Miért félünk...

Miért félünk?!

Tisztelt Bolgár úr, nemrég hallgattam az Árok Kornéllal készült riportot.

Igaza van Neki, ma egyre több ember él félelemben, de meg kell nézni, hogyan jutottunk idáig, és mi az, amit féltünk oly nagyon, mint egyének, mert szerintem ez nem kollektív félelem, hanem az egyén saját félelme.

Saját félelme maga és a szűk családja iránt, valamint  a kicsi, vagy valamivel nagyobb "vagyon" elvesztésének lehetősége miatt, amit az aktív évei során összedolgozott, vagy mellékesen "összeügyeskedett"

Mert annyira legyünk őszinték legalább ilyenkor, hogy tanultunk az általun egyébként joggal utált oligarcháktól, politikusoktól és egyéb "törzsi" sámánoktól, varázslóktól, mi is megtanultunk ügyeskedni, legalább is kicsiben, vagy egy-két fokkal nagyobb  léptékben, mint ők, de a lopás kicsiben is lopás és nagyban is lopás. Itt csak a nagyságrendek és az érte kiróható büntetési tételek között van különbség, de a lényeg ugyanaz.

Ne eufémizáljunk,  itt aki meg akar élni és ráadásul jól, sőt még annál is jobban meg akar élni, az  kivétel nélkül "ügyeskedik", azaz CSAL,LOP ÉS HAZUDIK!!! 

Nos elérkeztünk a lényeghez, azért nem akarjuk meglépni a szükséges dolgokat a gyökeres változtatás irányába, mert saját magunk is hibásak vagyunk abban, hogy ez idáig fajulhatott, és nem merünk szembe nézni saját gyarlóságunkkal. Kínos dolog, de nem lehetetlen, amikor valaki a tükre előtt kénytelen saját magát leköpni, ám sokaknak még ez sem megy. 

Tudja, van egy régi amerikai anekdota::  a New York-i bankárok este a munka végeztével beültek a Wall Street egy kis bárjába kipihenni egy-két korty ital mellett a napi fáradalmaikat, megbeszélni az aktuális problémáikat.

Egyik alkalommal az ifjú bankár - Joe - kéréssel fordult a legöregebb bankárhoz, Jim bácsihoz, adna neki tanácsot. Az öreg megkérdezte,  mi a probléma. Mire az ifjú bankár elmesélte, hogy mikor este zárta a bankot, átnézte a könyvelést meg a kasszát,  és hiányzott egy millió dollár. Az öreg egy ideig gondolkodott, majd így szólt "..- Tedd vissza édes fiam"!!!

Na itt is ezzel kellene kezdeni, minden rendű és rangú tolvaj tegye vissza a "közös asztalra" azt, amit jogtalanul és galádul ellopott,  amíg ez nem történik meg, addig nem lesz rend és nyugalom. Sajnálom, hogy Petőfi immár százhatvan éve íródott szavai a mai napig aktuálisak: "Amíg a bőség kosarából… amíg a jognak asztalánál" ugye ismerősek ezek a szavak?!

Magyarország, 2012-09-17 

Kollányi Ferenc 06 30 408-9830, f.collany@gmail.com