Időnként, amikor éppen nincs jobb dolgom, elgondolkodom azon, hogy vajon mit ér a szabadság? Mit jelent nekünk átlagembereknek, ha a politikai életünk hangadó politikusai nagy csindadrattával nyakon öntenek bennünket ezzel a sokat sejtető, de nem sokat jelentő hangzatos frázissal. Merthogy immár annyira inflálódott ennek a szónak a mai jelentése, hogy csupán frázissá silányodott az eredeti tartalomhoz képest.
Próbálom megfejteni, vajon az én esetemben ez az eredeti értékét vesztett kifejezés mit jelenthet?! Így talán következtethetek arra is, hogy a hozzám hasonló átlagsenkik számára milyen lehetőséget tartalmazhat.
Kezdem magammal a mérlegelést: - szabad éhen halnom, - szabad hajléktalannak lennem, - szabad betegen elhaláloznom, sőt még el is temethetem magam a saját kezűleg kiásott sírgödörbe, -szabad a szabad ég alatt, vagy a kirándulók által nem ismert illetve nem látogatott barlangokban meghúzódnom, - szabad az idegenforgalom által nem érintett területeken esetleg - ha van - sátrat felvernem és életszerűen élnem, - szabad beszélnem......ha kérdeznek, ha nem kérdeznek,- szabad magamban beszélnem, de csak halkan, - szabad repülnöm, ha egy olyan magas sziklát találok, amit nem érintenek a turista útvonalak, sőt akár fel is akaszthatom magam valami magányos és távoli helyen.
Egyszóval végtelen - határtalan szabadsággal rendelkezem,.....és valószínűleg ezekkel a lehetőségekkel a többi átlagsenki is rendelkezik.
Tehát ha jól gondolom, én(mi átlagsenkik) a Kánaánban, az ígéret földjén szippantom-szippantjuk tele a tüdőnket a - most még - szabad levegőből. Ez már szabadság a köbön. Már csak az marad hátra, hogy körbejárjam a "morgás jogát", mert hiszen az önálló véleményhez, a kritikai észrevételhez emberként születésemtől fogva elvileg jogom van. Hiszen a megválasztott (vagy önjelölt) szószólóink, ideológusaink, vezérlő politikusaink erről is megerősítenek bennünket számtalan esetben.
Ám a saját - nem éppen optimista - véleményem alapján a morgáshoz, a magánvéleményemhez, a kritikai észrevételeimhez jogom .... az van, csak nem kíváncsi rá senki.
Sokszor a fejemhez vágták már, szinte fensőbbséges éllel: -neked mindig véleményed van! : - senki nem kíváncsi a véleményedre! : -miért nem hallgatsz inkább ahelyett, hogy véleményt mondasz! : - te csak ne beszélj, mert nem érdekel senkit, amit mondasz, vagy mondani akarsz!!!
Röviden az van: - ne szólj szám, nem bántunk! És ha már sokadszor nem lesz véleményem, akkor jön a másik véglet: - Mi van, most miért nem mondasz valamit? : - Ne húzódj félre, mond el, hogyan gondolod? : - ne csak én mondjak valamit! : -na tessék, veled nem lehet beszélni, hallgatsz mint egy kuka! : nem vagy kultúremberek közé való, mert csak hallgatsz, semmihez nem tudsz hozzászólni !
És szépen, módszeresen kiölnek belőlem minden szándékot, hogy nyilvánosan kimondjam amit gondolok, amiről véleményem van, és lassan behúzódok a magam belső világába, mert akikkel eddig általában dolgom volt-van - nagyon kevés kivételtől eltekintve - azok csak a saját hangjukra, a saját véleményükre kíváncsiak.
Amíg nem találok olyan embereket, akik kíváncsiak - de tényleg - az én véleményemre, gondolataimra is, addig megmaradok a saját "barlangomban"!
Ott is tudok annyi fényt csinálni, ami mellett látok!!!
Frank Sinclaire
2015. 03. 27
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése