A „beteges kultúrszomj” lehetséges okairól:
A hét végén - vasárnap - nem voltak
kezelések, foglalkozások, gyógytorna, stb…, így sok betegnél viszonylag
unalmasan peregtek le az órák. Persze aki szeret olvasni, vagy lehetősége van
internetezni, az értelmesen is eltöltheti ezeket az órákat, ám a legtöbb beteg
inkább a tévé előtt kuksolt, bári is volt műsoron, vagy rettenetes nagy, és
meglehetősen hangos kártyacsatában vezette le felesleges energiáját.
Az olvasás maximum annyira terjedt ki,
hogy az előbbre látók már előző napon ellátták magukat kellő mennyiségű
bulvársajtóval.
Blikk, Bors, Kiskegyed, Hot Magazin és
egyé rendkívül színvonalas „irodalmi folyóirat” szolgáltatta a kultúrát az arra
szomjazóknak. Pedig van ám könyvtár is, csak könyvtáros nincs, illetve egy nagy
kosárnyi olvasnivalónak gondolt „irodalmi alkotást” közkinccsé tettek, de a
lőtéri tarka kutyán, meg egy,-maximum két kificamodott ízlésű elvetemültön
kívül, nem törik magukat a művelődni vágyók. Lehet, hogy nem is nagyon
akaródzik egy kicsit sem legalább műveltebbnek látszani?
Talán tehetnének úgy, mint egynémely
„frissensült” KDNP-s, aki pártja helyzetbe kerülése óta nagyon komolyan veszi,
hogy ő most már egy igazi keresztény lett, és vasárnaponként szépen felöltözve,
a kezében látványosan egy bibliát tartva, családostul elmegy a legközelebbi
templomba. Tehát a módszer adott, lehet alkalmazni!
Visszatérve a szóbanforgó populáció
„kultúrszomjának” vizsgálatához, az alábbi megállapítások látszanak
helytállóknak: egy-egy ilyen kultúrlény ezekre az „ismeretterjesztő”
kiadványokra átlagban napi 2-300 forintot költ. Ez havi6-6-8.000,-esetleg
10.000,-Ft kiadást jelenthet. Ennyi pénzért már színvonalas, komoly irodalmi,
vagy tényleges ismereteket terjesztő, gyönyörű illusztrációkkal teletűzdelt
kiadványokat tudhatnának magukénak. De milyen az átlagos magyar „kultúrlény”
pláne, ha még rá is gyúrnak a különböző médiumok?
Hát megveszi a bulvársajtót, a
pletykalapokat, nézi kimeredt szemmel a televíziós csatornák egyre bővebben
áradó, semmitmondó „műsorait”, az agyament vetélkedőket és kvízműsorokat, az
úgynevezett tehetségkutató versenyeket, ahonnan megtudhatják, hogy kis hazánk
egy főre jutó „dalospacsirtáinak” száma lassan már több mint két fő! Hogy hová
fér el itt ennyi „őstehetség”, nem tudom a választ, mint ahogy azt sem,
kell-e nekünk ez a sáskahad?! Mert én csak azt tudom, hogy nekem
nem!!! Sejtem, azt is, hogy azért veszik ezeket a gyorsan átnézhető öt perces
„műremekeket”, mert tele vannak olyan információkkal, amik a zárt magánházak
falain belüli történtekkel kábítják a magánpletykákra éhes „nagyérdeműt”.
És a „nagyérdeműt” rendesen lehet
etetni, „veszi is a lapot”, ahogy mondani szokták. Eredményes a beetetés, mert egyébként is mások
zsebében, alsóneműjében bármikor szívesen túrkáló nemzet vagyunk.”
Jellemző a pletykaéhségre, építő
lapokra, hogy a már több hónappal ezelőtt is leközölt celebhírt újra tálalták,
és ismét megjelent főcímben: - „az ismert énekesen életmentő műtétet hajtottak
végre”. Nos, ahogy tálalták, hát az....szenzáció! Volt három hónappal ezelőtt.
Azóta „minden szépkorú K. Gyurikája” hála az égnek – és Klárika odaadó, szerető
gondoskodásának – újra köztünk van, és énekelheti a népszerű, ifjúságunkat
visszaidéző szerelmes slágereket. (amíg újra nem hajtanak rajta végre valamit)
A népokító (hülyítő) elektromos
médiáknak hála, ez a bugyuta reklámokon hizlalt hasú (és fejű), szinte az
egyszerűség határáig lebutított fogyasztói réteg, mára annyira „lement békába”,
hogy simán megetethető bármilyen termékkel, pláne ha azt a képernyőn láthatja.
Évtizedekkel ezelőtt egy bizonyos Szakonyi Károly, a próféták bizonyosságával
vetítette elénk a nem is olyan elképzelhetetlen jövőt. Próféciájának címe: „Adáshiba”,
és íme, hipp-hopp, a jövő már meg is jött.
Nos, ha ez kellett, hát megkaptuk. Ez kicsit olyan, mint egy önmagát
beteljesítő jóslat. Persze, amint azt előző soraimban jeleztem, az illetékesek
erre a lehetőségre jól rá is erősítettek, így azután a dolgok e módon, való
alakulásán nem is lehet csodálkozni.
Azért ennél összetettebbnek tűnik a
helyzet. Még sok variáció lehetséges. Íme az egyik. Vannak olyan egyedek (nem
is kevesen), akik azon a véleményen vannak, hogy nekik szükségük van valami
könnyű (na de ennyire?) kikapcsolódásra a mindennapok hajszája mellett, akik
nem is akarnak esetleg szembenézni a jövővel, akik azzal nyugtatgatják magukat,
hogy:- „majd csak lesz valahogy, hiszen úgy még nem volt, hogy valahogy ne lett
volna”.
Sőt, ha jó mélyen beledugják a fejüket a
tévé nevű dobozba, a holnap, holnapután és a többi szörnyű nap, csak úgy,
szinte érintés nélkül átsuhan buksi fejecskéjük felett. Sőt, még az is
elképzelhető, hogy meg is simogatja, csak fel ne ébredjenek, mert még a szájukba
kapják véletlenül, hirtelen felindultságukban a „csokis” kis ujjacskáikat
Magyarország-Visegrád. 2013-01-07
Kollányi Ferenc, 06 30/408-9830, f.collany@gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése