Nyílt levél Bolgár György és Szöllősi György urakhoz...

Nyílt levél Bolgár György és Szöllősi György urakhoz, egy elhangzott rádióriport kapcsán!

Először Bolgár úrhoz fordulok egy kérdéssel, illetve egy bírálattal.

-Hogyan lehetséges az, hogy egy általában jól felkészült műsorvezető rádióriporter, ez alkalommal nem tájékozódott a riportalany megszólaltatása előtt a kérdéses téma felől alaposan?

-Miért egy betelefonálótól, Ferenczy Krisztinától, az „atlatszo.hu” tényfeltáró, oknyomozó újságírójától kapott nagyon lényeges információkat. Utólag, az előző riportalany elköszönése után, a riport témájával kapcsolatban!

Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy akit érdekelnek a közélet visszásságai, az nézzen bele a hivatkozott internetes oldalra.

A kérdésem érthetővé tételéhez leírom a kérdéses riport témáját. A szóban forgó riport 2012, 10, 09-én hangzott el a Klubrádióban, a „Beszéljük meg” című műsorban, Szöllősi György „kommunikációs igazgató”úrral, a „Puskás Ferenc” felcsúti football akadémia rendkívüli méretű anyagi támogatásával kapcsolatban.

Mint ismeretes, a szóban forgó felcsúti sportakadémia nemrégen nem kevesebb, mint 2,80 milliárd forintot kapott, a felajánló vállalkozók társasági adójából befolyó összeg jóvoltából. Bolgár György műsorvezető úr olyan megértően kérdezgette a riportalanyát, és olyan megengedő, szinte már-már elnézést kérő stílusban folytatta a csevegést, hogy az volt az érzésem, a kényes kérdéseket szinte direkt kerüli. Nos, a riport befejezése után, a következő betelefonáló mondatai rögtön érthetővé tették az óvatoskodó, mondhatnám, finomkodó, megengedő modorban elhangzottakat.

Bolgár úr, megtervezte ugyan, hogy a több mint furcsa esemény kapcsán a műsora keretében riportot készít a kedvezményezett szervezettel, de szokásával ellentétben, nem készült fel alaposan az ügy hátteréből. Erről ennyit.

A riportalany már több szót is érdemel. Ki is ez a bizonyos Szöllősi György „úr”?

Hivatalos titulusa szerint ő a „Puskás Ferenc” football akadémia kommunikációs igazgatója.

Már ez a ma oly divatos munkakör is egy külön fejezetet érdemel, de erre később ki is térek még.

A „miért éppen önök kapták ezt a rengeteg pénzt?” kérdésre az igazgató úr megmagyarázta a riporternek, és nekünk, a tudatlan, önálló gondolkodásra képtelen hallgatóknak, a szerinte mindenki számára világos okokat.

Hogy ők tulajdonképpen a gyerekek, az ifjúság jövőbeni életének egészsége feletti aggódás miatt hoznak létre, vagy korszerűsítenek különböző sportlétesítményeket, lehetőséget biztosítva a gyermekek egészséges fejlődését. Sőt, szerinte többszázezer gyerek sportolását segítik elő. Nos ezt a számot nem igazán értem. És azt sem értem, hogy az „igazgató úr” miért nem arról beszél amiről a kérdések szóltak, miért beszél mellé?

Tudomásom, és a karitatív szervezetek felmérési adatai szerint, ma hazánkban többszázezer gyermek éhezik. De akkor ki is focizik itt?!

Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az ifjúság egészséges fejlődéséhez nem csak sportmez, focicsuka, meg műfüves pályák és egyéb sporteszközök kellenek. Persze ez sem mellékes.

De csak akkor, ha nem többszázezer gyermek éhezik nap-nap mellett, ha már minden gyermeknek jut naponta legalább egyszer egy tál meleg étel, egy öltözet téli ruha, cipő, kesztyű, sapka, sál, meg fűtött otthon, iskola, egyáltalán normális emberi körülmények.

Ha sok-sok család nem kényszerül a karitatív szervezetek ételosztó akcióira járni, hogy gyermekeiknek, és saját maguknak is biztosítani tudjanak egy pár falatot.  Mert a megélhetési költségek az egekbe szöktek, mert önhibájukon kívül munkanélkülivé váltak a szülők. Mert a vállalkozónak most éppen nem éri meg az addigi tevékenységet folytatni, és megszünteti a céget. Vagy létszámleépítéssel akarja rentábilissá tenni a még éppen meglévő és vegetáló vállalkozását.

Nos, kedves „kommunikációs igazgató úr”, szerencséje, hogy ezeket a társadalmi kérdéseket Bolgár úr nem szegezte önnek. Szerencséje, hogy a riporter a műsor előtt nem tájékozódott kellő mélységben az önök „alapítványi” tevékenységét illetően, szerencséje, hogy csak egy telefonáló említette meg azt a lényeges dolgot, hogy az önök „akadémiáján” tanuló gyerekek szüleinek hány tízezer forintjukba kerül havonta a „tandíj”. Csak, azért hogy a jövő Puskás Ferencei, Grosicsai, Cziborjai, Kocsisai, Lantosai, Buzánszkyjai, vagy éppen Albertjai, Varga Zolijai lehessenek.

Bár azt is meg kell mondanom önnek, az előbb említett focizsenik többsége nem jónevű akadémiákon, hanem különböző grundokon nőtt fel.

Persze vannak nagyon jó külföldi példák is, mint például a Barcelona, vagy a Real Madrid, a Milan, és lehetne még biztosan említeni párat. 

Ám a mi országunkban nem az most a legégetőbb feladat, hogy legyünk újra focinagyhatalom. Ha emlékeim nem csalnak, igen régen volt olimpiai csapatunk (hogy az olimpiai bajnokságról ne is beszéljünk).

Sőt egyéb sportágakban, amiket nem tart a focival egyenértékűnek „Magyarisztán” vezetése, mintha sokkal eredményesebbek lennénk, mégsem az értékükön kezeli őket a jelenlegi vezetés. Inkább, mintha egy tudatos lezüllesztési folyamat lenne tetten érhető. Például az MTK kajak-kenu szakosztályának jelenlegi története teljesen erre a feltevésre vall.

Egy olyan sikersportágunk eredménylistája, mint a kajak-kenué, még világviszonylatban is egyedülálló. Ennek ellenére az a méltánytalanság, ahogy egy szakosztály mesteredzőjével, élversenyzőivel bánnak, már-már bicskanyitogató. Az csak hab a tortán, hogy ennek a patinás egyesületnek az elnöke Deusch-Für Tamás.

Ugye nem kell megírnom, hogy melyik „csapatban focizik”?!

Ha a hazai politikai helyzet kialakulását kell értékelnem, arra a megállapításra jutok, hogy az egész a nem megfelelően dolgozó labdarúgóedzők miatt alakult úgy, ahogy. Ha annak idején megfelelő munkát végeztek volna, akkor most Orbán (és csapata) lenne a magyar labdarúgás Peléje, vagy Christiano Ronaldója, és fényesen csillogna hazánk egén. Akkor nem kellene azzal a fránya politikával bajlódnia (meg az elégedetlenkedő néppel). Akkor mindenféle civil trükk nélkül is rengeteg pénze volna, luxusautóval furikázna, és a világ élcsapatai keresnék a kegyét.

Azt már csak bónuszként említem, hogy nem ülne a nyakunkon.

Szóval mis is ez az alapítvány, amit százezer forintból gründolt össze Orbán Viktor? És, most amibe ömlik a pénz a helyezkedő nagy és kisvállalkozók jóvoltából, na meg az ott „tanuló” leendő focizsenik tehetős szüleinek a pénztárcájából?

Ez tulajdonképpen egy magánalapítvány, ami mostanra úgy működik, mint egy óriási pénzszivattyú, ami mindaddig üzemel, amíg az alapítványt tevő személy hatalmon van. Persze az nagyon valószínű, hogy gondosan ügyeltek a törvényesség látszatának fenntartására, és van felügyelőbizottság, meg mindenféle, ami ilyenkor kell. Tehát, a követendő cél is világos.

Orbán Viktor szerintem, úgy okoskodik, hogy :- hatalmon kell maradnom bármi áron, mert a kellő eredmény csak így érhető el, és a mostani vazallusaim, hűbéreseim csak akkor tartanak ki mellettem.

És most váltsunk át a „kommunikációs igazgató” névmagyarázóra!

Mi is ez tulajdonképpen? Miért van szükségünk arra, hogy a látható, logikus, ésszel felérhető dolgokat a szánkba rágják? Nem vagyunk nagykorúak, és úgy kell bennünket kezelni, mint a kicsiny gyermekeket, akiknek el kell magyarázni, miért kenem a szelet kenyérre a vajat, és miért nem a kenyeret kenem a vajra? Magyarul folyamatosan kiskorú hülyegyerekekként bánnak velünk, akiknek meg kell mondani, hogy mit lássanak, mit halljanak meg, és mit mondjanak. Mi, a hatalom, mit akarunk tőlük hallani?! 

Nos erre a szájbarágós feladatra ez a beosztás nagyon alkalmas, ráadásul az, hogy „kommunikációs igazgató” olyan hivatalosan, olyan jól hangzó titulus.

Pláne, ha valaki igazgató, na az már valami, azzal már lehet a köznép előtt villogni. Akkor, amit én mondok, az már biztosan úgy is van.

Na és ha mégsem, akkor mi van? Akkor is nekem van igazam, elvégre én egy igazgató vagyok! Vagy szóvivő, vagy kormányszóvivő. Én képviselem a hatalmat, személyemen keresztül ereszkedik le a hatalom a néphez. Én vagyok a hatalom szócsöve, és ha valakinek nem tetszik a hatalom szava, hát az majd jól megnézheti magát. Oszt jónapot!

Magyarország, 2012-10-11

Kollányi Ferenc, 06 30/408-9830, f.collany@gmail.com