Hofi Géza lbúcsúevele Orbán Viktorhoz....

 „Mondom a magamét, csak legyen, aki meghallja!”
Nem én mondom, HOFI GÉZA mondja….! Ma!
(2010. szeptember. 22.)


HOFI GÉZA búcsúlevele,
NEM! (Ez így, nem lesz jó!)
Inkább:
Búcsúztató levele, ORBÁN VIKTOR-nak.(-tól.)
(Nyelvtanból, sose voltam jó! „Átcsúsztam!” – az érettségin.)

Egy kis személyes, bevezető gyanánt:
Tudjátok, 2002-ben hagytalak itt, TITEKET. Vérző szívvel, és dühösen!
Dacból!
Emlékeztek, a Testnevelési Egyetemen elhangzottakra?
A „gyújtó hangú” beszédre?
(Hozzáteszem: A HAZA, azóta is, „lángokban áll”! Meg: „Puskapor-szag” van!
Érzitek!?)
Meg, a „HAZA, nem lehet ellenzékben!” – mondatra?
KI mondta? És főleg, miért?

Csak hogy tudjátok: Ez volt az a pont, amikor NEKEM, elég volt! Betelt, a pohár!
Az ÉN idegeim, sincsenek ám kötélből, no meg a szívem is! EZT, már nem bírta.
Elszakadt! Ez is, meg az is!
És, nem csak NÁLAM!

„Milliók, egy miatt!” – írta Madách.

És milyen igaza volt!

VIKTOR.

Figyeled, a finomságot!?
Csak semmi „laca-faca”. Semmi Miniszterelnök ÚR!
Semmi ÚR!
(Mert tudod, Úrnak, annak aztán „születni kell!” Ő meg…, hát…, nem!)
Nem is Kedves, meg nem is Tisztelt!
Mert hát mit is tököljünk, ezen az apróságon!
Hát neeem?
Legyen, akkor csak úgy egyszerűen, tudod, úgy „kőbányaiasan”, csak: VIKTOR.

Ahogy OTT mondják: „Nesze ba…. meg!
Ezt kapd ki!” Nem, nem tévedés! Ez itten, valóban, egy „búcsúztató levél”!
ÉN, HOFI GÉZA, búcsúzom most TŐLED, és búcsúztatlak TÉGED – örökre!
Mondhatni: VÉGLEG!

Bevezetésnek, egy rövid kérdés, csak, hogy megadjam az alaphangot: VIKTOR,

TE, még midig azt hiszed, hogy TE küldted haza, az oroszokat…?
(JÓ, tudom, helyesen: Az ideiglenesen, hazánkban állomásozó,
baráti, szovjet csapatokra gondoltam. Csak azért, nehogy má, félreérts!)

NO!
Akkor, ha jól érzem, akkor már kellő szinten van az adrenalin, kezdjük!

Tudod VIKTOR, ha úgy igazán frappánsan, úgy „hofisan” akarnék TŐLED elbúcsúzni, akkor egy mondatban, csak annyit mondanék:”VIKTOR fiam, na most már aztán, menj a p…..a!”

DE!
Nem teszem!
Tudod miért? Mert NEKEM, volt gyerekszobám, nem úgy, mint NEKED!
Meg, gondolok, a szegény „nyomdafestékre”, is,
no, meg a CENZ-re, meg az URA-ra is.
Na, meg még azért is, mert finom vagyok, és nőies.
Arról már nem is beszélve: Nem szeretem, sőt, kifejezetten útálom,  a csíkos ancúgot! (Listán vagyok már? Nálatok?)

Mindezeket figyelembe véve: Inkább egy kicsit hosszabb, no meg „körmönfontabb” leszek.
Tudod? Egy kicsit „csúsztatok”, meg körülírom…!
Azt, még talán lehet…? Talán!? Esetleg!? Mééég! Meddig?

Mikor történt?
Mikor, és hol döntötted el, hogy „rárontasz” a nemzetedre?
Találgassak?
Talán már akkor, amikor eldöntötted: Politikus leszel, és nem focista?
Megsúgom – rossz döntés volt!
Focistaként, talán, még vitted volna, valamire. Bár, ha így alaposabban belegondolok, a sportban a küzdő felek, ellenfelek, és nem ellenségek!
Lehet, hogy még OTT is, gondjaid lettek volna!?

Vagy, amikor Antall József, „meglátta” BENNED, az utódját?
Mit ne mondjak: Tévedett! (Emberi dolog.)

Vagy, a „székház-ügy” kapcsán?
Simicskával összedugtátok, okos kis buksitokat, és ketten eldöntöttétek: Ez lesz, és punktum!
„Oszt, jónapot!”

Vagy, Torgyán váltotta ki BENNED? Tőle, kitelik! Még más is.

Vagy, a „megízlelt” hatalom, váratlan elvesztése váltotta ki?

KI tudja?
Szerintem: Csak és kizárólag TE.
(TE, meg hülye lennél elárulni, a „titkot”!)
Nem is találgatok tovább, minek. Értelme, már úgy sincs!
Maradjon: Titok. A TE titkod.
(The SECRET!)
A történelem előtt – előbb, vagy utóbb – úgy is el kell számolnod vele!

Mert csak, hogy tudd:
A magyar történelem során – török, tatár, labanc, orosz, … – még senki, hangsúlyozom SENKI sem okozott akkora, - mát nem  csak „lelki” - sérülést, ennek a jobb sorsra érdemes, szegény magyar nemzetnek, mint éppen TE!
Lázító, hataloméhes tevékenységeddel – TE, és csapatod – elhintetted a gyűlöletet, megosztottad az országot, a családokat, a barátokat…!

„A minél rosszabb, annál jobb!” – elve érvényesült, miattad, éveken át. Csak és kizárólag, miattad!
És, Kinek lett jobb? NEKED?
És miért? Csak és kizárólag a hatalomért!?
Nem drága ár ez…, egy kicsit…???
NEKED, biztos nem, de az országnak!

„Milliók, egy miatt???”
Ez, az ÉN szerény, „magánvéleményem” – RÓLAD – de bizonyos vagyok abban: Nem vagyok egyedül!

ŐSZÖD.
Balaton-őszöd. Mond ez NEKED valamit?

Bizonyos vagyok benne: IGEN.

TE ne tudnál róla? Hiszen, az egész ügyet, TE robbantottad ki!
És, TE időzítetted!
Ne tagadd, hiszen ez már nyílt titok!
Sikeres volt?

NEKED, bizonyosan! És az országnak is!?
Azt, már kétlem!
Tudatában vagy annak, milyen pozitív folyamatokat akasztottál meg?
Ráadásul: SZÁNDÉKOSAN!

Tudod, a történelem előtt, majd EZZEL IS, el kell tudnod ám majd számolni!

Menni fog? TE tudod!

Mindenesetre, egy dolgot, egy nagy igazságot, jól jegyezz meg:

„Egy embert, be lehet csapni.
Sok embert is, be lehet csapni.
DE!
Sok embert, sokáig nem lehet becsapni!”

JÓ, ha tudod!
Mert kétszer, ugyanabba a folyóba, nem lehet bele lépni!
(Tudod TE ezt, illetve: Tudtad! Csak már elfelejtetted!)

Mert azt, még TE sem gondolhatod komolyan – Kedves VIKTOR – hogy ugyanazt a „módszert”, amivel ellenfeledet éveken keresztül vádoltad, és ezzel lejárattad, TE majd büntetlenül folytathatod, és alkalmazhatod!

„Csaltak!
Meg, hazudtak, reggel, délben, meg este!
Hazudtak: Éjjel-nappal!”

És TE?
Mikor néztél tükörbe? Utoljára! És mit láttál?

És, tetszett, amit láttál?

Tudod VIKTOR, most van az a pont – bevallom – amikor emberileg, sajnállak! Be vagy kerítve, rendesen, és nagy szarban vagy!
De, tudod ezt TE is!

Vagy, még csak érzed? Vagy még azt se, mert elvakít a hatalom?

Mert most jön majd, a „tetemrehívás”!

Amikor már nem csak dumálni, meg rombolni kell, hanem építeni.
Amikor, be kell tudni váltani – az egyébként teljesíthetetlen – ígéreteket.
Nehéz ügy lesz! Lukat beszélni, az üres hasakba!
Azoknak, akik „csodát” vártak TŐLED, és akik hozzá vannak szoktatva – általad – hogy kimenjenek az utcára, ha valami nem tetszik nekik.
Most, ki fog derülni, fehéren-feketén: „A király, meztelen!”
Ki fognak menni!
A „cirkusz” – az már meg volt, most kellene következnie – a „kenyérnek”!
De!
Megsúgom: Nem fog menni! Reménytelen!
TE, nem fogod tudni megcsinálni, azért, mert nem értesz hozzá.
TE, csak rombolni tudsz, de azt nagyon!
Barátkozz a gondolattal, mert most kezdődik el: A bukásod!
Jó, ha tudod!
Ez a búcsúztató levél is, azért született. Hogy, ÉN legyek az első.

Felértél a „csúcsra”, ahonnan csak egy út vezet: LEFELÉ! és minél magasabbra törsz, annál magasabbról fogsz majd lepottyanni.
Mert TÉGED is utol fog érni, a diktátorok tipikus sorsa.
Mert bukni fogsz – és nagyot – az, „kódolva” van!
Rövidesen, talán már tavasszal, TE is meg fogod kapni:

„Monnyon le! ORBÁN VIKTOR, monnyon le!”

No meg,

„VIKTOR, takarodj!” – belegondoltál már?

Tudod, ÉN, a helyedben, már most megírnám, azt a „három borítékot”, amit a bukásukat érző vezetők meg szoktak tenni.
Nem gondolod?

Nem vagyok jós, meg jövőbe látó, sőt, bölcs se, de közeli bukásod „benne van a levegőben!” Tudod, mint a „puskapor-szag!”
És borítékolom: A végén, szabályosan menekülnöd kell majd, még az országból is! Jó, ha felkészülsz rá!
Vagy, már meg is tetted?

Vagy netán tévedek? Vagy a „jól-értesültek” tévednek?
Mert, állítólag – bölcs előrelátással – vettél egy szigetet, Görögországban.
Erre szokták mondani: ÜGYES!
Mert, ami Napóleon esetében Szent-Ilona szigete volt, az lesz majd NEKED, a görög sziget.
Csak ŐT vitték!
TE pedig majd, „önként, és dalolva” fogsz, menekülni, ODA!

Hogy fogod elnevezni? VICTORY, vagy netán Szent Orbán?
Vagy már van neki, valami más, szent neve?

Tudom, közöm nincs hozzá, csak kérdezem!
Kíváncsiságból!

Bár, belegondolva – akkor már – a „kutyát sem fogja érdekelni!”
Akkor engem is, minek?
Tudod: Nem lesz „hírértéke!”
Mert, múlttá válik!

Mint ahogy TE is! Felejthető múlttá!


NO! Csááá!

A felejtés legyen, VELED!


Lejegyezte:

Pacis
Lovas László,
úgy is, mint, HOFI GÉZA „magyar hangja”

A fenti „levél”, mint az a keltezésből kitűnik, még 2010 szeptember 22-én íródott Lovas László „tolmácsolásában”, ám az aktualitása ma sokkal nagyobb, mint annak idején, amikor ez a „levél” íródott!!!

Elnézést kérek a mű szerzőjétől, hogy előzetes beleegyezése nélkül teszem közzé  (változtatás nélkül) a levelét, saját blogomban, és nagyon remélem, nem fog ezért megorrolni rám.

 Sajnálom, hogy ez nem nekem jutott eszembe, de a szellemisége pont beleillik az eddigi saját írásaimba

Újra közzétette: Kollányi Ferenc 2012-10-17-én

( Mint a mondás tartja: ismétlés a tudás anyja)