A hatalom arroganciája!
„….”Van az a pénz …”, de kinek a
pénzéből?!
Gondolatok egy szobor apropójából. Adva van a főváros egyik elit kerületében egy
nagyon agilis polgármester, aki kellő arroganciával bír ahhoz, hogy az érdekeit
és az akaratát, a (remélhetőleg ideiglenes) teljhatalma birtokában,
érvényesíteni tudja.
Ez a polgármester márpedig a fejébe
vette egy szép napon, hogy az ő vezetése alatt lévő kerületnek okvetlenül szüksége
van egy köztéri szoborra. Egy olyan szoborra, amely „művészi alkotás” az
ezerkilencszázhúszas évek Kálvin téri rikkancsfiúját hivatott ábrázolni. Hóna
alatt egy köteg újsággal, jobb kezében a kihordott lap egy példányával. Persze
mindezt közpénzből.
És most jön a csavar ebben a
történetben. A rikkancsfiú kezében lévő újság címlapján nem a korabeli lap neve
van kidomborítva, hanem egy mai bulvárlap logója, mégpedig mindenki számára
nagyon is szembeötlően.
Az idős (100 éves) szobrászművész az érdeklődő
tv riporter kérdésére azt válaszolta, hogy a mai bulvárlap neve a polgármester
kifejezett kérésére került az alkotásra. Ő az eredeti, korhű feliratot akarta
az agyagmintában megjeleníteni, mint a „Pester Lloyd”, vagy a „Friss Újság”,
„Az Est”, a „Pesti Hírlap”, minthogy akkoriban ezek alapok jelentek meg nálunk.
De amikor elvitték a művész műterméből
az agyagból készült szoboralakot, hogy gipsz öntőmintát csináljanak róla,
felsőbb utasításra már a „Blikk” feliratot applikálta egy cég az öntőformául
szolgáló gipszmintába. És ez a turpisság csak a szobor avatásakor derült már ki.
Pedig a korabeli adatok szerint a húszas években, hazánkban a „Blikk” nevű
újság még nem létezett. Az idős művész nemet mondott erre a nyilvánvalóan
stílszerűtlen kérésre, mert ez nem fért össze Lajos bácsi szellemiségével, mint
mondotta a névtelenséget kérő segítő szobrászművész. De Zsigmond Attila, a
„Budapest Galéria” főigazgatója szerint, ha a polgármester fizet, akkor joga
van meghatározni, mi szerepeljen a szobron.
Persze, azt én is tudom, hogy a hosszú
élet titka az alkalmazkodó képesség, nyilván ez a titka annak, hogy később,
amikor már felállították az alkotását, nem nagyon tiltakozott a „merénylet”
ellen. Lehet, ez a türelmes természete tette lehetővé, hogy ilyen tiszteletre
méltó kort tudott megérni a szellemileg és fizikailag még ma is jó karban lévő
művész.
És tulajdonképpen meg is tudom érteni,
hiszen több mint négy év telt el azóta, hogy köztéri szobrot rendelt tőle a
főváros.
Ha most rosszhiszeműen nézném ezt az
esetet, azt mondanám, hogy ez egyfajta szellemi prostitúció, azaz, „van az a
pénz, amitől korpásodhat a hajam”, de ez a megállapítás az idős művészre nem
vonatkozik. Ebben a mocskos kis trükkben Ő teljesen vétlen.
A „plebejusok” viszont rögtön sanda
szemekkel méregették a szobrot, sőt egyesek nem átallottak párhuzamot vonni a
bulvárlap és a polgármester között.
Arra céloztak, hogy a neves
sajtóorgánumban az idén már több mint hatvan cikk jelent meg a polgármester
személyének pozitív megjelenítésével. Ennek ellentételezése a „rossz nyelvek”
szerint, az ingyen reklám.
Közpénzből!!!
Persze „Krisztus koporsóját sem őrizték
ingyen”, suttogták erre a „sötétben bujkáló rémhírterjesztők”, célozgatva arra,
hogy ez a reklám azért mégsem volt teljesen ingyen. A „terrorista tollforgató”,
riporternek álcázott „ellenzéki martalócok” a polgármesternek nem hagytak
békét, faggatva „szegényt” a felirat hogyan és mikéntjéről, pedig mondta nekik,
hogy erről ne kérdezzék, ő most egy állami esemény apropójából van itt jelen.
Talán ha erről az eseményről kérdeznék
inkább?!
Erre mondta a nagyszerű, és korán
megboldogult Hofi Géza, „… szopok, nyalok, gombot varrok”. Remélem az égi
kabaréban készít majd ebből egy jó kis, csattanós jelenetet a fenti közönség
nem kis mulatságára.
Csak a teljesség kedvéért, az idős
művész neve: SZŐKE LAJOS, a bejegyzésben szereplő polgármester a főváros ötödik
kerületének vezetője, arROGÁNs ANTAL. A műalkotást 2012, szeptember 27-én
avatták fel, az „Idősek Világnapja” előtti hét csütörtökén. Amit az ENSZ
közgyűlés egyhangú határozatával minden év október 01-én ünnepelnek az egész
világon. Az ünnepélyes szoboravatás helyszíne az V. kerületi Hild tér.
Úgy gondolom, a fentiek önmagukért
beszélnek. Ez a történet több kommentárt az én részemről már nem is igényel.
Magyarország, 2012-10-08
Kollányi Ferenc, 06 30/408-9830, f.collany@gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése