Láss, ne csak nézz és ....

Mi jár a fejemben?

A kérdés majdnem jó. 

Tulajdonképpen azon morfondírozom, vajon mekkora a vakhitű Fideszhívők hályoga a szemükön és az agyukon ( ha van nekik), hogy elfelejtik, a magyarországi mostani beruházások KILENCVEN százaléka EU-s pénzekből valósulhat meg?

-Vajon ki ellen szabadságharcol Viktor király? Vajon miért nem emlékeznek arra, ezek a fent említettek 2006 október 23-ra, amikor a Fidesz által vezetett és felhergelt futballhuligánok és bérelt randalírozók vezettek "ostromot" a Szabadság téren az MTV székház ellen?

- Vajon miért feledkeznek meg arról a tényről, hogy akkor Orbán Viktort, a felhergelők vezérét páncélozott járművel szállították el hívei villámgyorsan erről a helyszínről, nehogy véletlenül egy "kotnyeles fotós" véletlenül a helyszínen lefotózza?

- Elgondolkodott-e valamely vakhitű Fideszhívő, miért mondotta most ez év október 23-án az "ismét közénk lövetnek" c. mondatot? Hát azért tisztelt hívők, mert ő is ott volt, mint FELBUJTÓ! És ha nagyon élesen akarok fogalmazni, ellenforradalmat akart kirobbantani!

-2010-ben ez tulajdonképpen sikerült is, csak durván hamisítva a lényeget, ezt "fülkeforradalomként" aposztrofálták. És a "nép, az isten adta nép" ezt szépen be is nyalta, mert ez a nép ma is erősen paternalista, és bármennyire is tagadjuk, nacionalista,idegengyűlölő, és képmutató! Szemből nyal, hátulról tapos! Ha tud!!!

Frank Sinclaire

2013-10-27, Október 27.

A hiszékenység vámszedői

Vannak emberek, akik kihasználják egyesek pillanatnyi rászorultságát, naivitását, tájékozatlanságát és elég aljasnak nevezhető módon egy jobb élet kilátásba helyezésének lehetőségével kecsegtetve ezeket a változásban reménykedő embereket trükkös módon rábeszélik, hogy kevéske megtakarított pénzüket fektessék be valamibe, amiről a "cég" moderátorai csak homályosnak is alig nevezhető "tájékoztatást adnak a megjelent érdeklődőknek. 
Mivel a 2006 óta érvényben lévő jogszabály tiltja a  tagtoborzást az ilyen jellegű vállalkozások esetében,  (szövetkezet)  rafinált módon létrehoztak egy honlapot, amibe csak egy, a "szövetkezettől" kapott jelszóval lehetne belépni, ennek hiányában semmit nem tudhatunk meg a cégről az interneten, így azután kellően titokzatossá válik az egyébként is különös nevű "cég", amiért még jobban felhívja magára az esetleges érdeklődők kíváncsiságát, tehát keresni kezd az egyszeri ember egy kapcsolatot a megismerhetőség érdekében. 
Csak szájhagyomány útján, már beszervezett emberek ismeretsége folytán lehet tudomást szerezni ennek a vállalkozásnak a hollétéről, állítólagos céljairól. 
Ha az általunk ismert emberünk kellőképpen felkeltette érdeklődésünket az ügy iránt, kapunk tőle egy személyes meghívást.  

Nos nekem is felkeltette a figyelmemet egy-két jólhangzó gondolat, és arra gondoltam nagy naivan, hogy ez egy új, életképesnek látszó haladó szellemű ötlet, ahol az alkotni vágyó és tehetséges emberek egy ideális közegben fejthetik ki tevékenységüket, és így felbuzdulva eleget tettem ismerősöm és barátom meghívásának egy alkalommal, tehát elmentem  a legközelebbi tájékoztatónak nevezett agymosásra,melynek résztvevője egy állítólag szcientológiai érdekeltségű egyén is.
Nem elírás, nem tévedés. A moderátor elkezdte mondani a rövidítés szó szerinti fordítását, értelmezését, és mesélt egy első hallásra értelmesnek tűnő szervezeti felépítésről - amiről kiderült, hogy ez még csak terv - a hamarosan induló - már csak pillanatok kérdése - "E"bolthálózatokról, ahol a szövetkezeti tagok egymástól vehetnek különféle árucikkeket. És külön kiemelte, hogy aki beszervez további tagokat, az mekkora bónuszra, illetve külön pénzbeni juttatásra számíthat, és ezúton hogyan lehet rövidesen milliomos belőle. 

Amikor a "szeánsz" véget ért, volt egy pár kérdésem az "előadóhoz". Többek között megkérdeztem, mit csinálnak, mi a fő profiljuk, hogyan állítanak elő új értéket?
A válasz enyhén szólva mellbe vágott:" - Hát az "E"boltok útján egymás között kereskedünk és azzal már értéket teremtünk". Mire én mégegyszer feltettem a kérdést, most már kissé élesebben: Nos akkor ti mit is csináltok tulajdonképpen, mert ez minden, csak nem új érték létrehozása?! Tehát mi is a szövetkezet fő tevékenysége?!

Hát bizony erre már nem volt válasza a "jóembernek". Nekem meg innentől büdös lett az egész. 
Ezzel kapcsolatban  kezdett egy sanda gyanú motoszkálni az agyamban, és mint az alábbiakban ki fog derülni, nem is alaptalanul. Megszólalt bennem a belső vészjelzőm.

Nos elérkeztünk a ki nem mondott lényeges kérdések egyikéhez. Ez már a klasszikus MLM piramisrendszerét vetíti előre. Vegyél tőlem, én veszek tőle, ti vesztek tőlünk, mi veszünk tőletek, és ezzel egyesek lehet, hogy keresnek valamennyit, de nem ez a lényeg, hanem a "skalpok" után járó külön díjazás, mert bizony az előbb felvázolt un. kereskedelmi rendszer nem más, mint egy elmebeteg belterjes zabhegyezés. 
Ez nem hoz létre semmit, nem keletkezik új érték, itt csak annyi történik, hogy ugyanaz a pénz egyik zsebből a másikba vándorol, de alapjában véve a forgásban lévő összeg nagysága marad. 

Erre van egy jó példa:
Kohn megkérdezi Grűnt: - van nálad száz forint? Van, hangzik a válasz. Nos, akkor cseréljünk, és cserélnek. Grűn visszakérdez: - Kohn, most mi ebben az üzlet? Hát üzlet az nincs, de csináltunk kétszáz forint forgalmat. 

Továbblépve ezen, nagy meglepetéssel hallottam, hogy a "szövetkezet" vezetője egy valamikori -állítólag rendkívül tapasztalt és "nagyszerű közgazdasági vénával megáldott" - biztosítási ügynöki hálózatépítő volt, a másik "fontos személy" egy katonai főiskolát végzett egyén, akinek a jólértesültek   szerint nagy vállalkozói tapasztalata van, mert anno, már több saját vállalkozást vezetett. 
Ezen információk beszerzése után nagyon kíváncsi lettem a "szövetkezet" cégbírósági anyagára, az Alapszabályára és a Működési Szabályzatára, valamint a szervezeti felépítésre.
Mint az a céginformációs hálózat adataiból kiderült, három esetben visszadobták az anyagot és csak a sokadik nekifutásra sikerült átpasszírozni az illetékes hivatalon a beadványt, mire megkapták a működéshez szükséges engedélyt. 
De ezzel még nincs vége a dolognak. Utánakerestem a "szövetkezet" főtevékenységének, mely a hivatalos cégbírósági végzés szerint a 9499-es TEAOR (mns) alatt olvasható. Nos ez ám a meglepő! Hogy ne szaporítsam feleslegesen a szót, idemásolom az idézett TEAOR szám alátartozó tevékenységi köröket. Az mns rövidítés annyit tesz: "máshová nem sorolt".
Érdemes az alábbiakat nagyon figyelmesen elolvasni:

  9499 - Mns egyéb közösségi, társadalmi tevékenység 

Ebbe a szakágazatba tartozik: 

- az olyan szervezetek tevékenysége, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül politikai pártokhoz, céljuk a köz szolgálata, közösségi ügyek, társadalmi célok támogatása, tevékenységük a közoktatásra, politikai befolyásra, pénzforrások gyűjtésére stb. irányul.

- állampolgári kezdeményezések és tiltakozó mozgalmak - környezetvédelmi és ökológiai mozgalmak- máshova nem sorolt közösségi, képzési lehetőségek támogatása- speciális csoportok, mint például etnikai és kisebbségi csoportok helyzetének javítása, védelme,

- hazafias célú egyesületek, beleértve a háborús veteránok egyesületeit- a fogyasztói egyesületek- autós egyesületek- a társasági ismeretségi körök, egyesületek, baráti körök, mint például a rotary klubok, szabadkőműves-páholyok stb. - az ifjúsági szervezetek, diákegyesületek, klubok és testvériségi közösségek stb.- a kulturális, szabadidős vagy hobbiegyesületek (a sport és játék kivételével), pl. költészeti, irodalmi és könyvklubok, történelmi, kertészeti, film- és fotó-, zenei és művészeti, kézműves, a gyűjtő pl. bélyeggyűjtő klubok, társadalmi klubok, karneválklubok, az állatvédő egyesületek stb.- az érdekképviseletek vagy egyéb szervezetek adományozó tevékenysége.

Nos, ha alaposan átnézték a fenti szó szerinti idézetet, egy-két tevékenység bizonyára szemet szúr. Annál is inkább, mert itt nem egy, vagy maximum két főtevékenység van meghatározva az inkriminált TEAOR szám alatt, hanem egy egész sor olyan tevékenység, amelynek nincs megfogható, konkretizálható, új értéket létrehozó eredménye, hacsak a "politikai befolyásra" vagy a "pénzforrások gyűjtésére" nem gondolunk áttételesen.

Tehát a helyzet megítéléséhez szükséges írásbeli dokumentációkat beszerezve, tudván a "T. vezetők" előéletének egyes mozzanatairól  (valamikori biztosítási ügynök és hálózatépítő, valamint a "stratégiai igazgató" előzőleg sok vállalkozás részese, de egyben sem volt átütő sikere), elkezdtem latolgatni a "cég" létrehozásának "miértjét", lehetséges okait. 
Ezek pedig a következő lista alapján így néznek ki:
- pénzforrások gyűjtése
- politikai befolyásra törekvés
- hazafias célú egyesületek létrehozása
- fogyasztói egyesületek
- rotary klubok és szabadkőműves páholyok támogatása
és még egy szekérderék, közelebbről nem igazán meghatározható tevékenységi lehetőség a megnevezett TEAOR szerint. 
Ebből azután lehet kedvünkre szemezgetni: 
- Vajon mi az elsődleges törekvés? Pénzbegyűjtés? Kinek-kiknek, minek, mi célból, és kik a megbízók a háttérben?!
- Információgyűjtés a befolyásolható emberek számának statisztikai meghatározása céljából?!
- Felmérés a még kicsalható szabad pénzeszközök mennyiségére vonatkozóan?
- Titkos információs fiókiroda valamely érdekcsoport  megbízásából?
- És mit keresnek itt a Rotary klubok, meg a "Szabadkőműves páholyok"?!  
- A "politikai befolyásra  törekvés" című tevékenység?! Ez vajon mit takar?!
A fentieket végiggondolva, egyre gyanúsabb kép rajzolódik ki erről a "Szövetkezet"-nek keresztelt fantomról. Ide egy nagy tapasztalattal  rendelkező és semmitől sem félő oknyomozó riporter is kevés lenne, hogy a valódi indítékokat kikutassa.    
Az egész olyan mint egy nagyon rosszízű amerikai krimiparódia, magyar módra. Azt csak halkan jegyzem meg, remélem ennek nem Andy Vajna a producere?!

Ezek után álljon itt ennek a titokzatos és "nagyívű tervekkel megálmodott szövetkezetnek" a neve és címe:

"AGNC" azaz "Alpha Genos Neo Cooperative" Gazdasági és Kereskedelmi Szolgáltató Szövetkezet.

1146. Budapest, Thökly út 174, Cégjegyzékszám: 01-02-054099, Adószám: 23835755-2-42



Gondolom az olvasónak most már tiszta képet tudtam festeni arról, miért is jelzett nekem a riasztóm.Tudtam, ez nem az én világom, és innen gyorsan elmegy akinek egy csepp esze van. 

Nem az én tisztem megítélni, ennek a "cégnek" a létjogosultságát, de hogy ez egy rettenetesen sumák csőbehúzós mocskos "játék", arra bármilyen tételben fogadni merek!

Frank Sinclaire

2013, Október 22

A tanulatlanok büszkesége....

Mire fel oly büszkék a tanulatlanok?!

A minap vitába keveredtem egy viszonylag -legalább is hozzám képest - fiatal emberrel. Legnagyobb megdöbbenésemre nagy hangon, és melldöngetve, ex katedra kijelentette, hogy akik valahol tovább tanulnak, azok nem érnek semmit. Bezzeg ő a lapátjával, a csákánnyal, a fizikai hórukk melóval, na az igen, az már valami. 
Egy orvos, egy mérnök, vagy egy egyéb értelmiségi csak "jelenthet" neki. Ő bizony ezeket az embereket mélyen lenézi, és nem is akar tanulni, és az az igazi, ha esténként a munkája végeztével bemegy a haverjaival az útba eső kocsmába, legurít jó pár korsó sört és utána félrészegen elhanyatlik odahaza a tévé előtt egy "jó kis hazai" futballmeccset nézni. 
Ez a szórakozás neki a csúcs. Na meg a "csajok".

És bármilyen szomorú, ma ez az általános hazai állapot. Ráadásul az ilyen  "gondolkodású" emberek száma az anyagi helyzet folyamatos romlásával egyenes arányban nő. Az általános elszegényedés egyenes következménye a műveletlenség növekedése, sőt mindenféle irányban csökkenő igény mutatkozik a tanulás, az általános tájékozódás, ismeretszerzés iránt. 
Már-már büszkén dicsekszenek egyesek a tanulatlanságukkal, műveletlenségükkel, bunkóságukkal. Mintha ez egyfajta érdem volna ebben a társadalomban, sőt azt ítélik el, aki valamelyest tájékozottabb, esetleg tanultabb és műveltebb ennél a sötét átlagnál. 

És most lehet megsértődni nyugodtan. 

Az idevezető utat a mindenkori médiacézárok mindenre kapható csatlósai, kiszolgálói, és a bulvárlapsztárok celebjei kövezték ki. Ők nyomták le a hétköznapok emberének torkán az eléjük vetített követendő példák semmitérő tömegét.
Ők azok, akik gonoszul és tudatosan, a mindenkori politikai szándékokat kiszolgálva előre megfontolt szándékkal hülyítették, hülyítik, és még egy jó ideig hülyíteni is fogják az átlagembereket. És az számít a műveltség netovábbjának, ha valaki ismeri a legdivatosabb slágercímeket, rappereket, előadókat, a sztárfilmszínészeket és a televízió-műsorok celebjeit, "személyiségeit". Ha valaki fel tudja sorolni az összes VV. szereplő névsorát, az már "menő", és gyorsan meghívják valamelyik tévéműsorba. Szerepelni fog a bulvárlapok hasábjain - még ha csak napokra is - és lehet dicsekedni a szomszéd bunkónak, vagy a kocsma törzsközönségének, hogy ő a Józsika milyen karriert futott be, pedig majdhogynem írni-olvasni is alig tud, könyvet meg nem is olvasott soha a "Füles évkönyvön"  kívül. Maximum óriásplakátot, mert a nagybetűket ismeri.

Ami a jövőre nézve elkeserítő, ezeknek a műveletlen, tanulatlan embereknek a jelentős része "szavazópolgár".  Ha tetszik, ha nem, nagyrészt tőlük függ, milyen országban fogunk élni a további években...! Ezeket az embereket "kilóra" meg lehet venni. Egy láda sör, egy bogrács gulyás party, egy pártízezer forint - hogy legyen mit elverni a kocsmában -  egy-két jól elsütött ígéret, és máris dől a szükséges szavazat. 

Lehet, sötéten látom a jövőt, de a mostani jelenség sok bizakodásra nem ad okot, ami a pozitív változás lehetőségét illeti. Csak remélhetem, hogy ez a sötét középkort idéző helyzet megváltoztatható. 

Frank Sinclaire

2013, Október 20.

Válasz Zoli barátomnak....

Válasz Zoli barátomnak!

Zolika barátom!

Ami a telefonbéli felháborodásod egy részét illeti, sajnos igazad van. Addig viszont, amíg az ország népességének jelentős része szinte kilátástalan nyomorban él, addig egy pár hétre való élelmiszer-adomány, egy pár hónapra elég tüzelő, egy pártízezer forint, és egyéb juttatás nagyon sokat számít a túlélésért küszködő embereknek. Ráadásul ezek a rászoruló emberek szinte teljes joggal mondhatják, hogy a politikai elitektől nem várható el, hogy az éppen aktuális választási ígéreteiket betartsák, mint ahogy nem is tartják be soha. Tehát a nélkülöző szegény emberek számára oly mindegy, kitől kapnak egy kis lehetőséget a túlélésre, csak megélhessék a holnapot, vagy a holnaputánt.A nyomor csak nyomort szül, és a távlati, építő gondolkodást nem igazán teszi lehetővé teljesen érthető okoknál fogva! 

Egy igazán nagy és lényeges változást hozó forradalmat csak a mai fiatal, még erős és tettrekész,  energikus és lehetőségekkel rendelkező fiatal, vagy legalább is fiatalabb korosztály tudna megvalósítani, ha nem lenne olyan apatikus a hazai viszonyokkal szemben, amilyen.Viszont mindenki fél megmozdulni, mert "hátha az első golyó engem talál el, és nem vagyok hősi halált haló típus", tehát ezért inkább mindenki lapít mint szar a fűben. 

Sőt, egyesek azt mondják, mozgolódjanak az öregek és a nyugdíjasok, nekik már nincs veszteni valójuk. Ha megdöglenek, nem kár értük, legalább nem kell gondoskodni róluk.

Ez a mai kis magyarországi keresztmetszet 2013-ban.

Öreg barátod: Frank Sinclaire

2013, Október 19

Gondolatok egy riport kapcsán....

Hallgatom a rádió délelőtti riportműsorát, és egy kissé elgondolkodom a hallottak felett. 

A riportalany - egy írónő - mesél a riporternek az új, most megjelent könyvéről. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen a könyveknek ma nagyon fontos a hírverés, a bemutatás, így talán valaki kedvet kap annak elolvasására, vagy legalább a kézbevételére. Manapság amúgy is olyan világot élünk, amelyben már nem "divat" az olvasás. És ha mégis, általában a botránykönyvek, a celebek magánéletéről szóló pletykaízű, könyvnek nem igazán nevezhető nyomdaipari "melléktermékek" az igazán érdekes irományok az átlagemberek körében. Ezekre van vásárlói igény!.

Őket a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetem olvasóknak. Semmivel nem jobbak, mint a tévé sorozatokon csüngő, elvakított, szándékosan elhülyített képernyőfüggők. Saját értékrendjük nem alakult, alakulhatott ki, hiszen nap-nap mellett kapták és kapják a "szellemi utasítást", mit hogyan lássanak, hogyan értékeljenek, és egyáltalán mit tartsanak fontosnak. Mára kialakult egy masszív réteg, amelynek az igényszintje  nem is megy el erről a síkról, azaz síkhülye lett.

A riportban megszólaltatott írónő célközönsége valószínűsíthetően nem ebbe a körbe tartozik.
Ám ha a sejtésem nem csal, nem értem, miért kell elmagyarázni, mit hogyan  értsek, hogyan  lássak, és az egész történetnek mi a jelenkori társadalmi apropója?!
Tételezzük fel, hogy aki ma tényleg van olyan "maradi", hogy minden divatos irányzat ellenére olvasásra adja a fejét, és tud is olvasni, sőt hovatovább még meg is érti, azt amit olvas, az nem a fenti réteghez tartozik. Nem "trendi", ahogy ezt manapság a médiaszemélyiséggé avanzsált ordibátorok mondják.(hú,de utálom ezt a kifejezést)

Netalán még rendelkezik is saját önálló értékrenddel, gondolatokkal, beleérző képességgel, képzelőerővel és nem a "mindennapi betevő" bulvárlapok hasábjain élesítette elméjét. 
Tételezzük fel, hogy a T.Olvasó szellemileg nagykorú, és nem kell úton-útfélen "kitáblázni" a gondolatainak útját jelzőtáblákkal,  bízzuk rá bátran a gondolkodás,a gondolat szabadságának képességét, a "képalkotás", a fantázia lehetőségét. Szeretném, ha íróink nem akarnák a saját korlátaikkal kijelölni az én gondolatom ösvényeit, amikor olvasom egy-egy írásukat. 
Hagy döntsem el én, mit és hogyan értek, és ne akarjanak semmit túlmagyarázni. Meg belemagyarázni! 
Ne  akarjanak tévéműsor-kultúrigazgatók lenni! Van belőlük elég!     

Frank Sinclaire

2013,Október 18

Az "St. Elisabeth" fregatt potyautasai...

Dilemmák egy rehabilitációs kórházban!

Nagy örömömre immár második alkalommal lehetek az országunk egyik legszebb területén fekvő rehabilitációs szakkórház "lakója". Éspedig a Soproni Szent Erzsébet Oktató Kórház Várisi utcai rehabilitációs részlegének II. Kardiológiai osztályán kaptam lehetőséget, hogy a gyengélkedő és időnként renitenskedő szívem egy időre ismét működőképes lehessen.
A gondos orvosi kezelések, a minden irányba kiterjedő alapos vizsgálatok, a szakszerű egészségügyi gondoskodás és a gyógytornák lehetővé teszik számomra a mindennapok viszonylag zökkenőmentes életvitelét.

Magamról tudom, hogy az előző évben is ennek az eredményeként tudtam megfelelően ellátni magam, tudtam gondoskodni a napi feladataim elvégzéséről, és lévén, hogy évek óta egyedül élek, nem mindegy, mindezeket milyen szinten vagyok képes megélni. Elmondhatom, számomra hatalmas segítség volt mindaz a gondoskodás, szakmai munka, amely ezt számomra lehetővé tette. És pontosan az intézményben tapasztalt jelenségek késztettek arra, hogy bizonyos - számomra nagyon is - visszatetsző jelenségek mellett ne menjek el szó nélkül.

Előre bocsájtom, nem az intézménnyel van gondom, sokkal inkább az ide beutalt "betegekkel".
Név szerint nem akarok senkit kiemelni, pedig egy-két jelöltem akad, inkább az általános jelenségre hívom fel a figyelmet. 
Egyes beutaltak úgy viselkednek mintha valamilyen turistacsoport tagjai lennének és rájuk nézve nem kötelezőek az orvosi előírások, a  meghatározott kezelések, és az egészségi állapotuk miatt előírt étkezési szabályok. Már az rendkívül visszatetsző, hogy a kezelések helyett bevásárló körutakra és városnéző utazásokra összeszerveződött népes csoportok hagyják el időről-időre a kórház - egyébként gyönyörűen karbantartott - területét. Pedig mindezt megtehetik akkor is, ha otthon vannak, és nem az állami egészségügy jóvoltából "üdülnek".
A másik csoport - nem tudván levetkőzni rossz beidegződését - rendszeres látogatója az intézménytől pár száz méterre lévő vendéglátóipari létesítménynek, ahol esetenként alaposan felöntenek a garatra, majd óvatosan visszasunnyognak a kórházba.
Megjegyzem, a kórház bejárati portájával szemben lévő oldal kerítéslábazatán is nap-nap mellett egy csapat  "beteg"  ücsörög és világrekord mennyiségű cigarettát szív. 
Tulajdonképpen ez "előírt gyógymód a szívbetegeknek, vagy talán mégsem?!

Azokról már nem is beszélve, akik kb. százhatvanöt centiméteres magasságuk ellenére verik az egy mázsát, és minden diétás előírás ellenére, vagy a kórházi büfét rohamozzák meg az éttermi étkezések után, vagy a bevásárló hadjárataik során vásárolt nem kimondottan kalóriaszegény szerzeményeikkel növelik amúgy sem csekély súlyfeleslegüket. Pedig a rehabilitáció alatti megterhelés ezt igazán nem indokolja. És ezek a "szerencsétlen betegek" azután panaszodnak a szívükre, az ízületeikre és minden más bajuk lesz. 

Tulajdonképpen azt sem igazán értem, hogy egy ilyen hatalmas és szépen gondozott park - a kiváló levegőjével - miért nem elégséges mozgástér a gyógyulni vágyóknak?!
Hogyan tud a kezelőorvos, a nővér... a gondjaira bízott betegért felelősséget vállalni, ha abban egy szemernyi együttműködési hajlandóság sincs? Hát hogy lehet egy olyan betegre vigyázni, akinek az első útja a korcsma, aki ha már "nem szomjas", esetleg éppen beesik egy autó alá, és -ne adja isten - valami baja történik?

Ilyenkor elgondolkodom azon, vajon ezek az emberek mit szólnának ahhoz, ha valaki a szemükbe mondaná, hogy az általuk eddig végzett munka - mint az életük - egy ütet taplót  sem ér? 
Mert bizony ezek az emberek semmibe veszik az őket talpraállítani igyekvő orvosok, nővérek, gyógytornászok, dietetikusok, és a többi egészségügyben dolgozók munkáját. Tesznek rá nagy ívben, és ez enyhén szólva  is nagyfokú modortalanság, sőt egyfajta aljasság mindazokkal szemben, akik lehetővé tették az ittlétüket, egyszerűen pofátlanság azokkal az adófizetőkkel szemben akiknek a jóvoltából az állam - ha nehezen is - fenntarthatja ezeket az ezer sebből vérző egészségügyi intézményeket.

Tudom, hazánkban a szociális védőháló "kissé" lyukas, de ez nem is ennek a kérdése, ez egy nagyon egyszerűen meghatározható jelenség. Visszaélés az általánosságban állampolgári és betegbiztosítási alapon nyújtott lehetőségekkel. Valószínűleg ráférne egy alapos átdolgozás a ma alkalmazott ellátó rendszerre, de ennek hiánya nem azt jelenti, hogy az ilyen abnormitásokat szó nélkül el kell tűrnünk.
Ha a cukorbetegeket képesek vagyunk a  törvény erejével szankcionálni az esetleges helytelen életvitel miatt - amiről esetenként nem is tehetnek, mert az egészséges táplálkozás sokszor nem akarat, hanem pénz kérdése - akkor ezeket a tudatosan helytelenül viselkedő embereket vajon miért nem lehet büntetni, például a lehetőségektől való eltiltással?! Hiszen más, tényleg gyógyulni akaró valós  betegektől - akiknek igazán szükséges lenne - veszik esetleg a helyet!

Mindenesetre azt tudom, ha rajtam állna, én mindegyiket eltanácsolnám a hasonló intézetekből ha egyszer is rajtakapok egy "beteget" ilyen tevékenységek bármelyikén. 
Ezek az igazi potyautasok!
   
Fran(k)

2013, Október 08