Válasz Zoli barátomnak!
Ami a telefonbéli felháborodásod egy részét illeti, sajnos igazad van. Addig viszont, amíg az ország népességének jelentős része szinte kilátástalan nyomorban él, addig egy pár hétre való élelmiszer-adomány, egy pár hónapra elég tüzelő, egy pártízezer forint, és egyéb juttatás nagyon sokat számít a túlélésért küszködő embereknek. Ráadásul ezek a rászoruló emberek szinte teljes joggal mondhatják, hogy a politikai elitektől nem várható el, hogy az éppen aktuális választási ígéreteiket betartsák, mint ahogy nem is tartják be soha. Tehát a nélkülöző szegény emberek számára oly mindegy, kitől kapnak egy kis lehetőséget a túlélésre, csak megélhessék a holnapot, vagy a holnaputánt.A nyomor csak nyomort szül, és a távlati, építő gondolkodást nem igazán teszi lehetővé teljesen érthető okoknál fogva!
Egy igazán nagy és lényeges változást hozó forradalmat csak a mai fiatal, még erős és tettrekész, energikus és lehetőségekkel rendelkező fiatal, vagy legalább is fiatalabb korosztály tudna megvalósítani, ha nem lenne olyan apatikus a hazai viszonyokkal szemben, amilyen.Viszont mindenki fél megmozdulni, mert "hátha az első golyó engem talál el, és nem vagyok hősi halált haló típus", tehát ezért inkább mindenki lapít mint szar a fűben.
Sőt, egyesek azt mondják, mozgolódjanak az öregek és a nyugdíjasok, nekik már nincs veszteni valójuk. Ha megdöglenek, nem kár értük, legalább nem kell gondoskodni róluk.
Ez a mai kis magyarországi keresztmetszet 2013-ban.
Öreg barátod: Frank Sinclaire
2013, Október 19
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése