Egy vagyonosodás margójára

Egy vagyonosodás margójára

Most olvasom az Index Gazdasági rovatában, hogy bekeményít a NAV, és megnehezíti a vagyonosodási vizsgálat alá vont adófizető állampolgárok különféle védekezési manővereit, vagyis nem fognak mindenféle mondvacsinált indokokat, és őskori hivatkozásokat elfogadni a vagyongyarapodást illetően, bizonyos eseteket kivéve. Azaz a következő a helyzet, jelentősen leszűkült a vizsgált személyek által felhasználható bizonyítékok köre.

Egy 2006-os törvénymódosítás következtében ugyanis egy úgynevezett kötött bizonyítási rendszer lép életbe azokban az esetekben, amikor a magánszemély a vagyonosodásának forrásaként olyan fedezetet jelöl meg, amelyet 2006, szeptember 15-e után szerzett, tehát a kötött bizonyítási rendszer esetében, az elévülési időn kívüli jövedelemszerzés forrásának, a szerzés tényének és időpontjának igazolása csak közhiteles nyilvántartás, jogerős bírósági, vagy hatósági határozat, illetve egyéb közokirat, bankszámlakivonat adatai szolgálhatnak. Viszont a 2006 szeptember 15.-e előtti vagyonszerzés estében a szabad bizonyítási forma marad érvényben, tehát a jövedelem megszerzésének a bizonyítására elviekben bármilyen bizonyítási eszköz, tanúvallomás, nyilatkozat, magánokirat is felhasználható. Magyarul megint jönnek a „rég lerágott tehén csontjai”, mint a dzsungel könyvében, amire majd minden érintett fél felesküszik! Szép lesz!

Mindezek ismeretében kíváncsian várom, hogy az illetékes szakhatóság – NAV – hogyan fogja elbírálni egyes országgyűlési képviselők 2006 szeptember 15.-e utáni hirtelen vagyongyarapodását, ismerve az illető urak legális jövedelemszerzési lehetőségeit, valamint a 2012-ben nagyhírtelen kifizetett banki tartozásaik nagyságrendjét.

Tulajdonképpen most el kellene dönteniük a felelős döntéshozóknak, akarnak-e rendet tenni ebben a gazdasági ingoványban, hogy mocsarat már ne is említsek, és egyáltalán tényleg célja ez a mindenkori politikai alakulatoknak, vagy csak egy jól megkreált kampányfogás, amivel a „hőzöngők” száját be lehet fogni, hogy: - „lám azért itt működik a jogállam, lecsapunk a gazdasági bűnözőkre, még ha ez fejekbe kerül is”.

Az már más kérdés, hogy ebbe a „halászlébe” csak az apróhalak feje kerül bele, mert a nagyhalak mindig megússzák a „kondért”!

„De példát, azt statuálunk keményen. Minden engedély nélküli kukázóra, köztörvényt sértő hajléktalanra, és nem Fidess-hű kisvállalkozóra a törvény teljes szigorával lecsapunk (amíg mi vagyunk hatalmon). Addig csináljuk mindezt, amíg csak lehet és az általunk gerjesztett félelemtől még az is összecsinálja magát, akinek három éve szorulása van.

És mi az a pimaszság, hogy egyesek az alkotmánybírósághoz el mernek menni, panaszkodni ránk, az isten jobb és balkezére?! Sőt, ez a tetves csürhe még nekik ad igazat. Nos ez így nem mehet tovább! Honnan veszik a bátorságot, hogy kételkedni mernek az általunk hozott döntésünkben?! Úgy látszik, nem kaptak még elég pofont, de majd teszünk róla, hogy megismerjék a kezünk erejét!”

Hát én nagyon remélem, az illetékes hatóság ezt a „rendcsinálást” nem a Fidess-hű talpnyalók és szekértolóik érdekeiért, hanem ennek a kisemmizett ország, kivéreztetett népéért, az ő az érdekeiért fogja használni a jogosítványai által kezébe kapott eszközeit. Ne tűrjük el tovább a korrupción hízott pártkatonák és csatlósaik gátlástalan rablóhadjáratát, amit ez a „választási kétharmadot” hazudó kormányzat úgymond, számukra jogerőre emelt, sőt törvényesített! A két vállalkozó megmutatta, nem kell minden jogtalanságot lenyelni, és az igazunkért szót kell emelnünk a kellő helyen és időben!

 Most már nagyon itt az idő!

Magyarország,2013-03-09

Kollányi Ferenc, 06 30/408-9830, f.collany@gmail.com