Mit is írhatnék?!
Azon gondolkodom már egy ideje, hogy
miről is írhatnék, ha a mai itthoni
belpolitikai élet és a mindennapok viszontagságairól, a honi szociográfiai
helyzet antiszociális állapotáról a jelenleg uralkodó helyzet miatt vajmi kevés
lehetőség mutat a pozitív változás irányába.
Tegnap is megnéztem egy videó riportot
az „Index”-en, ami egy-két hajléktalannal készült annak apropójából, hogy Orbán
Viktor nem tartja életszerűnek az Alkotmánybíróság döntését miszerint egy, a
hajléktalanokat sújtó jogszabályt hatályon kívül helyeztek a bírák.
Vajon mi nem életszerű ebben a
döntésben, nincsenek is hajléktalanok, vagy ezek csupán csak jól álcázott
színészek, esetleg „agent provocateur”-ök, akik szándékosan akarják lejáratni
az egyébként teljesen humánus kormányintézkedéseket? Vajon véletlen-e, vagy
életszerűtlen-e az egyik megkérdezett - egyébként nagyon értelmesen fogalmazó -
hajléktalan villamoson ellelesett beszélgetése, amint öreg, idős asszonyok azt
találták mondani, hogy odaadják Orbán Viktornak a havi negyvenhétezer
forintjukat, csak adjanak nekik egy tablettát, amitől „elalszanak” és nem lesz
több gondjuk a megélhetésre?!
Sorolhatnám még a hasonló, lehangoló és
nagyon elszomorító példákat, mert ma többségében azok vannak. Nagyon kilóg a
„lóláb” a tervszerű létszámcsökkentés szándékát illetően. Egyre több intézkedés
mutat abba az irányba, hogy a munkában megöregedett és megbetegedett emberek
csak kényelmetlen terhet jelentenek a soha nem öregedő és kellően megtollasodott
társadalmi rétegnek, és ennek a helyzetnek a „tarthatatlanságáról” próbálják
meggyőzni az amúgy nem túl „tollas”, de még munkára-hadra fogható többséget is,
a nyomorultak a gyengék, az elesettek és betegek ellen hangolva őket. A
hárommillió koldus országa akkor volt ez a hon, amikor a létszámunk még jóval
nagyobb volt, most nem egészen tízmillióan vagyunk, de megint itt tartunk.
A megélhetési politika mindennapi
nagyágyúi tesznek róla, hogy ez így legyen, és még ebből is ők jönnek ki jól
anyagilag. Az emberek többségére csak akkor van szükségük, ha nekik hasznot
hajtanak akár gazdaságilag, akár politikailag (lásd. Választási kampányok
idején). Azután „a mór megtette kötelességét, a mór mehet” a fenébe, vagy
bárhová, csak itt ne legyen láb alatt, egyébként is rosszul mutatnak a
nyomorultak a „nemzet karácsonyfája” alatt.
Na ja, az árjamagyar nemzet: - jut
eszembe Deusch(magyarosan:Dajcs) Tamás, vagy Dr. Schmitt (magyarul, a nemzet
golyóstolla) Pál vezetékneve echte árjamagyar származásra utal. Vagy talán a
kakukkmadár beletojt a szép Turulmadarunk fészkébe? És akkor még nem is
említettem a jónevű „Sem(ember)semtömjén” Zsolt úr őfőméltóságát, hogy a
keresztényi együttérzés fő zászlóvivőjéről is szóljak már egy-két dicsérő szót.
Igaz a Bibliát nem biztos, hogy jól
ismeri, sőt megkockáztatom, hogy az Ószövetséget sem biztos, hogy meg tudja
különböztetni az Újszövetségtől.
Ő az, aki maréknyi csapatával
belekapaszkodott az egykori kissé hippi kinézetű ifjak túlméretezett zakójának
szélébe, és egy kis segítséggel bevitorlázott a parlamentbe, ahová önerejéből a
büdös életben nem került volna be, és most ott liheg a „gazda” hátulsó fele
mögött, mint valami „Golam” a „Gyűrűk urából”. Nos, ezekről már nincs is mit
írni, kár az időért, a gondolatért, egyáltalán mindenért, amit erre a díszes
színtársulatra pazarolnék. Felesleges
mivoltukat, ártó, nemzetvesztő, népirtó tevékenységüket a történelem (ha még
lesz) a méltó helyre fogja pottyantani. Gondolom, jó magasról!!!
Magyarország, 2012-12-07
Kollányi Ferenc, 06 30/408-9830,
f.collany@gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése