Segítség!!!
mérgezzük magunkat?!
(Vagy esetleg kívülről is rásegítenek valakik?)
Nemrégen éles vita folyt arról, hogy
különböző szempontok szerint az itthon kapható élelmiszerek minősége egyes
külföldi tulajdonú élelmiszer áruházak kínálatában gyengébb minőségű, mint az
anyaországi fogyasztók számára forgalmazottak esetében. Egyes vizsgálatok
szerint legalább is bizony egyes termékek esetében ténylegesen kimutatható a
számunkra hátrányos minőségi különbség.
Vajon milyen lehet az itthoni helyzet
akkor, ha már az USA szakértői is elismerték, hogy az 1-5 éves korú gyermekek
szervezetébe naponta több mint húsz féle növényvédőszer kerül! Az amerikai
gyerekek évente több mint 2900 mérgező anyagot fogyasztanak el, amelyek,
ezeknek a szereknek a következményeként maradnak az áruházakban kapható
vásárolható élelmiszerekben.
És ebben az a legkínosabb, hogy ezeket a
mérgező anyagokat éppen a legegészségesebbnek tartott és ajánlott élelmiszerek,
(alma, őszibarack, paprika, földieper, szőlő, saláta, spenót és a paradicsom)
tartalmazzák.
A Harvard Egyetem Orvosi Tanszékének
vizsgálati eredményei szerint közel 202, különböző vegyi anyag gyerekekre
kifejtett hatását elemezve, kiderült, hogy ezek az anyagok már kis mennyiségben
is idegrendszeri problémákat okozhatnak náluk, mint például mentális
retardációt, figyelemzavart, agybénulást!
A növényvédőszerek sokkal károsabbak az
emberre, mint a szúnyogokra. Megbújnak a húsban, a vízben, a tejben, az étolajban,
a gabonafélékben, a tésztafélékben és a kenyérben is.
Az élelmiszerüzletekben a méreganyagot
tartalmazó áruk rangsorát a gyümölcsök és a zöldségfélék vezetik. A fogyasztó
asztaláig hosszú az út, ez alatt az idő alatt történnek azok a beavatkozások,
amikkel csábítóan kívánatossá teszik a termékeket. Például a paradicsomot
zölden leszedik, majd mesterséges színezőanyagot fecskendeznek bele. Hasonlóan
kezelik a citrusféléket, a cseresznyét, és más gyümölcsöket is, a vevő pedig
nem is tudja, hogy időzített vegyi bombával tömi magát, amely bármikor
robbanhat!
Persze a húsfélék sem kivételek.
A mezőgazdasági nagyüzemekben
tenyésztett állatokat, (marha, sertés, csirke,
stb.) egyrészt genetikailag módosított takarmánnyal etetik, másrészt olyan adalékanyagokat,
például hormonokat kapnak ezekbe a
premixekbe, amik például növekedésserkentő hatásuk révén lecsökkentik a tartási
időt, így hamarabb érik el ezek az állatok a vágósúlyt. A genetikailag
módosított növényi takarmányok hatását egy elég meghökkentő tanulmány mutatja.
Kíváncsi lennék arra, hányan tudják
például, hogy a minőség javítása érdekében állatgéneket (pl. patkánygéneket)
ültetnek a növények genetikai állományába.
A Québeci Sherbrook Egyetemi Kórház
szülészeti osztályán egy átfogó vizsgálat során arra a döbbenetes tényre derült
fény, hogy a terhes nők vérmintáinak 93%-a, és a köldökzsinórminták 80%-a a
növényekbe genetikailag beültetett, kártevők elleni vegyianyag nyomokat
tartalmazott
A kutatás szerint ezek a mérgek (toxinok) a még meg
sem született babákat is károsítják!
A kimutatott mérget tartalmazó,
genetikailag módosított (GMO) kukoricát az USA-ban és Dél-Amerikában több
millió hektáron termesztik és a szarvasmarhákat világszerte ilyen takarmánnyal
etetik. A vizsgálat feltételezi, hogy a méreganyag az élelmiszerekkel
kerülhetett az anyák és a magzatok testébe. A tudósok feltételezése szerint ez
lehet az egyik oka az allergiának, az abnormális fejlődési rendellenességeknek,
a vetéléseknek, sőt esetenként a rákos megbetegedéseknek is. Biztosan nem lehet
egyelőre tudni, de lehetséges, hogy néhány hentesáru valószínűleg még az emberi
génállomány módosulását is előidézheti.
Ezen a nem túl biztató helyzeten kívül,
egyéb vegyészeti trükkök is bővítik a modern élelmiszer-vegyipari technológia
repertoárját.
Gondolom, sokan ettek már párizsit, vagy
hasonló, úgynevezett hentesárut, húsvéti sonkának eladott, mesterséges páccal
füstöltté varázsolt sertéscsülköt. A tartósítóként és ízfokozóként használt
vegyi-anyagok segítségével ezek a hentesáruk a tömegük egy jelentős részében
vizet tartalmaznak, vagyis a felvágott, a húsnak eladott termék árában jelentős
mennyiségű vizet veszünk.
Figyeljük csak meg, amikor az ilyen
mesterséges beavatkozáson átesett kockára vágott sertéshús az olajban, vagy
zsírban ütés következtében a térfogata jelentős részét elveszti, ilyenkor nem a
hús lesz kisebb, csak az eladásig benne tárolódott vizet, vagy egyéb folyadékot
veszti el.
Most pedig lépjünk egy nagyot.
Amiről szintén keveset hallottunk a
termékreklámokban az a különféle toxikus anyagok sora, amivel a gyártók
olcsóbbá, megvehetőbbé, vonzóbbá és jobb ízűvé akarják termékeiket tenni. Ezek
az adalékanyagok (additívok) korunk varázspálcái.
Az adalékanyagokat – az Európai Unió
jóváhagyása alapján – három, vagy négyjegyű számmal kiegészített „E” betű
jelzi. Például az „E 120”-as jelzés a természetes kárminvörös (kárminsav) festékanyag,
amelyet különböző szirupokba, üdítőkbe, joghurtokba és más élelmiszerekbe
tesznek. Ezt a bizonyos „E120”-as anyagot szárított rovartestekből nyerik, ami
egyes esetekben az arra érzékeny egyéneknél allergiás reakciót válthat ki.
Egyes kozmetikumoknál is alkalmazzák ezt
az adalékot.
Egyes európai szakértők többek között
károsnak ítélték meg az „E104”, az ”E110”, az „E122”, „E129”, valamint az
ammóniákot tartalmazó karamell színezéket, az „E150”-et is, hogy a többiről ne
is szóljak. Bár van még egy pár, amit ideírok a tanulság kedvéért, de aki
kíváncsi, a fenti felsorolásban szereplő adalékanyagokra rákereshet az
interneten.
De segítek, például a bonbonokban,
üdítőitalokban, fagylaltokban rendszeresen használt mesterséges narancssárga „tartrazin”,
az „E102”-es allergiát, asztmásoknál fulladásos rohamokat, érzékenyeknél hiperaktivitást okozhat.
Mint esetenként azt egyes orvosok
véleménye is megerősíti.
Hogy tovább fokozzam az étvágyat, az
„E123” jelű „amarántot” tartalmazó adalékot az USA-ban a szakértők oly
veszélyesnek ítélték meg, hogy használatát, és az említett adalékot tartalmazó
élelmiszeripari termékek behozatalát azonnal be is tiltották. Más országokban
azonban még bizonyos likőrökben, halikrákban és haltejben használják.
Sok országban a „neukokcint” tartalmazó
„E124”-es jelzésű adalékot is betiltották, nálunk egyes mustárféleségek
tartalmazzák. Vagy az „E425” az édes zselatin formájában van jelen, amely
gyermekeknél akár fulladást is okozhat, mert a nyállal érintkezve megduzzadhat.
Most már tudjuk legalább, hogy mitől
kerek a világ, és mitől hízik az átlagpolgár, na meg az illetékesek zsebe,
illetve mitől döglik a légy, meg mi!
De amíg lehetőségünk engedi, azaz nem
rokkantunk még teljesen bele ebbe a mennyei örömökkel teli fogyasztói világba,
próbáljuk összegezni és meghatározni a veszélyforrásokat.
Tehát tulajdonképpen két nagy
főcsoportra oszthatjuk az ismert élelmiszer-adalékokat úgymint:
Ízfokozók:
- például az „E631”dinátrium-inozinát,
az „E622”azaz a kálium-glutamát, és az „E621”. Ez a nátrium-glutamát külön
figyelmet érdemel, mert ez rákkeltő lehet!!!
Tartósítószerek:
-vagyis a nitrátok és a nitritek bújnak
meg a bűvös ”E249 – 252”jelzések alatt. Ezeket főleg hústermékek és füstölt
halak esetében alkalmazzák, amik megvédik a baktériumok és az élesztőgombák
ellen a terméket, ezáltal tartósítják őket. De van egy veszélye ennek is, a
nitritek fokozatosan nitrozaminokká válnak, amelyek tartós fogyasztása rákkeltő
hatású lehet.
A fentiek után csak reménykedni merek,
hogy a különböző génmódosítások és egyéb felelőtlen, haszonelvű és minél
nagyobb profitot hozó, vegyi bűvészkedések következményeként, nem alakulok át
hírtelen kukoricamoly formájú óriáspatkánnyá, vagy más hasonló „kimérává”.
De szinte sejtettem, hogy a kukorica nem
nekem való, és nem is eszem, bár bohó ifjú koromban, amikor még jobb anyagi
körülmények között volt „szerencsétlenségem” úgymond egészségtelenül élni,
képes voltam sertés-, sőt marhahúst is enni.
Bár a dolog már akkor gyanús volt a
dolog nekem, amikor a rántott csirke íze egyre inkább egyféle tengeri halra
kezdett emlékeztetni, sőt a „tanyasinak” eladott csirke leve, külön kurkuma
hozzáadása nélkül is, főzés közben egyre sárgábbá vált, pedig megesküszöm rá,
hogy nem direkt sárga japán kakast vettem.
Az igazsághoz tartozik, hogy ennek a
figyelemfelkeltőnek szánt íráshoz nagy segítségemre volt egy nagyon népszerű,
ám kissé drága ismeretterjesztő folyóirat, a „3 évezred”, de ez itt nem a
reklám helye.
Végső tanulságként csak ennyit:
Gyanítom, hogy egy-két politikusunk
génállománya már akkor meghibásodhatott, amikor még magzati állapotban kapta a
mama méhében a mérgező anyagokat, ergo: nem ők tehetnek arról, hogy kissé
hibásak.
De ez csak egy verzió, az ő esetükben az
ember nem lehet semmiben biztos. Itt csak az a kérdés merülhetne fel, érdemes-e
a gyógyításukkal foglalkozni, lehet-e még belőlük ép elméjű, rendes ember, vagy
menthetetlenek, de ez most nem lényeges. Minden nehézség nélkül tudnám őket
nélkülözni.
De talán nem volna muszáj meggondolatlanul
belepiszkálni a természet rendjébe, mert egy-két alkalommal már
bebizonyítottuk, hogy ahova ember beteszi a lábát, ott szem nem marad szárazon,
és ezért nagyon utálnék sírni!
Magyarország, 2012-10-03
Kollányi Ferenc, 06 30/408-9830, f.collany@gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése