Hatalmi téboly a köbön

Hatalmi téboly a köbön!

Éppen tegnap olvastam egy megdöbbentő hírt az interneten. A Fővárosi közgyűlés bizottsága határozatba foglalta, hogy a Flórián téri aluljáróban, az esti órákban, a legritkábban használt területen, tilos a rászorulóknak ételt, meleg italt, és meleg, télies használt ruhákat osztani ezen a nyílt, és mindenki tulajdonát képező közterületen!!!

Azaz, olyan kategória a Fővárosi lakosságban nincs, hogy „rászorulók”. Ezt, tessék egyszer és mindenkorra megjegyezni. Itt, ebben az Európai Uniós gyöngyszemben csakis jómódú árja-és vérmagyarok laknak, akik a hatalmas és jóságos „Turulmadár” védőszárnyai alól huhognak a „csőcselékre”.

Aki nem veszi tudomásul a közgyűlés eme jegyzőkönyvbe foglalt, nem is leplezett, szegényellenes határozatát, az legalábbis, mint közellenség kezelendő és könnyen áristomba kerülhet, illetve majd „valakik által, valahol nyilvántartott listára, és akkor majd jól megnézheti magát.

Még tiszta szerencse, hogy egyenlőre nincs statárium az egyre jobban elszegényedő hazánkfiai ellen, mert akkor vészesen lecsökkenne a lakosság létszáma, és nem lenne kiket közmunkára fogni, vagy széklábat faragtatni, esetleg egyéb, magas „szaktudást”, vagy több diplomát  igénylő elfoglaltságot találni az állás nélkül maradó tanároknak, pedagógusoknak, idősebb mérnököknek, szakembereknek, vagy az egyszerű kétkezi munkásoknak.

Persze az éppen regnáló, most még hatalmon lévő urak birtokain lesz elég cseléd, napszámos, és egyéb szükséges munkáskéz. Az Orbán, a Csányi, a Demján, a Kocsis, vagy épen a Budai birtokok nem maradnak közmunkások nélkül Hiszen a magánbirtokok tulajdonosait nem a munka világára teremtették, arra ott az „aljanép”, és egyébként sem szoktak ezek a finom, úri kezek a munkához. Maximum ahhoz, hogyan kell megkapaszkodni az „uborkafán”, de ezt meg lehet szokni, ugye?! Mert ahogy a Lázár féle, mára már szállóigévé lett kijelentés is szól: „-Mindenki annyit ér, amennyije van”!  Bár én ezt úgy értelmezem, a mai közállapotokat és az „unortodox” politikai erőket figyelve, hogy eufémizmus nélkül ez egész egyszerűen annyit jelent, ki mennyit tudott összelopni a közösből a mi terhünkre, akik nem voltunk a „húsosfazék” közelében. Persze azt is kétlem, hogy egyesek (főleg akiket érint) azt sem tudják, mi a fene az „eufemizmus”. Nos, a gyengébbek kedvéért, ez egy olyan kifejezési mód, ami a használt szó tényleges tartalmát finomkodóan, úgymond, szalonképesebben határozza meg, de azért a lényegen ez mit sem változtat.

Tulajdonképpen hazánk történelmére visszatekintve, (bármely korszakra) mindig is jellemző volt, - néhány kivételes személyiségtől eltekintve,- az uralkodó osztályok gátlástalan, kapzsi életmódja. A szegények sorsával mit sem törődő, dőzsölő uracsok hagyománya ma, a harmadik évezred elején éppen olyan élő, mint századokkal ezelőtt.

Ez mit sem változott. Stabilabb, mint az egyiptomi piramisok, vagy az ókori építészet bármelyik, évezredek múlását is kiálló remekművei. Hol vannak ezek a múltbéli csodák a mi „turulmadaras”, árja-és vérmagyaros hagyományaink „messzevilágító, a más nemzeteknek utat mutató hatalmas” tornyaitól?!  Azért még szerencse, hogy nem minden országnak vannak ilyen gátlástalan „hagyományai”. De az kétségtelen, hogy a „magyar faló” a trójai mintájára,  már sikeresen becsusszant a küszöb alatt az Európai Unió előszobájába, és most vakarhatják a szerencsétlenek a fejüket, hogyan lehetne ettől a „zabolátlan zabzabálótól” megszabadulni, amíg nem késő.  Persze azt már ők is megtanulhatták volna ennyi idő alatt, hogy az ellenség mindig belülről bomlaszt a leghatékonyabban. Tetszettek volna egy kicsit körültekintőbbek lenni, most nem fájna az a fránya buksi.

Kicsit messzire kanyarodtunk a Fővárosi közgyűlés bizottságosdijától, de azt azért jó lenne, ha nem felejtenénk el, hogy minden mindennel, és mindig összefügg. A szinapszisok végtelen számát már az egyetemeken is oktatják.

(ha van még néhány, bár Rózácska nagyon igyekszik). És még egy apróság: tudom, a facebook-ot nem csak az önreklámozó, csajozó, hapsizó, bulista, ismerősöket keresgélő felhasználók olvassák. Néha olyanok is belenéznek, akiket talán érdekel a közélet. De az szinte biztos, hogy amerikai mintára, a hazai tikosszolgálatok erre beosztott dolgozói is rajtunk tartják a szemüket. A „Nagy Testvér” figyel, persze kaptak erre a célra párszáz milliót, a mi pénzünkből!

Magyarország, 2012-11-15

Kollányi Ferenc, 06 30/408-9830, f.collany@gmail.com