Kedves Bolgár György úr...

Kedves Bolgár György úr!

Ismét kényszerűséget érzek, hogy egy aktualitásról írjak Önnek.

Szokásomhoz híven ma délelőtt  a „Klubrádió”-nak  éppen egy beszélgetős műsorát hallgattam nagy figyelemmel, de nem kis bosszúsággal.

Ugyanis a műsor két szereplője – egy esztéta és a riporter-műsorvezető –következetesen eeee-zet, őőőő-zött, nyekegett, amikor - az egyébként bizonyára rendkívül magvas mondanivalójához -  kereste a  illő, vagy jól hangzó kifejezéseket, és ily módon próbált egy kis  időt nyerni, hogy folyamatosnak, nagyon intellektuálisnak tűnjön a beszélgetés. Gondolom, de persze lehet,  nem jól tudom, amikor egy előre felvett és, előzőleg gondosan szerkesztett, lektorált és jól összevágott, utólag bejátszott riportműsort játszanak be, akkor ezek a jelenségek  valószínűleg kiküszöbölhetőek.

Ám az egyenes adásban az élő beszélgetések szereplőin mintha hirtelen kitörne a „mikrofonfrász” és a „hű de okosnak kell látszanunk” effektus, mert hiszen ilyenkor élőben kell megnyilatkozni ország-világ előtt, megmutatni, hogy milyen fontos és érdekes emberek is vagyunk. Ez még akkor is igaznak tűnik, ha a betelefonálós műsorok résztvevőit hallgatom.

Egyébként az okok egy részére valószínűleg tudom a választ: általában egyre kevesebbet beszélgetünk egymással, egyre kevesebbet olvasunk és egyre kisebb és szegényesebb a szókincsünk, pedig a világon az egyik legkifejezőbb, leggazdagabb nyelvet bírjuk! 

Hogy mást ne említsek, Arany János több mint húszezer szót ismert és használt is.

Persze ez a tudás ma már extrémitás, de azért ne elégedjünk meg egy életen keresztül a minimálisan ismert és átlagosan használt ezer-ezerötszáz szóval-kifejezéssel, mert ebben a számban még az úgynevezett szleng és a divatos angolszász jövevényszavak – mint pl. lájkolás - is bennfoglaltatnak.

A szomorú az, hogy ez a „mérhetetlenül nagy, mintegy 1500 szavas szókincs" az átlagemberre jellemző, ezért visszatetsző számomra a fent említett jelenség a médiában, ahol reményeim szerint azért a műveltségi szint vélhetőleg az átlag felett van, (mondjuk Pákótól egy-két fokkal feljebb) bár ma már ez sem általánosítható mindegyikre. Lásd: például a kereskedelmi tv-k celebeket felvonultató úgynevezett szórakoztató műsorait, és persze ez is a média egy szegmense.

De ez olyan összehasonlítás, mintha a „Hot!” magazint egy kalap alá venném az „Élet és Irodalommal”, azon az alapon, hogy mindkettő sajtótermék, de ne legyünk igazságtalanok.

És még egy javaslat: „paradigmaváltás” helyett használják a magyar nyelvben már jól bevált „szemléletváltás” kifejezést, ezt még a Dorogi nyugdíjas néni, vagy a Ceglédi taxisofőr is megérti!

A mai napon a „biztosítékot” nálam mégis a belügyminiszter bejelentése verte ki, miszerint az országunk jóhírét nemzetközileg is lejárató legnagyobb bűnözők már rács mögött vannak.

Ezek után vártam, hogy a már ismert közbűntényes nevek mellet felsorolják azokat a fehérgalléros szemfényvesztőket is, mint például a „Fidesz-KDNP” vezérkarát, valamint az általunk oly ügyesen és lelkesen megválasztott urakat, de szomorúan állapítottam meg, a belügyér - ugyan miért nem lepődök meg - már megint nem mondott igazat. (és ez így megy már évek óta).

Magyarország, 2012-08-30

Kollányi Ferenc, 06 30/408-9830, f.collany@gmail.com

Maradok továbbra is változatlan tisztelettel.: Kollányi Ferenc