Valahogy elegem van mindenből.....
Legidősebb öcsém három hete halt meg. Kissé váratlanul, a hatvanhatodik évében járva. Én éppen most leszek hatvannyolc, tehát nekem kellett volna elmennem előbb. Bár a negyedik testvérem már ötvennégy évesen itt hagyta ezt a földi árnyékvilágot, tehát ő is megelőzött a halandósági sorban, ami, valljuk be,nem szép dolog.
Mivel a még élő testvéreim, mint legidősebbre, rám hárították a hagyatéki eljárás során szükséges ügyintézéseket, és mivel elhunyt testvérem gyermektelen agglegényként halt meg, az örökösök a még élő testvérek lettek. Engem most csak az inspirál, hogy minden örökös megkapja azt ami méltán és joggal megilleti.
De már most az elején nagyon unom az egészet. Legszívesebben jó mélyen és hosszan,....nagyon-nagyon hosszan elaludnék.....örökre, hogy ne kelljen örökséggel, pénzzel, különböző jussokkal és igényekkel foglalkoznom. Pedig én is, mint a legidősebb még életben lévő testvér, szintén örökös vagyok, de teszek rá.
Ha nincs is semmim, és nem is lesz semmim, nem baj, legalább becsukom a "boltot",és végre kialszom magam,illetve átalszom magam egy ennél sokkal jobb világba......ahol az ember a szó legnemesebb értelmében EMBER és nem csúcsragadozó, hanem a természetnek szerves, de nem a legfontosabb része!!!
Frank Sinclaire
2015.07.30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése