Miért nem fogy a KÖNYV…..?
Tulajdonképpen a krimiken és a
fantasy –horror könyveken kívül sem irodalmi, sem természettudományi, sem
útleírási könyveket nem igazán lehet eladni…..mert a „művelt” középosztály
drágának tartja őket! Pedig, ha utánaszámolok, mennyit költenek a napi betevő
bulvársajtóikra, rendkívül fontos pletykalapokra és az aktuális celebek
„kulcslyukain” kukkoló szennylapokra, ledöbbenek. Ezek a sajtótermékek egy átlagosan
„műveltnek” tekintett, anyagi szempontból középosztályhoz sorolható rétegnek
havonta tízezer forintot is elérő költséget jelentetnek.
Ekkora összegből már három-négy
szellemileg is értéket hordozó könyvet vehetnének, de azt olvasni, azon
gondolkodni kell, esetleg még ismereteket is lehet belőle meríteni.
Persze ez nem instant leves, egy
pohár forró víz, és az isten sem tudja miféle por keveréke. Igen, itt
valamiféle szellemi táplálékról van szó, amit nem egy leves- vagy "három az egyben"
kávépor módjára egy perc alatt lehajtunk. Meg kell mozgatni az agysejteket –
már akinek van – és az esetleg valamiféle agymunkával jár. Ez bizony már
tényleg meghaladja a középréteg lehetőségeit.
De mint az egy napjainkban
egyetemisták – a jövő értelmiségiei - körében készült riportfilmből kiderült,
bizony a műveltség itt is súlyosan hiányos. Ráadásul egyes riportalanyok nem
átallottak perrel fenyegetőzni, ha a riport készítői egyes válaszadók
orbitális baromságait le merik adni a műsorukban! Az nem keltett bennük
szégyenérzetet, hogy tudatlanságuk, felsőfokú tanulmányaik ellenére egetverők,
bezzeg a személyiségi jogaikat sértve érezték.
Hát nekem viszont jogom van az
adóforintjaimból oktatott egyetemi-főiskolai hallgatóktól, a jövő vezető
közgazdászaitól, gazdasági szakembereitől, orvosaitól elvárni, hogy a
műveletlenségük és nagyképű mostani mivoltjuk miatt ne kelljen szégyenkeznem,
hogy a jövő orvosai a vakbelem helyett tévedésből ne a heréimtől szabadítsanak
meg , és a jövő közgazdászai ne a soha be nem igazolódó „pénzügyi-gazdasági”
jóslataikkal hülyítsenek, a jövő mérnökei ne a kerék négyszögesítésén
„gondolkodjanak”. Talán tanulják meg mindazokat a tudnivalóikat, amiket jobb
sorsra érdemes oktatóik megpróbálnak a fejükbe tölteni – ha van még ott hely a
legközelebbi buliprogramok mellett – mert ma ez látszik kitölteni a koponyájukban
az agyak helyén lévő hatalmas űrt!
De amint egyre szomorúbban
tapasztalom, ma az elektronikus médiáktól a sajtóterméknek nevezett
szennylapokig, bulvárújságokig, minden egy életérzést igyekszik a nagyérdemű
fejébe sulykolni: egyszer élünk és nem a minőség, hanem a mennyiség – az egy
főre jutó agysejtkárosító bulik mennyisége – a fontos. Minél felszínesebb,
értéktelenebb és sekélyesebb az egész,
annál jobban érzik magukat ebben a szellemi mocsárban. Ráadásul az elektromos média boszorkánykonyhája
következetesen gondoskodik a szellemi értéktelenség folyamatossá ételéről.
Csak néhány ezek közül: VV 6, Édes
Élet, Győzike show, Hajdú Péter talkshow, Teleregényeink sora, valamint ugyanebből a
műfajból, a romantikusnak szánt Dél amerikai
bohózatok regimentje a délelőttönként unatkozó nagyságos asszonyoknak és kismamáknak. Ezek mind-mind egy fontos feladatot töltenek be: el kell
terelni az átlagfogyasztó figyelmét mindarról, ami az életét negatívan
befolyásolhatja. Ne foglalkozzon lényeges dolgokkal, csak azokra figyeljen,
amiket adagolunk nekik, de azt egyék is meg szépen. És az öregektől a fiatal
célközönségig mindenki csámcsogva, nyálát csorgatva szopogatja is a „felejtsünk
el mindent” mézesmadzagját!
Ami roppant elszomorító, az a várható jövő nem túl biztató képe. Ezek a fiatalok fogják az utánunk keletkező
űrt betölteni, és minden félműveltségük, sőt elrettentően hatalmas
tájékozatlanságuk ellenére úgy érzik, akit-amit ők nem ismernek, az szerintük
nincs is, azt tudni sem érdemes. A buta, műveletlen emberek „kivagyiságával”
osztják az észt azoknak is, akiktől inkább tanulniok kellene. És még csak azt
sem lehet mondani, hogy ezt a szellemi hiányt esetleg otthonról hozták, hiszen
sok esetben anyagilag, egzisztenciálisan úgynevezett jó polgári család tagjai.
És a figyelemelterelő biznisz egy
másik példájáról is essék szó, ne csak a szokványos – közszájon forgó
bulvárszennyirodalomról beszéljünk, mert
van egy-két ennél még veszélyesebb, kultúrálarcba
bújtatott értelmiséginek tűnő sajtótermék is. Az már csak hab a tortán, hogy
vannak olyan sajtókiadványok, melyek tulajdonképpen a megtévesztésig
szellemi értékhordozók, ám a sorok között olvasni is képes ember, hamar rádöbben:
csalárd és rendkívül rafinált módon – a szakmai teljesítmény leple alatt – az
egyébként igényes kiállítású havilap tulajdonképpen egy szűk réteg önreklámozó
belterjes divatlapja.
Ma a Magyarországi városokban az
átlagos lakások 50-60 m2 alapterületűek mellékhelységekkel együtt, és átlagosan
négy fő lakik ekkora területen. Ma Magyarországon az Európai Unió normatívája
szerint a lakosság népsűrűsége az ideális norma fölött van. Ezzel szemben a
nívós havilap, illetve magazin oldalain csupa olyan sokszor nívódíjas házak, nyaralók, frekventált magyarországi
helyeken található villák láthatóak luxuskivitelben, ahol többségében egy
kéttagú, ritkábban négytagú, sőt még ritkábban egy komplett többgenerációs lakóközösség él, a
jelek szerint a hazai életszínvonalat sokszorosan meghaladó szinten. Ez lehet,
egy megérdemelt jóléti többlet, ám a tapasztalatok alapján ezek az „érdemek”
elsősorban egy politikai, vagy szűk gazdasági érdekcsoporthoz tartozásnak
az elismerését jelentik. Ezért merem leírni, hogy ez - az egyébként színvonalas - havilap egy életformai és hovatartozási divatmagazin. Szándékosan
nem írom le a sajtótermék nevét, aki már
olvasta ezt a lapot, tudja melyikről van szó!
Frank Sinclaire
2014-04-27
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése