Búcsú a Kedvestől!
Remélem, még fogunk találkozni, ha nem ebben az életben, hát máshol és máskor!
Ez év február 21-én meghalt a párom, a kedvesem, akivel az utóbbi húsz év minden jó és rossz napját, az elmúlt évek minden történését együtt éltük meg, és most hogy nincs, hogy fizikailag nem vagyunk együtt nap-nap mellett, nagyon fáj a hiánya, kedves kutyánkon kivül, nincs akiről gondoskodjak, csak ha a nagyfiú éppen hazalátogat Iroszágból egy rövid időre.
Még nem vagyok elég erős ahhoz, hogy megbirkózzak a mindennapokkal, hogy tudatosodjon bennem,Ő mostantól már csak bennem létezik, és a gondolataimban el kell engedjem, mert az életnek az a rendje, hogy aki születik, az fizikailag meg is halhat,........... és meg is hal egyszer.
Hogy az egyéni tragédiától, az e felett érzett gyásztól az élet mindenüt megy tovább a maga kijelölt útján.
És mégis fáj a kivédhetelen búcsú, az elodázhatatlanul végetérő közös utazás.
És minden apró jel, valami kis semmiség, egy kép, egy film, egy közös emlék, egy hely, ahol együtt jártunk, egy kiállitás, amit együtt láttunk, egy könyv, egy film, aminek együtt örültünk, minden, minden Rá emlékeztet, és én sem akarok feledni egyetlen percet sem!
És nem is kell, de idővel meg kell békélnem a visszavonhatatlannal és tudomásul kell vennem, hogy még van akiért felelősséggel tartozom, ezért ami idő nekem még kiszabatott ebben az életben, azt jól kell felhasználnom.
Magamban gyászolhatok életem végéig, de a hátralévő mindenapokban a feladataimra muszály koncentrálnom. De a hiányod egyenlőre nagyon emészt, bénitóan hat a mostani napjaimra. Éjszaka nem tudok rendesen aludni, csak ha tele vagyok nyugtatókkal és altatóval, de ez a letargikus hangulat nem tarthat örökké, mert az a véget jelenti, és az nem lehet, van még dolgom amit el kell végeznem!
Nehéz bármit is mondanom, megpróbálok nem sirni és hozzád illő méltósággal elbúcsúzni Tőled erre a kis időre, mert tudom, ez nem végleges, és fogunk még találkozni a "Hid" túloldalán!
Frank Sinclaire
2017.03.02.
2017. március 2., csütörtök
2017. március 1., szerda
Az elme állapota....../ ha van egyáltalán /
Néha..., /vagy inkább sokszor? / megpróbálom megfejteni a rejtélyt: vagy én vagyok nagyon hülye, vagy az általam ismert világnak van valami baj a működésével?!
Azután, mint általában kiderül, hogy - kevés kivételtől eltekintve - nem az én készülékemben van a hiba. A világ általam ismert része fordult ki önmagából, és vált élhetetlenné az értelmes emberek számára, mert manapság az emberi értelem nem éppen kelendő "árucikk" a Földi társadalmak jelentős részében.
Inkább azok a megbecsült emberek, akik fogyasztók, mindent meg-és bevesznek, akár szükségük van rá, akár nem. Mindegy, hogy mit, csak gyártsunk, vegyünk, kereskedjünk a semmivel, a hámozott léggömbbel, a pénzel, a hitellel, a hittel, a hitetlenséggel és a hiteltelenséggel. Kereskedjünk a nemzetieskedő öntudattal, a "hazafisággal", nemzedékek, gyermekeink, unokáink életével, halálával. Mindent cimkézzünk fel árcédulákkal, eladó az egész világ, a Föld nevű bolygó, szőröstül-bőröstül, mindenestül.
Erre nagyon jó példa volt az USA-ban a tragikus szeptember 11. Az emlékezetes terrortámadás az ikertornyok és a Pentagon ellen. Akkor a nemzeti öntudat és az összetartozás jeleként akinek volt, kitűzte a házára az amerikai nemzeti lobogót, akinek nem volt, az gyorsan vett egyet. Akkoriban hirtelen nagy üzlet lett amerikai zászlót gyártani, mert voltak, akiknek a nemzeti gyász is jó üzletet jelentett. Ehhez már nem is kell kommentár.
És én ezt már nem is akarom tovább ragozni, sajnálom, hogy ehhek a földi főemlős fajhoz volt "szerencsém" születni!
Frank Sinclaire
2017.03.01
Azután, mint általában kiderül, hogy - kevés kivételtől eltekintve - nem az én készülékemben van a hiba. A világ általam ismert része fordult ki önmagából, és vált élhetetlenné az értelmes emberek számára, mert manapság az emberi értelem nem éppen kelendő "árucikk" a Földi társadalmak jelentős részében.
Inkább azok a megbecsült emberek, akik fogyasztók, mindent meg-és bevesznek, akár szükségük van rá, akár nem. Mindegy, hogy mit, csak gyártsunk, vegyünk, kereskedjünk a semmivel, a hámozott léggömbbel, a pénzel, a hitellel, a hittel, a hitetlenséggel és a hiteltelenséggel. Kereskedjünk a nemzetieskedő öntudattal, a "hazafisággal", nemzedékek, gyermekeink, unokáink életével, halálával. Mindent cimkézzünk fel árcédulákkal, eladó az egész világ, a Föld nevű bolygó, szőröstül-bőröstül, mindenestül.
Erre nagyon jó példa volt az USA-ban a tragikus szeptember 11. Az emlékezetes terrortámadás az ikertornyok és a Pentagon ellen. Akkor a nemzeti öntudat és az összetartozás jeleként akinek volt, kitűzte a házára az amerikai nemzeti lobogót, akinek nem volt, az gyorsan vett egyet. Akkoriban hirtelen nagy üzlet lett amerikai zászlót gyártani, mert voltak, akiknek a nemzeti gyász is jó üzletet jelentett. Ehhez már nem is kell kommentár.
És én ezt már nem is akarom tovább ragozni, sajnálom, hogy ehhek a földi főemlős fajhoz volt "szerencsém" születni!
Frank Sinclaire
2017.03.01
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)