Karácsonyi gondolatok...

Karácsonyi – nem éppen derűs -  gondolataim:

Akkor most kezdem:

 Csak azért elfogadni bizonyosságnak egy-egy tézist, mert egy híres és tekintélyes valaki kijelentett valamit valamiről, vagy valakiről, nem szabad bizonyítás nélkül. Persze a hit, más dolog. Az valaminek a reménye, hogy vannak egyelőre számunkra ismeretlen eredetű történések, amiknek a keletkezését még nem tudhatjuk a kellő ismereteink hiányában megmagyarázni.  Csak sajnos a remény, sokszor hú ábránd csupán!

Nos, hát így vagyok ezzel én is, amikor hallgatom a híreket, nézem a neten országunk (most még) nagyjainak a megnyilatkozásait, és kitisztul a kép: tehát, ha minden szavukat elhiszem, az csak annyit jelent, mint a fenti sorok, vagyis kellő mélységű ismeretek hiányában nem találok magyarázatot szavaikra, ezért csak a remény marad, talán nem lesz sokkal rosszabb, mint eddig. És talán ezt is kibírjuk, ha nem halunk éhen és a mindennapi betevőink meglétének köszönhetően (minden káros hatásuk ellenére) életben maradunk.

Ilyen jelenségeket (jelesül a társadalom túlnyomó többségének alulinformáltsága minden téren) már az eddigi társadalmi vezetők is, különösen az újkori történelemben, de az előző korokban is fegyverként használtak, a viszonylag kevés ismerettel, tudással rendelkező, általuk irányított emberek tömegei ellen, és a saját tudatlanságukat még gonoszsággal is párosították, mint azt nem egy történelmi példa mutatta és mutatja a mai napig is. Példának okáért lásd az Alexandriai könyvtár feldúlását, ami az akkori vakbuzgó keresztény hívek, és egy gátlástalanul hatalomra törő, később a keresztény anyaszentegyház által szenté avatott pátriárka „áldásos” tevékenysége nyomán bekövetkezett. Az illető pátriárkát Kürillosznak hívták, és a követői válogatás nélkül tették tönkre vallási tébolytól vezetve az emberiség addig felhalmozott írásos ismereteit, tudását.   

Ma délelőtt 10 óra körül néztem és hallgattam az Mtv1 közszolgálati TV műsorát, mivel érdekel, hogy a különböző, engedélyezett vallási műsorok, a liturgiáikat leszámítva, milyen jószolgálati feladatokkal foglalkoznak, milyen elvek, jövőbeni dolgok és jelenkori problémák foglalkoztatják őket. Tulajdonképpen a teljesség igénye nélkül mind az Unitárius, a Baptista,  mind az Ökumenikus és egyéb Magyarországon és világszerte működő egyházak, segélyszervezetek láthatóan tartanak a várható jövőképtől, hiszen az egyre erősödő karitatív tevékenységük is arra vall, hogy erre a segélytevékenységre egyre nagyobb szükség van, egyre több nyomorgó, rászoruló ember van, egyre több nem  saját hibájából mélypontra kerülő, igazságtalanul nyomorgatott ember kerül szinte kilátástalan helyzetbe  és számuk csak egyre növekszik.  Persze felmerül a kérdés, vajh hány napból is áll egy év?! Mert ezek az egyébként tiszteletre méltó tevékenységek így karácsony táján csúcsosodnak, holott „több nap, mint kolbász)

A családok tragédiája velük együtt egyre több gyermeket sodor a nyomorba, éhezésbe világszerte, és ezzel egyidejűleg egyre szűkül a szükségtelenül nagy anyagi bőségben élő „hatalmasok” száma, akik a nyomorba taszított emberek milliárdjain uralkodnak, mintha ehhez Istentől kapták volna a jogot, holott ez nem így van!

Más: megfigyelve a mai igen sekélyes, torz és nagyon sokszor balul sikerült, kisiklott, emberi, házastársi kapcsolatok példáit elnézve, a kapcsolatok megromlása és a rengeteg válás, szintén a mai társadalom egyre sérültebb betegebb mivoltát mutatja.

Ez egyre tarthatatlanabb torzulásra, morális értékvesztésre mutat. A mai fogyasztói társadalomban nem szokás megjavítani egy, egyébként javítható

használati tárgyat, megstoppolni egy szakadt zoknit, megtalpalni egy cipőt, stb.

Az eldobható „papírzsebkendők” szintjére degradáltuk az emberi kapcsolatokat, magyarul: az ember mindössze egy árucikkel csereszabatos. Ez már az erkölcsi világ végét jelenti és a dolgok vége, már itt van a küszöbön.

Visszatérve a hazai vallási felekezetek többségére, az bizonyos mértékig tiszteletre méltó rájuk nézve, hogy a jósszolgálati, karitatív munkájuk eredményeként, sok-sok  rászoruló juthat legalább egy-egy tál meleg ételhez naponta, a szegény családok különböző élelmiszer és ruházati csomagokat kapnak, csak az különös érdekesség, hogy a legtöbb karitatív tevékenységet azok végzik, akik legtöbbször maguk is rászorulnának a segítségre. Sajnos a hazai tehetős elit társadalmi érzéktelensége elszomorítóan nagy.

Néztem a görögkeleti , vagy a katolikus egyház liturgiáját, és megdöbbent a túlcsicsázott, gazdagon aranyozott ruhák, különböző egyházi méltóságot jelentő fejfedők sokasága, ez azt a korai időt idézi bennem, amikor az emberek társadalmi rangját a ruházatuk gazdagsága, ékszereik drágasága jelezte a közembereknek. Holott, lehet, hogy érdemtelenül jutottak ezekhez a világi javakhoz más emberek vére-verítéke által. A látott papi főméltóságok gazdag ruházata mindig eszembe jutatja Assisi Szent Ferencet, aki megrótta az akkori főpapi méltóságokat Istenhez nem méltó viselkedésük, képmutatásuk miatt.

Hogy az én szociális helyzetem nem mondható egy cseppet sem ideálisnak, az csak az érem egyik oldala.

De az már vérlázító, hogy a szegény családok minden tekintetben hátrányt szenvednek a hatalom preferáltjaival szemben, ez szabályos népirtás, ami itt ma folyik ebben az országban és e mellett nem  lehet közönyösen elmenni, csak a hit, szép , bíztató hangzatos szavak mantrázása ehhez kevés!

A türelem, szeretet, az egymás iránti tolerancia, ha csak deklaráció és nem a mindennapok gyakorlata, akkor csak írott malaszt marad, és dalolva fogunk menetelni a halálba.

Vagy teszünk mi is az egyre terjedőbb oligarcha gengszterbirodalmak kialakulása, léte ellen, ha megakadályozzuk mi is az érdemtelen emberek mesterséges, erőszakos felemelkedését, nyakunkra ültetését. Különben az emberi lét osztályokra fog tagozódni a tápláléklánc metodikája, logikája szerint

Este megnéztem a TV híradót, és sajnos beigazolódni látom az előző megállapításaim helytállóságát, azt látom és hallom a bevallott kormánykommünikékből is, hogy a legnagyobb csirkefogók és a jelenlegi intézkedések haszonélvezői a kormányhű talpnyalókból kerülnek ki folyamatosan. Az UNICEF szegénységi vizsgálata alapján nagyon alapos képet kaphattunk a hazai keserű állapotokról, ennek alapján mát csak

Románia és Bulgária van mögöttünk az általános szegénységi listán és több mint félmillió gyermek mélyszegénységben él.

Eközben az egyik legnagyobb maffiózó, Pintér Sándor 595 millió forintot vágott zsebre a 16-os százalékos pofátlan egykulcsos jövedelemadó jóvoltából.

Az a Pintér, aki 2010-ben két hét alatt rendcsinálást ígért, ezzel szemben egyre több magas rangú rendőri vezető került valamilyen oknál fogva bűnvádi eljárás alá, és a bűnügyi statisztikák szerint a mai napig a börtönök jóval 100% feletti kihasználtsága mellett, a fogvatartott jogerősen elitéltek 90 százalékát cigány bűnözők  teszik ki.

Van olyan magyar falu Borsodban – Arló – ahol a polgármester szerint a törvény szigorával sem tudják az idős emberek testi épségét, életét megmenteni a cigánybűnözőktől, és ez csak egy ismert példa, ami az országunkban egyre jellemzőbb társadalmi kép.

A közmunkára pár hónapja felvett ember ragyogóan  felmérte, hogy a takarításai során honnan tudott értékes templomi kegyszereket, gyertyatartókat ellopni, amiket azután a színesfém kereskedő némi ügyeskedés után – hacsak nem az ő megbízásából és megrendelésére -  fillérekér átvett, miközben milliós károkat okoztak egy-egy falu közösségének.

Vagy nézzük csak a hírhedtté lett Gellérthegyi képlopások ügyét, aminek az utolsó megkerült két darabját az 5-ös főút mellett egy árokba hajítva találták meg, az előzőeket pedig, félve a lebukástól el akarták égetni, és tudjuk milyen család, milyen lakásából, és milyen módon kerültek elő. Nos ennyit a felzárkóztatásról és a rendcsinálásról, a társadalmi igazságosságról és jogszolgáltatásról már nem is szólva. Hát én ezek ellen a jelenségek ellen akarok a saját lehetőségeimmel TENNI. Az írás is lehet fegyver!

Egyik reggel hallgattam a klubrádiót, és komolyan felbosszantott a riport témája, mégpedig a turizmus. Nos én 1979 óta nem tudtam elmenni, nyaralni, most meg már sem a korom, egészségi állapotom, sem anyagi helyzetem nem teszi lehetővé az utazgatás luxusát.

De elvonatkoztatva a saját helyzetemtől, ma Magyarországon az emberek egyharmada, mintegy hárommillió ember kimarad a belföldi és külföldi turizmus minimális lehetőségéből is.

Éhező gyermekeink száma viszont napról - napra nő. Sőt, tovább megyek.

A „tiszteletre méltó” kormányunk meghatározó hangadói azokat a lehetőségeket is a minimális szintre kívánják levinni, mint a támogatott gyógyszerek listája, vagy az úgynevezett OEP biztosítással működő rehabilitációs kórházak száma, illetve az ezekbe való bejutás lehetősége, magyarul pusztuljon a „férgese”, az öregek, a munkájukba belerokkant betegek, akik egy életen keresztül dolgoztak negyvenöt- ötven évig, és a mindenkori keresetükből bőségesen levonták a majdani öregkori ellátás járadékait, de már nem hajtanak hasznot, csak a gond van velük.

Mi ez, ha nem módszeres népirtás?! 

És mindez becsomagolva az „Alkotmányos törvényesség” álarcába, az engedelmes „birkák” pedig az írott szó hatalmában és a „felsőbbség” kinyilatkoztatásában bízva, szolgai módon hajbókolva és félve a retorzió lehetőségétől „fegyelmezett” módon, gyáván engedelmeskedve az antidemokratikus parancsoknak, végrehajtják az utasításokat.

Magyarország, 2012-12-27

Kollányi Ferenc, 06 30/408-9830, f.collany@gmail.com