Egy blogger gondolatai a gondolat-és a ...

Egy blogger gondolatai a gondolat, és sajtószabadságról

Eltöprengtem azon, én mennyivel jobb helyzetben vagyok, mint egy hivatásos újságíró. Engem nem irányítanak a laptulajdonosi érdekek, nem izgat, hogy elég hirdetői bevételre teszek-e szert, nyugdíjasként még az sem idegesít, vajon fizetnek-e a cikkemért, és húzza-e az orrát a szerkesztőm, vagy a főszerkesztőm a cikk hangvétele miatt, vajon nem fog-e letolást kapni a mindenható sajtócézártól, amiért ilyen cikket engedett megjelenni, és esetleg még  talán ki is  rúghatják ezért.

Sajnálom ezeket az embereket, mert legjobb szándékaik ellenére a hatalom, az üzleti érdek, vagy csak egyszerűen bizonyos „felsőbb hatalmak” szeszélye folytán sokszor nem írhatják meg azt, amit - pedig jól tudják-, meg kellene írniok, vagy meg kellene jelentetniük. De az üzleti és politikai szándékok mindezeket a szándékokat mindannyiszor felülírják, és mint tudjuk, szél ellen nem lehet… mert visszafröccsen.

Ezért maradok inkább a jól bevált, és viszonylag független bloggerkedésnél. 

Bár mint értesültem róla valamelyik hivatalos sajtóorgánumban, a T. E. K. nevű hivatalos szervezet a „rossz nyelvek” szerint milliárdokat költ az Internet megfigyelésére, és ha itthon is úgy dönt a nagyhatalmú főméltóság, hát górcső alá kerülhet a teljes internetközösség, és akkor, jaj lesz azoknak, akik kilógnak valamilyen mérce szerint az általuk kívánatosnak tartott sorból.

Velem együtt hátra lesz kötve a sarkuk, kukoricán fognak térdepelni és a szőnyeg szélén várják majd a döntést a sorsuk felöl, hogy miként fogják majd végezni.

Azért őszintén remélem, eddig a határig csak nem merészkedik elmenni a jelenlegi, diktatúrára hajazó nagyméltóságú „főhalljakendek” kicsiny, de magát mindenhatónak képzelő hada. Bár minden lehet...!

Persze a jelenlegi állapotokat figyelve, mindezek után simán megállapítható azon közírói tevékenységek sora, amit viszonylagos biztonsággal a nyugalmas foglalkozások között lehet említeni. Ilyen például a manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvendő szakácskönyvírás, a gasztroblog, vagy a mindenkori aktuális és jövőbeni divattrendekkel foglalkozó rendkívül érdekfeszítő írások tucatja, vagy esetleg egy rétegfolyóirat, amely a jelenlegi és a közeljövőben kereskedelmi forgalomba kerülő szórakoztatóelektronikai kütyükkel , drága luxusautókkal, és  egyéb nagyon fontos hétköznapi dolgokkal, például a celebek sanyarú sorsával, és más rendkívül hasznos, közérdeklődésre joggal számot tartó pletykamagazin gyártás foglalkozik. 

Népszerűek és senkinek a begyét nem piszkálják – kivéve a szegényebb, átlagkeresetből vegetáló réteget - a luxus utazási kalauzok díszes-míves kiadványai is. Lehet valaki még nagyon jó, befutott műkritikus is (bár egyes művek kritizálása nem javallott), esetleg zsűritag az „X” faktorban, vagy a „Csillag születik”-ben,

Tehát a fenti felsorolásból kitűnik, hogy azért az írott sajtónak és a szólásszabadságnak azért van tere. Mégha bizonyos korlátok, közé van is szorítva. De csak a biztonság kedvéért kellenek a korlátok, hogy meg ne szédüljön szegényke a fene nagy szabadságtól, még a végén elesik a szentem.

Mert kérdem én nagyon nagy tisztelettel, ki hallotta azt a hírt, hogy politikai nemtetszés okán, a méltán híres Stahl Judit féle szakácskönyvet betiltották, mert egy politikusfeleség nem tudta a közölt recept leírása alapján elkészíteni a túróstésztát, pőrcel. Mert nem tudta szegénykém, mi a fene az a pörc, a Julis meg éppen kimenőt kapott és egyébként is, miért írhat a Stahl ilyen badarságokat le. 
Hát senki, mert ilyen hír nem is volt!

Szóval azért lássuk be, van itt tér a tehetségek kibontakoztatására, csak nem kell mindjárt azzal foglalkozni, ami zavarhatja a méltóságokat úri nyugalmukban, vagy a szegény nép érdekében végzett folyamatos szabadságharcukban a mocskos, ellenséges külvilággal szemben.

Egyébként is kit érdekel az „aljanép”, azoknak úgysem jó semmi, nem tetszik nekik a jólét, a luxus, már a mai urak jóléte és luxusa, és hiába vannak olyan sokan az elégedetlenek, a hadsereg és a rendfenntartó erő úgyis a mai urak kezében van.

Legalább is a következő választásig.

Bár ahogy az ellenzéki szekértábort elnézem ezzel a százfelé húzó sok önjelölt népvezérrel, megint van esélyük nyerni.

Tehát a végső tanulság, maradok Blogger, amíg hagynak!!!

Magyarország, 2012-09-24

Kollányi Ferenc, 06 30/408.9830, f.collany@gmail.com