Tudom, egy kissé furán hangzik ez a szó,
hogy „fraktálok”, de ma az internet és a
szinte korlátlanul megszerezhető információk világában bárki viszonylag könnyen
megtudhatja ennek a természettudományi jelenségnek a lényegét. Egyébként, ha a
számítógépeinken például egy zenei CD-t szeretnénk meghallgatni, a monitoron
különböző, színes geometriai alakzatok egymást váltó képei jelennek meg. Ennyit
bevezetésül, és most kalandozzunk egy kicsivel messzebb. Tartsanak velem ezen
az úton.
A léptékfüggetlen geometriai alakzatok
és a társadalom hatalmi szférái kicsiben és nagyban a matematika (
a fraktál) tükrében.
Az alapfogalom létrejötte egy német
matematikus nevéhez fűződik - Karl von Weierstrass - és 1872-ig nyúlik vissza.
Mai értelemben a „farktál” meghatározás
Benoit Mandelbrot matematikusnak köszönhető, aki a „The Fractal Geometry of
Nature” című 1983-ban megjelentetett művében értekezik, az általa elnevezett,
- akkoriban még új – természettudományos
rendről. Tulajdonképpen azért annyira nem lehet újnak nevezni, mert az alapjait
egy úgynevezett Koch féle görbe rakta le, amit Helge von Koch német matematikus
még 1904-ben fedezett fel.
A viszonylag könnyebb érthetőség
kedvéért.
Ha geometriai alakzatra gondolunk, akkor
általában az iskolában tanult euklidészi
geometria szokásos formái –
például a háromszög, vagy a vonal - jutnak az eszünkbe. A fraktál azonban
egészen másfajta geometriai alakzat, olyasmi, ami tökéletesen hasonlít
önmagához. Azaz a kicsi ugyanolyan, mint
a nagy, csak százszor vagy ezerszer kisebb.
Mindez hogy jön a társadalmi berendezkedések
működésének párhuzamához? Az ok tulajdonképpen immár egyszerűnek tűnik, a
lokális (közösségi irányítási, közigazgatási, és egyéb egységek) vezetési
rendszerekben található kisebb-nagyobb anomáliák, természetüknél fogva
ugyanolyanok, mint a nagyságrendileg sok-sok léptékkel nagyobb
központi irányítási rendszerekben.
Azaz, a nagy a kicsiben, főbb
jellemzőiben hasonlít önmagára. Mint azt
egy fraktál esetében látjuk. Tehát végső soron egy helyi közösségi struktúra lényegében
ugyanazokkal a jelenségekkel rendelkezik, mint az adott ország
miniszterelnöksége, az egyes minisztériumok, kormányhivatalok, kisebb és
nagyobb önkormányzatok, és így tovább. Ezek mind - mind a nagy rendszer
leképeződései az alsóbb régiókba. Ezért, ha átlátjuk a lokális problémák
halmazát, lehetőség nyílhat a nagyobb léptékű rendszer hibáinak kijavítására.
Persze, ehhez alapos mélyreható elemző
vizsgálat szükséges. Természetesen a fraktálelmélet általános ismerete csak
arra ad magyarázatot, és egy kis segítséget, hogy megérthessük, egy adott
társadalom felső vezetésének a jellegzetességei miként tükröződnek vissza a
helyi irányító szervezetekben, azaz: amilyen a kicsi nagyban, olyan a nagy
kicsiben. Ez tulajdonképpen kölcsönhatás, és a jelenség természettudományos
magyarázata csupán. Viszont ezzel még nem kaptunk magyarázatott arra, hogy
egyes társadalmi alakzatok miért éppen úgy alakultak, amilyennek ma látjuk
őket.
Pedig valószínűleg itt is érvényes a
hatás-kölcsönhatás elve. Azaz, amilyen a kis csoportok általánosan jellemző viselkedése
csoporton belül és kívül minden téren, olyanná válik e csoportok összességének
nagy egésze (kormány, parlament, törvények, irányítás, stb…) is. Tulajdonképpen
ez van kis léptékekben is a lokális szférákban.
De ez nem ad magyarázatott az emberi
társadalmak, közösségi létformák egyes földrajzi területeken megjelenített
egyedi, vagy nagy vonalakban egymáshoz hasonló, vagy esetleg éppenséggel
speciális tartalmú, a többitől alapvetően eltérő kialakulására. Valószínűleg a
társadalmi jellegzetességek milyensége egyrészt függ az adott területen élő
egyedek gondolkodását, viselkedését erősen befolyásoló szűkebb csoportok
érdekérvényesítő hatásától, másrészt az élőhely földrajzi – meteorológiai és
természeti adottságaitól, valamint sok esetben a vizsgált területen kialakult
vallási – életfilozófiai szokásoktól is.
Tehát sok olyan szempont befolyásolhatja
a társadalmi – közösségi –filozófiai(politikai-vallási) formációk ma észlelhető
megjelenési „formáját” ami csak egy adott környezetre jellemző, de a „kicsiben
ugyanaz, mint a nagyban” elve akkor is igaznak látszik. Az emberi faj
sokszínűsége az emberi történelem során kialakult társadalmi-közösségi-formák
sokszínűségében is tetten érhető, ebből következően állíthatom, hogy a
fraktáljelenség az élet minden területén jelen van, és igaz mind az emberi,
mind az ember létezésétől független világra.
Egyetemes törvény.
Frank Sinclaire
2014-01-11, Visegrád-Gizellatelep
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése