Tulajdonképpen a Karinthy idézet telitalálat a mai
"belpolitikai" helyzet jellemzésére. És bizony így is van. Amikor
egy-egy belhatalmi harc nem úgy alakul, ahogy azt a szekértáborparancsnokok
megálmodták, rögtön keresünk valami kifogást.
Ezek egyik bevált módszere,hogy
az úgymond tanulatlan,vagy kevésbé tanult, vagy főiskolát és egyetemet nem
végzett emberek tízezreit okoljuk egy "politikai"sikertelenség okán.
Pedig ők semmiről nem tehetnek jobban, mint bármelyik kispolgár,vagy fanyalgó,
magát értelmiséginek nevező ember. Ők is szeretnének legalább viszonylag emberi
körülmények között élni. Legalább egy nap egyszer meleg ételt enni, vagy
legalább a kicsinyeiknek vinni.
A fénykép nem hazudik, ezek a szerencsétlenek
nem a milliós lottónyereményért állnak sorba, hanem élelemért. És az aki eddig
a jósorsának köszönhetően elkerülte eddig az ő sorsukat, ne nagyon fanyalogjon.
Van közöttük nem kevés, aki onnan került ide, ahol most még a "jó polgárok"
ülnek. Ezek a szerencsétlen emberek, három és félmilliónyian, a világválságnak
és a hazai gazdaságpolitikának az "áldásos" tevékenysége folytán
kerültek zömmel ebbe a lehetetlen helyzetbe. De ha a "fekete vidék"
lakóinak helyzetét nézem, hát :az is jellemző erre az évszázados magyar
tehetetlenkedésre; - amikor elveszem tőlük a munkalehetőséget - gazdasági
okokra hivatkozva - és arra szoktatom őket, éljenek segélyből. És amikor már
megszokták ezt a helyzetet, az orrukra dörgölöm a munka nélküli
jövedelemszerzés etikátlan voltát.
De menjünk egy kicsit még tovább; - kíváncsi
volnék arra, hogy a nemszavazó 3,9 millió szavazásra egyébként jogosult polgártársunk közül, vajon hány viszonylagos
anyagi biztonságban élő egyént találnék. A fene kíváncsi, ki-kire szavazott, az
érdekel, ki miért nem emelte fel a kövér fenekét vasárnap -06-án - a karosszékből.
Mert utólag lehet ám okosakat kommentelni a facebbok oldalain egy-egy
észrevétel kapcsán, de beállni a fényképen is látható, ételre várók közé,
meghallgatni őket, vajon miről is beszélnek,vagy legalább odaállni valamelyik
karitatív szervezet önkéntesei közé, és ételosztás közben az emberek szemébe
nézni, látni a tekintetükben a nem látható, szinte bizonyosan bizonytalan jövőt, nem lehet túl kellemes érzés.
Ilyenkor el lehet gondolkodni a sors
forgandóságán, de a végeláthatatlan sorokat látva, inkább a sorstalanság, a
kiúttalanság üti szíven az arra érzékeny embereket.
És tudjuk, van a lejtőnek
egy olyan mély pontja,ahonnan csak nagyon-nagyon keveseknek sikerült legalább
az alsó középosztályig felküzdenie magát némi segítséggel és sok-sok
szerencsével.
Ilyenkor ezt az embert szárnyára kapja egy ideig a sajtó, és
mutogatják, mint egy cirkuszi attrakciót.
Előkerülnek rögtön az ügyeletes
megmondó pártemberek;- Íme emberek:- aki küzd és akar,az
mindent elérhet, persze a mi segítségünkkel. Aki velünk együtt fújja, azt
bevesszük a buliba, azt bevisszük az Ígéret Földjére.......Legalább is a választásokig!
Hát csoda,hogy sok száz év rossz tapasztalata után mesélhet bárki az Ígéret
Földjéről? Akkor sem fogjuk elhinni, amikor tényleg az orrunk előtt lesz a
tejjel-mézzel folyó Kánaán és talán még ihatunk is belőle!
Persze már több ezer éve ismert a
"politikának" nevezett szemfényvesztő szélhámia természetrajza; - egy viszonylag kicsiny
egyedszámú csoport furmányos emberei kitalálnak egy ideológiát, amit egy új
világnézeti filozófiának keresztelnek el, és megmagyarázzák a népnek - az
Istenadta népnek - miért lesz az jó mindenkinek, ha őket hatalmazzák fel a
"hajó" kormányzására.
Na jó, talán nem mindenkinek, de a haveroknak
biztosan!
Hát ezt a parasztvakítást hívják
politikának, sőt egyetemen tanítják,doktorálni lehet belőle és
elkeresztelték politológiának. Ez a legnagyobb abszurd a világon.
Frank Sinclaire
2014. 04. 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése