Milyen nehéz lehet egy valamikor rám ragasztott bélyegtől megszabadulni. Vajon hány esztendőnek kell eltelnie, hogy egy korábbi baklövésért, hibás cselekedetért feloldozást nyerjen valaki. Meddig, mennyi ideig kell még elviselnie valakinek a sanda gyanakvást, azt a sztereotípiát, hogy bármi rossz történik, bármi elromlik vagy éppen eltűnik és senki nem tudja hová, vagy nem emlékszik senki, hogy hová tette az éppen keresett tárgyat, csakis a megbélyegzett személy lehet a hibás?! Mert éppen az ő kezében volt az egyébként sok száz éves pohár, amikor eltört, ő ült arra a székre, aminek éppen kitörött a lába, éppen ő kapcsolta fel a világítást amikor kiégett a lámpa. Teljesen mindegy, hogy az esetek zömében az elromló tárgy, készülék, használati eszköz milyen állapotban volt, nála romlott el, ergo: csakis ő lehet a hibás! És vannak egyének, akik ezzel a sztereotípiával profi módon élnek annyira, hogy a korábban megbélyegzett ember felett akkor is beborul az ég, ha percekkel előbb még hétágra sütött a nap még rá is, most meg már a gyanú árnyékában csapkod körülötte a mennykő. És ha nem tudja fehéren-feketén és kézzelfoghatóan bizonyítani a vétlenségét, vagy éppen nem került elő ama bizonyos keresett valami, akkor csakis ő lehet a bűnös. Bár sokszor egy véletlen folytán igazolódik az ártatlansága, megkerül az "elveszett bárány", a legtöbb esetben az a megjegyzés: ....szerencséd, hogy megvan! ...vagy: ....legközelebb nem lesz ilyen szerencséd! ..vagy: .....figyelni foglak! Ideális esetben - és ez a ritkább - elnézést kérnek tőle a gyanúsításért, de a lélekben még sokáig ott marad a gyanúsítás méregfullánkja. Sokszor elgondolkodom, ezeket az eseteket az érintett hogyan tudja feldolgozni, egyáltalán lehet-e? Vajon hány életet tett és tesz tönkre egyszer és mindenkorra ez a megbélyegzés, mikor tudunk végre a múlt hibái felett - abból okulva- napirendre térni és legalább egy kicsit a jövőbe nézni?!
Igen, lehetne ez a világ szebb is...
Frank Sinclaire
2015.03 20
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése