Nekrológ

Nekrológ...

Nekrológ egy öreg barátom emlékére….

Avagy, „akiért a harang szól”

A minap lesújtó hírt kaptam. A Visegrádi kórházban megismert Öreg barátom itthagyta ezt a földi infernót. Pedig lett volna még mit megbeszélni, és egyébként is csak pár évvel volt idősebb az életkora szerint, mint én. Kicsit haragudtam rá, igazán megvárhatott volna, és akkor most együtt ballaghattunk volna át a „Hídon”. Így most magamra maradtam egy „zsáknyi” kérdéssel, és a „vándorbotjával”, vigyem én tovább, ha tudom, és a tőle kapott „tarisznyából” adjak mindazoknak, akik csak igénylik.

Lehet, nem is tudta, mekkora terhet tett rám, képes leszek-e átadni mindazt a tudást, látásmódot, megértést, empátiát, vagy annak legalább egy morzsáját, amit Ő adott át nekem. Mindenesetre megpróbálom. Nem lesz könnyű, azt már tudom. De addig teszem, amíg erőmből telik, utána keresek egy másik tarisznyahordozót, talán akad majd valaki.

Az Öreg, népes rokonsága és ismerősei ellenére magányosan éldegélt kiskutyájával. Nem sűrűn látogatták, még a kórházi együttlétünk alatt sem voltak nála rokonok, sem senki, ezért külön öröm volt számomra, hogy az idők vége felé megismerhettem, és barátságot köthettünk a harmadik riport után. Kérdezhettem Tőle, és Ő válaszolt, számomra bármily nehéznek tűnt is a kérdés. Mindig tudott adni egy olyan nézőpontot, ahonnan már érthetővé, és tisztán láthatóvá lettek a dolgok.

Hát ez volt Ő!

Már csak két barátom maradt,a kis yorkshir terrier – Ritchie  -  és Zoli.  Minő véletlen,  Zoli ismeretségét is a Visegrádi kórháznak köszönhetem. Olyan embert ismertem meg Benne, akire – ha eljön az én időm is – bátran rá merem bízni a „tarisznyámat”. Tudom, jó kezekbe kerül. Neki – lévén  fiatal  ember - még remélhetőleg hosszú életet ad a Teremtő. 

Öreg barátom, remélem a „Híd” másik oldalán az várt Rád, akire gondoltál az utóbbi időkben, és megtaláljátok mindazt a nyugalmat, amit már nagyon megérdemeltek. Béke legyen Veletek. Ámen!

Kollányi Ferenc, f.collany@gmail.com

Valahol Európa mélyén, 2013-07-28