezni? VICTORY, vagy netán Szent Orbán?
Vagy már van neki, valami más, szent neve?

Tudom, közöm nincs hozzá, csak kérdezem!
Kíváncsiságból!

Bár, belegondolva – akkor már – a „kutyát sem fogja érdekelni!”
Akkor engem is, minek?
Tudod: Nem lesz „hírértéke!”
Mert, múlttá válik!

Mint ahogy TE is! Felejthető múlttá!


NO! Csááá!

A felejtés legyen, VELED!


Lejegyezte:

Pacis
Lovas László,
úgy is, mint, HOFI GÉZA „magyar hangja”

A fenti „levél”, mint az a keltezésből kitűnik, még 2010 szeptember 22-én íródott Lovas László „tolmácsolásában”, ám az aktualitása ma sokkal nagyobb, mint annak idején, amikor ez a „levél” íródott!!!

Elnézést kérek a mű szerzőjétől, hogy előzetes beleegyezése nélkül teszem közzé  (változtatás nélkül) a levelét, saját blogomban, és nagyon remélem, nem fog ezért megorrolni rám.

 Sajnálom, hogy ez nem nekem jutott eszembe, de a szellemisége pont beleillik az eddigi saját írásaimba

Újra közzétette: Kollányi Ferenc 2012-10-17-én

( Mint a mondás tartja: ismétlés a tudás anyja)

A gyanu árnyékában...

A gyanú árnyéka, avagy egy amúgy értelmesnek indult kezdeményezés margójára!

Hallgatom a rádiót. A „Milla” nevű, mára már egyesület, szándéka szerint, egy pártjelképek nélküli tömegdemonstrációt szervezett 2012-október 23-ra. Reménykedtem, hogy egy pártokon túlmutató tömegdemonstráció felrázza a jelenlegi diktatúrával egyet nem értő, maguktól mozdulni nem merő, szegény, és kevésbé szegény emberek, meg a megnyomorított „középréteg”, és az értelmiség tömegeit, párthovatartozásuktól függetlenül.

Mindazokat az embereket, akiket ez a határozottan fasisztoid jelleget öltő hatalmi arrogancia nap-nap mellett megnyomorít, akiknek az életére csak addig van szüksége ezeknek a hazug és képmutató, hatalmi tébolyban szenvedő politikusoknak, amíg az éppen időszerű választásokon a nekik kedvező szavazataikat megkapják tőlünk, azután nagy ívben tesznek a fejünkre.

És most szomorúan kell tapasztalnom, hogy a nagy „egyetértés” csak látszat. Valójában egyes tüntetők, úgy tűnik, nem értették meg az alapgondolatot, és egyes pártok a saját politikai „pecsenyéjük sütögetésére akarják felhasználni ezt, az alapjában véve jó szándékú megmozdulást.

Az természetes, hogy mindig szükség van egy korrekt, hiteles és művelt, jó retorikai képességekkel, és személyes kisugárzással rendelkező, szószólóra. Hiszen az emberek jelentős része nem tudja szabatosan szavakba önteni a gondolatait, és ezért bízik meg olyan embert az akarata tolmácsolására, aki egyrészt képes erre, másrészt rendelkezik azzal a tudással és tapasztalattal, ami szükséges egy megbízható és tisztességes „népképviseletre.

De ez nem azt jelenti, hogy akkor most a különböző névre keresztelt „szekértáborok” rejtekéből, minden önjelölt néptribun, magát professzionális „ordibátornak” képzelő, sandaképű hatalmi árnyék, hirtelen előbújjon, és magához ragadja úgymond, a „forradalom” zászlaját.

Ennek a tömegmegmozdulásnak– szerintem –eredendően az lenne a célja, hogy ráébressze a jelenlegi szereptévesztett országos politikai vezetőinket, hatalmuk véges voltára, a hamis és az országot félrevezető cselekedeteikre, hogy ideje lenne távozniuk a politika „színpadáról”, mert ez nem az a fórum, ahol sokáig lehet velünk,  a mi terhünkre bohóckodni!

Tehát a szándék nemes, és ha megvalósulhat, akkor elérheti a célját.

De mint ismerjük, „a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve”!

A minapi riportokban már olyan véleménynek adott némely betelefonáló hangot, ami kezdi előrevetíteni a politikai széthúzás lehetőségét.

Nem is értem, hogy egy jó kezdeményezést miért kell már az elején elrontani, miért nem lehet egy értelmesnek tűnő dolgot végigcsinálni?  

Mert akkor megint felüti a fejét a békétlenkedés, a marakodás a koncért.

Rajtunk fog Európa és az egész világ röhögni:-

„A magyarok már megint beletenyereltek a saját sz..ukba”

Pedig meg kellene tanulni végre, hogy nem politikusokra, hanem hozzáértő, és minden körülményre figyelő, megfelelő szakemberekre van szüksége ennek az országnak.

Vannak idős, tapasztalt öregek, és vannak sokan, tanult, okos fiatalok. Az ő egészséges arányú ötvözetük, közös munkájuk, megfelelő eredményre vezethetne, és végre kezdhetnénk a kilábalást ebből a szorult helyzetünkből.

Lehetne jövőnk itthon, és Európában.  A Világon!

Magyarország, 2012-10-16

Kollányi Ferenc, 06 30/408-9830, f.collany@gmail.com

Tud itt valaki magyarul?

Tud itt valaki magyarul?

Avagy, egy képzelt riport a Vezérrel!

Csak azért kérdem, mert most eljött az idő, hogy ne csak azt figyeljük, amit csinál, hanem azt is, amit mond. Mármint hazánk nagy és bölcs vezére, a nemzetvezetőnk. Urunk és parancsolónk. Orbán Viktor!!!

Mert most kijelentette a népek, a többi nemzet füle hallatára, mindenki okulására, hogy a nehéz időkben, a szükséges döntések meghozatalához és végrehajtatásához az elnöki rendszerű irányítás alkalmasabb, mint a parlamentáris rendszer.

Ebből az alkalomból kérdeztem a Vezért:

„-Tudja, kell a fenének a demokrácia, a parlamenti bábszínházasdi, a sok felesleges ellenzéki hablatyolás. 

Ide erős kéz, egyszemélyi hatalom, ellentmondást nem tűrő vezetési stílus kell. Tudja meg mindenki, hogy ki az úr a háznál. Még Pokorni, meg Áder is, mert nem felejtette el senki, hogy annak idején szembe ment velem, Orbán Viktorral! 

A fenti kinyilatkoztatásomból is ki fog derülni hamarosan, hogy az egész szavazósdira nincs semmi szükség. Hiszen az elnöki rendszerű (parancsuralmi) irányítás teljesen feleslegessé teszi az egész színjátékot. Tulajdonképpen eddig is az volt, egyfajta gumicsont, amit az ellenzéki „ebek” rágcsálhattak.

Eljött az idő, hogy szakítsunk az eddigi szlogenemmel:”… ne arra figyeljenek, amit mondok”. Most már, tessék arra is figyelni, ami elhangzik, mert ezen túl minden szónak fontos jelentősége van. Aki mégsem figyel, az vessen magára, én előre szóltam, hallotta mindenki.

A minap még Angela Merkeltnek is megmondtam, mi a véleményem erről, és ő aztán igazán tudja, miről beszéltem. Itt az ideje, hogy pusztuljon a férgese, akinek gyenge az önérvényesítő képessége, aki már öreg, beteg, szegény, akit már nem tudok tovább használni, már nem képes dolgozni, és nekem hasznot hajtani, vagy sokat ugrál, és mindig ellenkezik, nos, az megy a „levesbe”. Az ilyenekre nincs szüksége egy erős árjamagyar népnemzetnek. És nekem sem.

Marad a hozzám hű vazallusok elit magja, meg a pórázon tartható csatlósok csapata. Ők majd jók lesznek vadászkutyáknak, akikkel felkutatjuk az esetleg még valahol megbúvó ellenséget, mert abból mindig akad. Így lehet a populációt a nekünk szükséges szinten tartani. Aki nem akar az általam kijelölt sorba beállni, az kidől, mint a pocakos tábornokok.

Egy „vadászkutya” meg legyen mindig sportosan karcsú, legyen mindig ugrásra készen, hogy az utasításaimat végrehajthassa, ne akarjon túl sokat enni, legyen neki elég annyi, amennyi az urak asztaláról leesik.

Persze azért időnként kaphatnak egy-két zsírosabb falatot, és meg lehet barátságosan paskolni a buksi fejecskéjüket, de nem kell túlzásba vinni a dolgot. Nem bratyizunk, tartsuk meg a három lépést, elvégre csak kutyák!

Hogy nekem is van egy kis pocakom?

Az más. Én vagyok Viktor a király, ehhez isten adta jogom van!

A következő lépésem az lesz, hogy bejelentem a parlament feloszlatását, és megszüntetem a parlamenti jogalkotó bizottságot.

Ha nincs parlament, akkor ez a bizottság sem kell. A mérték utáni jogi „szabászműhely és úri szabóság” beteljesítette a küldetését, rám szabták a törvényeket, elmehetnek. Az alkotmánybíróság is mehet. Az alkotmány az, amit én mondok. És az Áder is megnézheti magát. Legközelebb majd megtanulja, hogy merre lakik az isten. A címemet egyébként is régen tudja!

Ha mégsem akarna eszébe jutni valamiért, majd a TEK. elhozza hozzánk!

De a nagy mű még nincs teljesen készen, az alkotó még nem pihenhet”

Nos eddig tartott ez a képzelt riport. 

Most mi következik, gumidominó, vagy egy parti sakk? 

Érdemes elgondolkodni a lehetséges következményeken.

Különösen az utóbbi időkben elhangzott miniszterelnöki kijelentések okán. Itt ma bármi megtörténhet, ha nem vigyázunk, és nem tesszük meg a megfelelő lépéseket időben. Amíg még lehet, amíg még nem késő!

Magyarország, 2012-10-12

Kollányi Ferenc, 06 30/408-9830, f.collany@gmail.com

Nyílt levél Bolgár György és Szöllősi György urakhoz...

Nyílt levél Bolgár György és Szöllősi György urakhoz, egy elhangzott rádióriport kapcsán!

Először Bolgár úrhoz fordulok egy kérdéssel, illetve egy bírálattal.

-Hogyan lehetséges az, hogy egy általában jól felkészült műsorvezető rádióriporter, ez alkalommal nem tájékozódott a riportalany megszólaltatása előtt a kérdéses téma felől alaposan?

-Miért egy betelefonálótól, Ferenczy Krisztinától, az „atlatszo.hu” tényfeltáró, oknyomozó újságírójától kapott nagyon lényeges információkat. Utólag, az előző riportalany elköszönése után, a riport témájával kapcsolatban!

Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy akit érdekelnek a közélet visszásságai, az nézzen bele a hivatkozott internetes oldalra.

A kérdésem érthetővé tételéhez leírom a kérdéses riport témáját. A szóban forgó riport 2012, 10, 09-én hangzott el a Klubrádióban, a „Beszéljük meg” című műsorban, Szöllősi György „kommunikációs igazgató”úrral, a „Puskás Ferenc” felcsúti football akadémia rendkívüli méretű anyagi támogatásával kapcsolatban.

Mint ismeretes, a szóban forgó felcsúti sportakadémia nemrégen nem kevesebb, mint 2,80 milliárd forintot kapott, a felajánló vállalkozók társasági adójából befolyó összeg jóvoltából. Bolgár György műsorvezető úr olyan megértően kérdezgette a riportalanyát, és olyan megengedő, szinte már-már elnézést kérő stílusban folytatta a csevegést, hogy az volt az érzésem, a kényes kérdéseket szinte direkt kerüli. Nos, a riport befejezése után, a következő betelefonáló mondatai rögtön érthetővé tették az óvatoskodó, mondhatnám, finomkodó, megengedő modorban elhangzottakat.

Bolgár úr, megtervezte ugyan, hogy a több mint furcsa esemény kapcsán a műsora keretében riportot készít a kedvezményezett szervezettel, de szokásával ellentétben, nem készült fel alaposan az ügy hátteréből. Erről ennyit.

A riportalany már több szót is érdemel. Ki is ez a bizonyos Szöllősi György „úr”?

Hivatalos titulusa szerint ő a „Puskás Ferenc” football akadémia kommunikációs igazgatója.

Már ez a ma oly divatos munkakör is egy külön fejezetet érdemel, de erre később ki is térek még.

A „miért éppen önök kapták ezt a rengeteg pénzt?” kérdésre az igazgató úr megmagyarázta a riporternek, és nekünk, a tudatlan, önálló gondolkodásra képtelen hallgatóknak, a szerinte mindenki számára világos okokat.

Hogy ők tulajdonképpen a gyerekek, az ifjúság jövőbeni életének egészsége feletti aggódás miatt hoznak létre, vagy korszerűsítenek különböző sportlétesítményeket, lehetőséget biztosítva a gyermekek egészséges fejlődését. Sőt, szerinte többszázezer gyerek sportolását segítik elő. Nos ezt a számot nem igazán értem. És azt sem értem, hogy az „igazgató úr” miért nem arról beszél amiről a kérdések szóltak, miért beszél mellé?

Tudomásom, és a karitatív szervezetek felmérési adatai szerint, ma hazánkban többszázezer gyermek éhezik. De akkor ki is focizik itt?!

Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az ifjúság egészséges fejlődéséhez nem csak sportmez, focicsuka, meg műfüves pályák és egyéb sporteszközök kellenek. Persze ez sem mellékes.

De csak akkor, ha nem többszázezer gyermek éhezik nap-nap mellett, ha már minden gyermeknek jut naponta legalább egyszer egy tál meleg étel, egy öltözet téli ruha, cipő, kesztyű, sapka, sál, meg fűtött otthon, iskola, egyáltalán normális emberi körülmények.

Ha sok-sok család nem kényszerül a karitatív szervezetek ételosztó akcióira járni, hogy gyermekeiknek, és saját maguknak is biztosítani tudjanak egy pár falatot.  Mert a megélhetési költségek az egekbe szöktek, mert önhibájukon kívül munkanélkülivé váltak a szülők. Mert a vállalkozónak most éppen nem éri meg az addigi tevékenységet folytatni, és megszünteti a céget. Vagy létszámleépítéssel akarja rentábilissá tenni a még éppen meglévő és vegetáló vállalkozását.

Nos, kedves „kommunikációs igazgató úr”, szerencséje, hogy ezeket a társadalmi kérdéseket Bolgár úr nem szegezte önnek. Szerencséje, hogy a riporter a műsor előtt nem tájékozódott kellő mélységben az önök „alapítványi” tevékenységét illetően, szerencséje, hogy csak egy telefonáló említette meg azt a lényeges dolgot, hogy az önök „akadémiáján” tanuló gyerekek szüleinek hány tízezer forintjukba kerül havonta a „tandíj”. Csak, azért hogy a jövő Puskás Ferencei, Grosicsai, Cziborjai, Kocsisai, Lantosai, Buzánszkyjai, vagy éppen Albertjai, Varga Zolijai lehessenek.

Bár azt is meg kell mondanom önnek, az előbb említett focizsenik többsége nem jónevű akadémiákon, hanem különböző grundokon nőtt fel.

Persze vannak nagyon jó külföldi példák is, mint például a Barcelona, vagy a Real Madrid, a Milan, és lehetne még biztosan említeni párat. 

Ám a mi országunkban nem az most a legégetőbb feladat, hogy legyünk újra focinagyhatalom. Ha emlékeim nem csalnak, igen régen volt olimpiai csapatunk (hogy az olimpiai bajnokságról ne is beszéljünk).

Sőt egyéb sportágakban, amiket nem tart a focival egyenértékűnek „Magyarisztán” vezetése, mintha sokkal eredményesebbek lennénk, mégsem az értékükön kezeli őket a jelenlegi vezetés. Inkább, mintha egy tudatos lezüllesztési folyamat lenne tetten érhető. Például az MTK kajak-kenu szakosztályának jelenlegi története teljesen erre a feltevésre vall.

Egy olyan sikersportágunk eredménylistája, mint a kajak-kenué, még világviszonylatban is egyedülálló. Ennek ellenére az a méltánytalanság, ahogy egy szakosztály mesteredzőjével, élversenyzőivel bánnak, már-már bicskanyitogató. Az csak hab a tortán, hogy ennek a patinás egyesületnek az elnöke Deusch-Für Tamás.

Ugye nem kell megírnom, hogy melyik „csapatban focizik”?!

Ha a hazai politikai helyzet kialakulását kell értékelnem, arra a megállapításra jutok, hogy az egész a nem megfelelően dolgozó labdarúgóedzők miatt alakult úgy, ahogy. Ha annak idején megfelelő munkát végeztek volna, akkor most Orbán (és csapata) lenne a magyar labdarúgás Peléje, vagy Christiano Ronaldója, és fényesen csillogna hazánk egén. Akkor nem kellene azzal a fránya politikával bajlódnia (meg az elégedetlenkedő néppel). Akkor mindenféle civil trükk nélkül is rengeteg pénze volna, luxusautóval furikázna, és a világ élcsapatai keresnék a kegyét.

Azt már csak bónuszként említem, hogy nem ülne a nyakunkon.

Szóval mis is ez az alapítvány, amit százezer forintból gründolt össze Orbán Viktor? És, most amibe ömlik a pénz a helyezkedő nagy és kisvállalkozók jóvoltából, na meg az ott „tanuló” leendő focizsenik tehetős szüleinek a pénztárcájából?

Ez tulajdonképpen egy magánalapítvány, ami mostanra úgy működik, mint egy óriási pénzszivattyú, ami mindaddig üzemel, amíg az alapítványt tevő személy hatalmon van. Persze az nagyon valószínű, hogy gondosan ügyeltek a törvényesség látszatának fenntartására, és van felügyelőbizottság, meg mindenféle, ami ilyenkor kell. Tehát, a követendő cél is világos.

Orbán Viktor szerintem, úgy okoskodik, hogy :- hatalmon kell maradnom bármi áron, mert a kellő eredmény csak így érhető el, és a mostani vazallusaim, hűbéreseim csak akkor tartanak ki mellettem.

És most váltsunk át a „kommunikációs igazgató” névmagyarázóra!

Mi is ez tulajdonképpen? Miért van szükségünk arra, hogy a látható, logikus, ésszel felérhető dolgokat a szánkba rágják? Nem vagyunk nagykorúak, és úgy kell bennünket kezelni, mint a kicsiny gyermekeket, akiknek el kell magyarázni, miért kenem a szelet kenyérre a vajat, és miért nem a kenyeret kenem a vajra? Magyarul folyamatosan kiskorú hülyegyerekekként bánnak velünk, akiknek meg kell mondani, hogy mit lássanak, mit halljanak meg, és mit mondjanak. Mi, a hatalom, mit akarunk tőlük hallani?! 

Nos erre a szájbarágós feladatra ez a beosztás nagyon alkalmas, ráadásul az, hogy „kommunikációs igazgató” olyan hivatalosan, olyan jól hangzó titulus.

Pláne, ha valaki igazgató, na az már valami, azzal már lehet a köznép előtt villogni. Akkor, amit én mondok, az már biztosan úgy is van.

Na és ha mégsem, akkor mi van? Akkor is nekem van igazam, elvégre én egy igazgató vagyok! Vagy szóvivő, vagy kormányszóvivő. Én képviselem a hatalmat, személyemen keresztül ereszkedik le a hatalom a néphez. Én vagyok a hatalom szócsöve, és ha valakinek nem tetszik a hatalom szava, hát az majd jól megnézheti magát. Oszt jónapot!

Magyarország, 2012-10-11

Kollányi Ferenc, 06 30/408-9830, f.collany@gmail.com 

  

A nagyvárosi "mutáns" viselkedésének lehetséges okai...i

A nagyvárosi „mutáns” viselkedésének lehetséges oka  Csányi Vilmos magyarázatának tükrében!!!

Az egyik korábbi bejegyzésemben (2012, 09. 29) írtam a nagyvárosi humanoid mutánsokról és 2012, 10. 01.-én olvastam egy cikket a „Metropol” nevű lapban Suhajda Zoltán tollából, aki Csányi Vilmost, a közismert és általam is nagyra becsült etológust kérdezte. A nemzetközi hírű etológus az ötödik „Fenntarthatósági Nap” alkalmából adott interjút a lap riporterének, és nagyon érdekes példákat említett az állatok fenntarthatósági életmódjáról, illetve párhuzamot vont az emberek ez irányú viselkedésével kapcsolatban. Az alábbiakban idézem Csányi Vilmost:

Szerinte két jellemző csoportra lehet osztani az élőlényeket, vagyis vannak azok a fajok, amik túlszaporodnak és felélik az erőforrásaikat, így a populáció összeomlik, majd kezdődik az egész elölről. Mint például a lemmingek, vagy a pockok és egyéb rágcsálók esetében.

Van a másik faj, amelyiknél a túlszaporodás esetén bekapcsol egy szabályozó mechanizmus, és elkezdik önmagukat ritkítani, így gátolva a túlszaporodást. A neves szakember példaként egy japánban lefolytatott kísérletet is említett.

Japán makákók egy kislétszámú csoportját egy pár négyzetkilométeres szigetre kitelepítették a fennmaradásukhoz szükséges élelmiszerek biztosításával. Majd különös jelenségre figyeltek fel.

Amikor a populáció elérte a háromszáz főt, bár minden nap kaptak folyamatos táplálék-utánpótlást, magyarul nem voltak megélhetési gondjaik, egyes fiatal hímek bandákba tömörültek, állandóan verekedéseket provokáltak, szó szerint megerőszakolták a nőstényeket és legyilkolták az alig néhány napos kölyköket.

A kutatók szerint ez tartotta elviselhető szinten a populáció létszámát, így biztosítva az egyének számára szükséges fizikai tér meglétét.

Amint Csányi Vilmos kifejtette, ez a jelenség tetten érhető azokban az emberi törekvésekben is, hogy egy lakásban legyen mindenkinek egy külön szobája, ahová elvonulhat a többiek elől. Ahol a magánéletét élheti, és nem kell azzal a fáradtságos tevékenységgel szembenéznie, hogy beszélgetni, köszönni, vagy mosolyogni kell, illetve bármiért kapcsolatot lenne kénytelen fenntartania a többiekkel, ergo ez a különszoba nem luxus, hanem jogos pszichológiai igény, legalább is a magyarázata szerint.

 Nem szeretném megsérteni Csányi Vilmost az alábbi feltevéseimmel, annál is inkább, mivel Ő ennek a területnek elismert tudósa, én meg csak egy autodidakta amatőr vagyok, de azért feltenném ezeket a kérdéseimet: 

Nem tudom, az egyébként neves szakember ismeri-e kellő mélységben, a hazai nagyvárosokban az egy fő/négyzetméterre előírt lakóterületi normákat, de ha a japán makákók több négyzetkilométeren nem férnek el háromszázan, akkor mit várhatunk magunktól, az állítólag magasabb fejlettségi szinten lévő emberi fajtól, amikor az esetek túlnyomó részében sokkal kisebb személyes használatú fizikai tér áll a rendelkezésünkre.

Lehet, hogy ez lenne a bandázó fiatalok csoportokba szerveződésének az oka? Hogy a „jogos pszichológiai igény” fejeződik ki abban a szülői magatartásban, hogy…”- hagyd kicsim apádat tévézni, inkább menj a szobádba játszani”?  És ha a gyereknek nincs külön szobája, ha teszem azt hatan, vagy nyolcan laknak egy szobában, ha egy átlag ötven-hatvan négyzetméteres összterületű lakótelepi lakásban  lakik egy ekkora létszámú család, azok vajon ilyenkor mit csinálnak?  Esetleg elkezdik ritkítani egymást? Vagy a család valamelyik tagja elvonul a wc-be egy hosszas újságolvasási szeánszra, mert magányra vágyik és látni, sem akarja fárasztó családtagjait? Ilyenkor mi a megoldás? Esetleg lemegy a családfő a sarki kocsmába magánéletet élni?

Ha teszem azt, Csányi Vilmos úr kényszerülne hatodmagával egy kétszobás lakásban élni, vajon hogyan elégítené ki a „jogos pszichológiai” igényét?

Nem kellene elgondolkodni, hogy vajon miért vagyunk mi állítólag társas lények?

Vagy rosszabb a kép és nem a japán makákók a példa, hanem a lemmingek? Feléljük a természeti erőforrásainkat, összeomlik a populáció, és azután kezdődik minden elölről? 

Mintha az emberiség történetében már a korábbi időkben erre is lett volna példa, csak valahogy ez egy kicsit másképp zajlott, jött az özönvíz és mindent vitt, ahogy ilyenkor ez szokás, vagy kitört a vulkán, vagy éppen jött az aktuális jégkorszak és utána kezdődött minden elölről.

Nos, lehet válogatni, kinek-kinek ízlése szerint, bár egyik variáció sem a szívem csücske. Mindenesetre a kérdés ma még nyitott!

Magyarország, 2012-10-06

Kollányi Ferenc, 06 30/408-9830, f.collany@gmail.com  

Segítség etetnek...

 Segítség!!!  mérgezzük magunkat?!

(Vagy esetleg kívülről is rásegítenek valakik?)

Nemrégen éles vita folyt arról, hogy különböző szempontok szerint az itthon kapható élelmiszerek minősége egyes külföldi tulajdonú élelmiszer áruházak kínálatában gyengébb minőségű, mint az anyaországi fogyasztók számára forgalmazottak esetében. Egyes vizsgálatok szerint legalább is bizony egyes termékek esetében ténylegesen kimutatható a számunkra hátrányos minőségi különbség.

Vajon milyen lehet az itthoni helyzet akkor, ha már az USA szakértői is elismerték, hogy az 1-5 éves korú gyermekek szervezetébe naponta több mint húsz féle növényvédőszer kerül! Az amerikai gyerekek évente több mint 2900 mérgező anyagot fogyasztanak el, amelyek, ezeknek a szereknek a következményeként maradnak az áruházakban kapható vásárolható élelmiszerekben.

És ebben az a legkínosabb, hogy ezeket a mérgező anyagokat éppen a legegészségesebbnek tartott és ajánlott élelmiszerek, (alma, őszibarack, paprika, földieper, szőlő, saláta, spenót és a paradicsom) tartalmazzák.

A Harvard Egyetem Orvosi Tanszékének vizsgálati eredményei szerint közel 202, különböző vegyi anyag gyerekekre kifejtett hatását elemezve, kiderült, hogy ezek az anyagok már kis mennyiségben is idegrendszeri problémákat okozhatnak náluk, mint például mentális retardációt, figyelemzavart, agybénulást!

A növényvédőszerek sokkal károsabbak az emberre, mint a szúnyogokra. Megbújnak a húsban, a vízben, a tejben, az étolajban, a gabonafélékben, a tésztafélékben és a kenyérben is.

Az élelmiszerüzletekben a méreganyagot tartalmazó áruk rangsorát a gyümölcsök és a zöldségfélék vezetik. A fogyasztó asztaláig hosszú az út, ez alatt az idő alatt történnek azok a beavatkozások, amikkel csábítóan kívánatossá teszik a termékeket. Például a paradicsomot zölden leszedik, majd mesterséges színezőanyagot fecskendeznek bele. Hasonlóan kezelik a citrusféléket, a cseresznyét, és más gyümölcsöket is, a vevő pedig nem is tudja, hogy időzített vegyi bombával tömi magát, amely bármikor robbanhat!

 Persze a húsfélék sem kivételek.

A mezőgazdasági nagyüzemekben tenyésztett állatokat, (marha, sertés,  csirke, stb.) egyrészt genetikailag módosított takarmánnyal etetik, másrészt olyan adalékanyagokat, például hormonokat  kapnak ezekbe a premixekbe, amik például növekedésserkentő hatásuk révén lecsökkentik a tartási időt, így hamarabb érik el ezek az állatok a vágósúlyt. A genetikailag módosított növényi takarmányok hatását egy elég meghökkentő tanulmány mutatja.

Kíváncsi lennék arra, hányan tudják például, hogy a minőség javítása érdekében állatgéneket (pl. patkánygéneket) ültetnek a növények genetikai állományába.

A Québeci Sherbrook Egyetemi Kórház szülészeti osztályán egy átfogó vizsgálat során arra a döbbenetes tényre derült fény, hogy a terhes nők vérmintáinak 93%-a, és a köldökzsinórminták 80%-a a növényekbe genetikailag beültetett, kártevők elleni vegyianyag nyomokat tartalmazott 

A kutatás szerint ezek a mérgek (toxinok) a még meg sem született babákat is károsítják!

A kimutatott mérget tartalmazó, genetikailag módosított (GMO) kukoricát az USA-ban és Dél-Amerikában több millió hektáron termesztik és a szarvasmarhákat világszerte ilyen takarmánnyal etetik. A vizsgálat feltételezi, hogy a méreganyag az élelmiszerekkel kerülhetett az anyák és a magzatok testébe. A tudósok feltételezése szerint ez lehet az egyik oka az allergiának, az abnormális fejlődési rendellenességeknek, a vetéléseknek, sőt esetenként a rákos megbetegedéseknek is. Biztosan nem lehet egyelőre tudni, de lehetséges, hogy néhány hentesáru valószínűleg még az emberi génállomány módosulását is előidézheti.

Ezen a nem túl biztató helyzeten kívül, egyéb vegyészeti trükkök is bővítik a modern élelmiszer-vegyipari technológia repertoárját.

Gondolom, sokan ettek már párizsit, vagy hasonló, úgynevezett hentesárut, húsvéti sonkának eladott, mesterséges páccal füstöltté varázsolt sertéscsülköt. A tartósítóként és ízfokozóként használt vegyi-anyagok segítségével ezek a hentesáruk a tömegük egy jelentős részében vizet tartalmaznak, vagyis a felvágott, a húsnak eladott termék árában jelentős mennyiségű vizet veszünk.

Figyeljük csak meg, amikor az ilyen mesterséges beavatkozáson átesett kockára vágott sertéshús az olajban, vagy zsírban ütés következtében a térfogata jelentős részét elveszti, ilyenkor nem a hús lesz kisebb, csak az eladásig benne tárolódott vizet, vagy egyéb folyadékot veszti el.

Most pedig lépjünk egy nagyot. 

Amiről szintén keveset hallottunk a termékreklámokban az a különféle toxikus anyagok sora, amivel a gyártók olcsóbbá, megvehetőbbé, vonzóbbá és jobb ízűvé akarják termékeiket tenni. Ezek az adalékanyagok (additívok) korunk varázspálcái.

Az adalékanyagokat – az Európai Unió jóváhagyása alapján – három, vagy négyjegyű számmal kiegészített „E” betű jelzi. Például az „E 120”-as jelzés a természetes kárminvörös (kárminsav) festékanyag, amelyet különböző szirupokba, üdítőkbe, joghurtokba és más élelmiszerekbe tesznek. Ezt a bizonyos „E120”-as anyagot szárított rovartestekből nyerik, ami egyes esetekben az arra érzékeny egyéneknél allergiás reakciót válthat ki. 

Egyes kozmetikumoknál is alkalmazzák ezt az adalékot.

Egyes európai szakértők többek között károsnak ítélték meg az „E104”, az ”E110”, az „E122”, „E129”, valamint az ammóniákot tartalmazó karamell színezéket, az „E150”-et is, hogy a többiről ne is szóljak. Bár van még egy pár, amit ideírok a tanulság kedvéért, de aki kíváncsi, a fenti felsorolásban szereplő adalékanyagokra rákereshet az interneten.

De segítek, például a bonbonokban, üdítőitalokban, fagylaltokban rendszeresen használt mesterséges narancssárga „tartrazin”, az „E102”-es allergiát, asztmásoknál fulladásos rohamokat, érzékenyeknél hiperaktivitást okozhat.

Mint esetenként azt egyes orvosok véleménye is megerősíti.

Hogy tovább fokozzam az étvágyat, az „E123” jelű „amarántot” tartalmazó adalékot az USA-ban a szakértők oly veszélyesnek ítélték meg, hogy használatát, és az említett adalékot tartalmazó élelmiszeripari termékek behozatalát azonnal be is tiltották. Más országokban azonban még bizonyos likőrökben, halikrákban és haltejben használják.

Sok országban a „neukokcint” tartalmazó „E124”-es jelzésű adalékot is betiltották, nálunk egyes mustárféleségek tartalmazzák. Vagy az „E425” az édes zselatin formájában van jelen, amely gyermekeknél akár fulladást is okozhat, mert a nyállal érintkezve megduzzadhat.

Most már tudjuk legalább, hogy mitől kerek a világ, és mitől hízik az átlagpolgár, na meg az illetékesek zsebe, illetve mitől döglik a légy, meg mi!

De amíg lehetőségünk engedi, azaz nem rokkantunk még teljesen bele ebbe a mennyei örömökkel teli fogyasztói világba, próbáljuk összegezni és meghatározni a veszélyforrásokat. 

 Tehát tulajdonképpen két nagy főcsoportra oszthatjuk az ismert élelmiszer-adalékokat  úgymint:

Ízfokozók:

- például az „E631”dinátrium-inozinát, az „E622”azaz a kálium-glutamát, és az „E621”. Ez a nátrium-glutamát külön figyelmet érdemel, mert ez rákkeltő lehet!!!

Tartósítószerek:   

-vagyis a nitrátok és a nitritek bújnak meg a bűvös ”E249 – 252”jelzések alatt. Ezeket főleg hústermékek és füstölt halak esetében alkalmazzák, amik megvédik a baktériumok és az élesztőgombák ellen a terméket, ezáltal tartósítják őket. De van egy veszélye ennek is, a nitritek fokozatosan nitrozaminokká válnak, amelyek tartós fogyasztása rákkeltő hatású lehet.

 A fentiek után csak reménykedni merek, hogy a különböző génmódosítások és egyéb felelőtlen, haszonelvű és minél nagyobb profitot hozó, vegyi bűvészkedések következményeként, nem alakulok át hírtelen kukoricamoly formájú óriáspatkánnyá, vagy más hasonló „kimérává”.

De szinte sejtettem, hogy a kukorica nem nekem való, és nem is eszem, bár bohó ifjú koromban, amikor még jobb anyagi körülmények között volt „szerencsétlenségem” úgymond egészségtelenül élni, képes voltam sertés-, sőt marhahúst is enni.

Bár a dolog már akkor gyanús volt a dolog nekem, amikor a rántott csirke íze egyre inkább egyféle tengeri halra kezdett emlékeztetni, sőt a „tanyasinak” eladott csirke leve, külön kurkuma hozzáadása nélkül is, főzés közben egyre sárgábbá vált, pedig megesküszöm rá, hogy nem direkt sárga japán kakast vettem.

Az igazsághoz tartozik, hogy ennek a figyelemfelkeltőnek szánt íráshoz nagy segítségemre volt egy nagyon népszerű, ám kissé drága ismeretterjesztő folyóirat, a „3 évezred”, de ez itt nem a reklám helye.

 Végső tanulságként csak ennyit:

Gyanítom, hogy egy-két politikusunk génállománya már akkor meghibásodhatott, amikor még magzati állapotban kapta a mama méhében a mérgező anyagokat, ergo: nem ők tehetnek arról, hogy kissé hibásak.

De ez csak egy verzió, az ő esetükben az ember nem lehet semmiben biztos. Itt csak az a kérdés merülhetne fel, érdemes-e a gyógyításukkal foglalkozni, lehet-e még belőlük ép elméjű, rendes ember, vagy menthetetlenek, de ez most nem lényeges. Minden nehézség nélkül tudnám őket nélkülözni.

De talán nem volna muszáj meggondolatlanul belepiszkálni a természet rendjébe, mert egy-két alkalommal már bebizonyítottuk, hogy ahova ember beteszi a lábát, ott szem nem marad szárazon, és ezért nagyon utálnék sírni!

Magyarország, 2012-10-03

Kollányi Ferenc, 06 30/408-9830, f.collany@gmail.com

Omlett, vagy nem omlett, most mivel kajáltatnak?

   

Omlett, vagy nem omlett?

Alcím: - avagy mivel kajáltatnak minket a hazai „boszorkánykonyha” avatott művészei?!

(Képzelt riport egy valóságos eseményt követően!

Lándzsarázó Vilmos (magyarul: Shakespeare) után szabadon.

Na milyent villantottam, mi? Mint a tanyasi celeb a sógorék digitális fotómasinája előtt a parasztlagziban!

Szóval, komolyan, egy, esetleg két tojásból, csakúgy á la nature, vagy esetleg tizenkettőből, mint gazdagéknál, á la Rotchild?  Vagy egyszerűen a „Kolumbusz tojása” módra, bár az egy kis foltot hagy. De az nem számít, az abrosz egyébként is hosszában kockás, keresztben pedig mocskos, ennek már úgyis  édesmindegy. Egyébként is eszi – nem eszi, nem kap mást.

Szóval mit kér a nép?

Romlott, vagy omlott? Lehet választani, akinek nem tetszik, az mehet a… ba!  A legendás Ópusztaszeri fesztivál Orbáni kinyilatkoztatása  után, aminek egyébként a hátterét stílszerűen a Feszty körkép, mint díszlet  adta, azt hiszem a népességet két részre lehet bontani, úgymint vannak egyfelől az ősmagyar turul – az Orbán család címerállata – védőszárnyai alatt  gyülekező, tisztavérű, magyarszívű árjamagyarok, másfelől vannak a bolsi-libsi-bibsi, idegenszívű, az Európai Unió demagóg demokráciájának génjével  megfertőzött, karvalytőke-és kapitalistabérenc, egyébként már születésük óta a mi nemes vérünket szívó csőcselékek. Akiknek nincs semmi keresnivalójuk őseink szent földjén. (még ha eredetileg nem is volt a miénk, de a magyarok Istene nekünk adta, oszt jónapot). 

Itt kezdődik a „képzelt riport”

„…-Csak az nem fér a fejembe (sok más mellett), hogy a verejtékes munkával és nem kis anyagi áldozattal, biztos szavazóbázisnak beszervezett kettős állampolgáraink, miért nem akarnak az úristennek sem hazatelepedni. Pedig már azt is milyen jól kifundáltam, hogy a hazatelepülő igaz árjamagyaroknak adom hűbér gyanánt a hatalmam elől kimenekülő, tönkretett, nem tiszta vérvonalú csőcselék elárverezett ingatlanait.

És Semjén meg Mikola, sőt Tőkés László testvér is megígérte, hogy jótett helyébe jót várjak.   

- Már azt is milyen ügyesen elintéztem, hogy húsz, de esetleg még több időre is bebetonozzuk magunkat és a teljes, hozzám hű vezérkart, a „magyarok Istene” segítségével és a legteljesebb jóváhagyásával.

(A riporter kérése: Drága jó internacionalista Istenem, nem lehetne, hogy amúgy olasz-amerikai mintára tényleg bebetonoznád és leeresztenéd őket a legmélyebb tenger fenekére? De ha lehet, sav –és vízálló betonba, már csak a környezet védelme  érdekében).

- A minap is kérdezte a gyerek, hogy nem tévesen keresztelték-e el az Orbánhegyi, meg az Istenhegyi utat, de elmagyaráztam, hogy az egy másik Orbán és egy másik isten, az igazi Istenhegyi út a  mi házunkig vezet.

Visszatérve a kinti árjamagyar testvéreimre, megmagyaráztam neki azt is, hogy ha ezek itt lesznek, akkor 2014-ben nemhogy kétharmad, de tizenkét-harmadunk lesz. Azt felelte:-Apu a tizenkét-harmad az nem igazi tört, az egy áltört. Na és, 2010-ben a kétharmad sem volt igazi, mégis mindenki megette!  Hogy ezeknek a gyerekeknek mennyit kell még tanulniuk ahhoz, hogy a nyomomba léphessenek. Hát a jövőben lesz még a nevelésükkel dolgom, ha azt akarom, hogy vigyék valamire a politikában”.

A „riportnak” itt vége és most jön a saját véleményem a fentiekről:

Az egész Ópusztaszeri „kinyilatkoztatás” kísértetiesen hasonlít egy korábbi történelmi esemény kezdetére, és ha nem vigyázunk, az eredmény ugyanaz lesz.

Ez a beszéd már-már nyíltan nemzetiszocialista, mondhatni erős fasisztoid elemekkel megtűzdelt, célzottan kirekesztő tartalommal bíró megosztó uszítás. Árja szellemű hasonlatokkal, őskígyóval, sátánnal és más agyrémekkel teli, nyílt felszólítás volt egy belső, pogromszerű akcióra azok ellen, akik a jelenlegi hatalom gyakorlóinak módszereivel nem értenek egyet. Szinte már hiányoltam az ilyenkor elengedhetetlen szónoki mondatot: „világ árja vérmagyarjai egyesüljetek”!

Mostanra nyer igazán értelmet az a régebbi kijelentése, hogy ebben az országban tulajdonképpen három-négymillió ember felesleges, mert, ha ezektől megszabadulhatna, a 2010-es állapot szerinti két és félmilliós szavazótáborával,( ha még megmaradna annyi), és a magánhadseregével , egy Pintér formátumú vezetővel az élén, simán kordában tarthatná a maradék három és félmilliót, és biztos lehetne a következő húsz éve, sőt bevezettethetné az örökletes úton történő hatalomváltás jogintézményét is.

Természetesen ez nehezen menne, mert amióta ebben a régióban élünk, tulajdonképpen ez a terület több mint ezer éve, egyfajta genetikai kohóként működött, tehát tiszta vérű magyarságra hivatkozni ma már nem egészen időszerű, bár Orbán Viktor „óriási” testméreteit figyelve, ez az ő esetében még akár igaz is lehet. (Gyanús, roppant gyanús, Adolf Hitler is így kezdte).

De mindettől függetlenül nem engedhetjük meg, hogy Európa szívében egy olyan eseménynek adjunk teret, ami az egész földrészt kétszer már elöntötte, lángba borította, és ha Európa vezetői nem ébrednek fel velünk együtt időben, akkor nyomasztó évek elé nézünk.

Magyarország -  Orbán Viktor  országlása óta  - szerintem  az Európai Unió „Trójai falova”.

Emberek, nemre, korra, bőrszínre, származásra és foglalkozásra tekintet nélkül, ÉBRESZTŐ,  amíg nem késő!!!

Magyarország, 2012-10-04

Kollányi Ferenc, 06 30/408-9830, f.collany@gmail.com

Honnan ilyen jólértesültek....?

Honnan ilyen jólértesültek az Amerikai  filmesek ?

Hogy a csodába lehet az, hogy különböző, a későbbiekben globálisan jelentkező és nagyon sok embert, mondhatni, az egész emberiséget, fenyegető jelenséget, szinte félelmetes gyorsasággal filmre visznek?

Az átlagember még a nyomát sem látja sehol, a filmes szakemberek már készítik a megfilmesíthető, éppen kitörni készülő természeti, gazdasági katasztrófákról szóló sikerfilmek forgatókönyveinek az írását.

És tulajdonképpen rendkívül gyorsan reagálnak azokra az eseményekre, amelyek lényegesen befolyásolják a földünk egészének, az emberiség létének a sorsát.

Tulajdonképpen az a sajnálatos tény, hogy az átlagemberek is időben értesülhetnének ezekről az eseményekről, ha odafigyelnének azokra a jelenségekre, amik történnek körülöttük, és nem csak a pillanatnyi anyagi problémáik, és az azokat feledtetni hivatott szórakoztatóipari termékek kötnék le a figyelmüket. Sokszor az az érzésem, hogy akiknek a figyelmünket fel kellene hívni időben a veszélyekre, valamiért késleltetik, vagy szándékosan visszatartják a létfontosságú információkat.

De nem kis részben mi, átlagemberek is tehetünk a „Tudatlanságunkról”, mert a könnyebb utat választva, nem is akarunk tudni a problémákról, lerázzuk magunkról, mint kutya a vizet. Holott tudomásul kellene vennünk, hogy a „Civil kontroll” nevű dolgot azért találták ki okos emberek, hogy a mi szavazataink alapján a vezetésünkre megbízott emberek tevékenységét figyelemmel kísérjük, és ha kell, közbelépjünk. Hogy ne fogadjunk el mindent kritika nélkül, amit a nyomtatott, vagy az elektronikus média le akar nyomni a torkunkon, mert mindenkinek megvan a joga a gondolkodásra, és jól felfogott érdekében kötelessége is.

Persze ehhez tudatos közösségi gondolkodásmódra is szükség van, és nem pusztán a saját egyéni érdekek megvalósításának hajszolására.

Az önös érdeknek soha nem szabadna felülírnia a közösségi érdekeket.

Ha mindezeket végiggondolom, már nem is olyan érdekes, vajon miért és honnan tudnak oly sokat a filmesek. Az ok valószínűleg nagyon is egyszerű. Egyes filmesek sokkal érzékenyebbek a globális problémákra, mint az átlagos gondolkodású emberek, és képesek megjeleníteni közérthető módon az események miértjét, hogyanját, és logikáját.

A 2010-ben megjelent „Tőzsdecápák” című filmben bemutatja a pénzvilág farkastörvényeit, a filmbeli Gordon Gekko pénzügyi szakember történetén keresztül.

Ha nem csak, az egyébként nagyon is élvezhető kerettörténet két fiatal főszereplőjének álomgyári, könnyes- és happy end-es történetével elégszünk meg, hanem a rendkívül jól szerkesztett és filmezett tőzsdei jelenetek, pénzügyi viták sorát is figyelmesen nézzük, valamit megérthetünk ennek, az átlagember számára „misztikus” világnak a sajátos, de a mi sorsunkat, mindennapjainkat igenis erősen befolyásoló életéből.

És ez csak egy film a sok közül, amelyet ne csupán, mint szórakoztató műsort néznünk, hanem lássuk meg bennük a nem is nagyon elrejtett, olykor szinte már direkt kimondott tanulságokat.

A „Tőzsdecápák” című filmet mindenkinek ajánlom, aki egy kicsivel többet szeretne tudni a mai világméretű, pénzügyi - gazdasági válságról és saját szerepünkről is, annak kialakulásában.

Magyarország, 2012-09-30

Kollányi Ferenc, 06 30/408-9830, f.collany@gmail.com

A nagyvárosi mutánsok...

A nagyvárosi dzsungel „mutánsai”

(Mutáns a normálistól eltérő)

Előre bocsátom, hogy a tapasztalataim nem általánosíthatóak, mivel az európai nagyvárosok közül csak Budapesten éltem huzamosabb (mintegy fél évszázados) ideig, a többi európai nagyvárosban csak látogatóként fordultam meg alkalomadtán, valamint a mostani lakóhelyem inkább létszám, mint létesítményi jellemzők alapján kapta a hazai illetékes hivataltól a „város” minősítést. Például az utcák jelentős részében nincs járda, a helyi tömegközlekedési lehetőség is kíván nem kevés javítani valót, ezért, azután akinek nincs valamilyen egyéni járműve, elég körülményesen, vagy jó idő esetén csak gyalogszerrel juthat el a település egyik pontjából a másikba, bármekkora távolságra is legyen az út célja.

Esős időben a gyalogos csak akkor vállalkozzon hosszabb útra, ha nagyon muszáj, vagy rendelkezik búvárruhával, mert egyébként a közlekedő járművek a feje búbjáig telefröcskölik sáros, mocskos lével.     

Tehát visszatérve eredeti mondandómhoz, ez egy igen érdekes és egyben visszataszító, vagy inkább riasztó, biológiailag humanoid  szerkezetű, de csak külsejében hasonlító, rendellenes fejlődési irányokat mutató lények nagy tömegekben élő csoportja.  Sok alfaj létezik, ami egyrészt az élőhelyek különbözőségéből fakadhat, másrészt a szocializációt alakító körülmények minőségileg egymástól esetenként jelentősen eltérő hatásainak a következményével magyarázható. Én legalább is ezzel magyarázom a Budapest különböző területein élő egyedek, időnként jelentősen eltérő, élőhelytől és egzisztenciális különbözőségektől eltérő viselkedési formáit.

Az eddigi hatvanöt évemből ötven évet ebben a dzsungelben éltem le, és bátran állíthatom, a mutánsok száma időközben egyre növekedett, és életmódjuk is egyre inkább egyfajta, kíméletlen csúcsragadozói vonásokat mutat.

Mondhatom, megfordultam a város sok pontján, főbb terein, a tanulmányaim és munkám folyamán. Erzsébeten születtem, az első húsz évemet a hatodik kerületben éltem le, bár ebben az időben a rokoni szálak következtében Angyalföldön is sokat tartózkodtam.  Sőt a későbbiek során még Soroksáron és a déli agglomerációban is sűrűn jártam. Házasságkötésem alatt az egyik „legforróbb” kerületben, a „Nyócker”-ben töltöttem tíz évet, majd következett Újpest, a II. kerületi Fő utca, majd Rózsadomb, utána még ennek a kerületnek a legegészségtelenebb része a Margit körút sarkán. a kilencvenes évek elején még a Gellérthegy egyik legszebb részén, a Somló utcában is.  Azért a valósághű kép kedvéért ki kell jelentenem, életem első huszonöt-harminc évében még nem figyeltem meg ezt a mutációs folyamatot.

Tulajdonképpen ez a kilencvenes évek elején lett egyre inkább látható, valahogy furcsa egybeeséseként az akkor zajló „gengszterváltás”-nak.

Az általam mutánsnak nevezett lények egyre mohóbbnak, egoistábbnak, egymással szemben is kíméletlenebbnek tűntek.

Ez a tendencia mára felerősödött. Az egymás elleni kíméletlen törtetés még erősebben, markánsabban jelentkezik.  Ebből egy nem túl bíztató jövőképet tudok elképzelni magam elé, de nemcsak rólam van szó.  

Megfigyeltem a különböző fővárosi csomópontok, a legismertebb, legforgalmasabb közterek, főútvonalak mutáns egyedeinek a viselkedését, és legnagyobb bánatomra, arra a következtetésre jutottam, hogy lehetőségeim és szándékom szerint, csak a legszükségesebb esetekben teszem be a lábam ebbe a „kőrengetegbe”. Akkora szintű az antiszociális, empátiahiányos negatív viselkedési elváltozás a normálishoz képest, hogy a „lélektani műszerem”mutatója a skálán már a végpontot is meghaladta.

Ezeknek az egyedeknek a többsége egyáltalán nincs tekintettel senkire, kizárólag a saját személyes érdekével törődik. Tapos, könyököl, tolakszik, bárkit fellök, felelőtlenül és rendkívül fegyelmezetlenül, ön-és közveszélyesen rohangál keresztül a gyalogátkelőhelyeken, bármit is mutasson a forgalomirányító lámpa.  A tömegközlekedési eszközökön a figyelmesség ritka, mint a „Magyar vágta” rajtján a hintaló, legyen szó betegről, öregről, ölbeli gyermekkel utazóról, vagy akár terhes anyáról. Persze az a helyzet, hogy amióta egészségi állapotomban jelentős hátrányos változás ált be, sokkal érzékenyebb vagyok az ilyen jelenségekre, habár előzőleg is rosszul tűrtem az efféle helyzeteket, mára a személyes érintettségem okán még inkább felerősödött bennem a kritikus szemlélet.

Ez kizárólag fővárosi jelenség, mintha kizárólag az eleve itt lakó, vagy ideköltöző egyéneket fertőzné ez a nagyon kellemetlen, sőt undorító betegség. Mintha ez egyfajta asszimilációs folyamat lenne.

Mert bármelyik vidéki városban jártam, a legfeltűnőbb az volt, hogy senki nem rohant idegesen, mint a mérgezett egér, nem akart senki letúrni az útról, mert éppen siet valahová. Persze, ha az illető „úrvezetőnek”valahol már várják a veséjét, szívét, tüdejét, az mindjárt más, akkor siessen, fő az egészség!  Mindenki nyugodt, türelmes, nem szürke az arca az idegességtől. Pedig ezek az emberek is ebben a problémákkal teli országban élnek, és őket is sújtja az összes olyan baj, ami a fővárosiakat sújtja.

Persze az már réges-régen ismert tény, csak nem szívesen beszélnek róla az illetékesek, hogy Magyarország tulajdonképpen két részre van bontva, úgymint nyugatmagyarország, és keletmagyarország.

Meg van még Budapest, mint egyfajta autonóm terület, egy ország az országon belül!

Minden jel erre mutat, csak ezt nem szívesen látják be nálunk, pedig „nem szégyen ez, csak kellemetlen”, ahogy szokták ezt ilyenkor mondani.

Magyarország, 2012-09-29

Kollányi Ferenc, 60 30/408-9830, f.collany@gmail,com