Az Ócsai "lágerfalu" és az államtitkár esete a közmunkásokkal

 

 

Csókdosom ast a szíp kis kezsit, nacccsságos államtitkár úr….

olyan szípeket teccik rólunk mondani!

 

Az Ócsai „lágerfalu” apropójából!

Idézet az Index című online - 2013-01-19-én megjelent - napilap írásából:

 

„Csúszás a közmunkások miatt?

A telep „közmunkások munkájával valósul meg, akik nem segélyért állnak sorban, hanem munkájukkal segítik a rászorult családoknak a jövőjét” – vázolta fel jövőtudatos hitelkárosultak és a leszakadt néprétegek példaértékű összefogását Soltész Miklós államtitkár a sajtótájékoztatón. A házak közt járva ugyanakkor a téma egy másik olvasatát is megismertük.

„Nincsenek itt a közmunkások, fagyszabadságon vannak” – mesélte nekünk az egyik szakmunkás. A közmunkások távolléte elmondása szerint nem hátráltatja a munkát, mert amúgy sem vették nagy hasznukat.

A munkás szerint legalább 200 közmunkást hoztak az építkezésre, azzal, hogy segédmunkások helyett velük kell dolgoztatni. Ez azért volt jó az államnak, mert segély helyett a vállalkozótól kaptak fizetést.

A közlékeny munkás szerint a vállalkozók azonban két okból is rosszul jártak: egyrészt nem volt alku, az állam által megszabott munkabért kellett fizetniük, ami a járulékokkal együtt magasabb volt, mint amit a segédmunkásoknak fizettek volna.

Másrészt a közmunkások nemcsak nem értettek a feladathoz, de dolgozni sem volt kedvük. „Amikor mondtam neki, hogy hozd ide a téglát, azt válaszolta, hogy vidd oda magad. Mit lehet erre mondani? Kirúgni meg nem lehet őket. A csúszás is emiatt volt, hogy nem haladt a munka.”

Nos eddig az idézet. Elgondolkodtató. Egyrészt Soltész Miklós államtitkár vajon kiket néz teljesen hülyének, másrészről érdekes ez a kép a közmunka szempontjából. Az állam így próbál „munkahelyet teremteni”?

És a vállalkozókat erőszakkal kényszeríteni arra, hogy szervezett munkára évek óta alkalmatlan, napi rendszerességet, fegyelmet nem szerető emberek jelenlétét fizessék ki az állam helyett? Ne legyen félreértés, nem azt mondom, hogy a magánszféra ne vegyen részt a közös teherviselésben, de tessék egy olyan lehetőséget a kényszerű foglalkoztatók kezébe adni, hogy a munkavégzésre morálisan alkalmatlan, közmunkára kirendelt emberektől megválhassanak.

Tessék a svájci példát követni, nem kötelező magyar állampolgárnak lenni, nem kötelező a tisztességesen dolgozó, törvénytisztelő magyar állampolgárok adóforintjaiból segélyezni, a dolgozni, közösségbe beilleszkedni nem akaró embereket. Mert SVÁJC nem ezt az „unortodox” magyar utat követi. Ha egy ember segélyt szeretne kapni, annak feltételei vannak Meghatározott ideig dolgoznia kell, nem szabad, hanem KELL. És ha a képessége szerinti felkínált munkát nem fogadja el, nem is kaphat segélyt, mégsincs Svájcban cigánykérdés, nem mondják rá az Európai Unió politikusai, és újságírói, hogy rasszista, fajüldöző ország. Úgy látom, hogy a honi felzárkóztatási és szociális segélyprogram eddig, - és jelenleg is - nagyon rossz irányba haladt, és halad, és sok-sok elrontott (hogy ne mondjam , elbaszott) kormányprogram árát nem a magánmunkáltatókkal kellene kifizettetni. Amit a kormányok elmulattak, azt fizessék is meg!

És egy pár gondolat a ki-kit néz hülyének nevű politikai társasjátékról.  Kíváncsi vagyok Soltész Államtitkár „úr” vajon politikai, vagy netán szakmai államtitkár-e? Mert egyik sem jó ebben a relációban.  Valamilyen (nem politikai) szakmai kérdésben szakemberre van szükség és nem politikusra, NEM POLITIKUSRA!!! Amennyiben az államtitkár nem politikai, hanem szakemberként tevékenykedik, akkor nagyon is jól kell tudnia, hogy az írásom elején idézett cikkben szereplő nyilatkozatának hangulata inkább hajazik egy politikai tömjénezésre, mintsem a realitásra. Ez a meghatónak szánt nyilatkozat az öntudatos, leszakadt népréteg és a jövőtudatos hitelkárosultak összefogásáról szóló dicshimnusz a legrosszabb Enver Hodzsa korabeli albán politikai hagyományokat idézi. A nincstelenek serege, és az éppen leszakadó szegény alsóközéposztály egyre sokasodó tábora egymásra találásának könnyekig ható, filmekbe kívánkozó jelenete tárul(na) elénk. De ezt a forgatókönyvet már annyiszor blamálták az évtizedek során, hogy a mínusz 10 a huszonnegyedik hatványon szintjére lecsúszott a felesleges frázisok sűrűjében.

Persze a Rákosi korszakot is joggal lehetne említeni, mert hagyományokban bővelkedünk.

Szóval én azt gondolom, hogy ön is csak egy politikai „komisszár” nevű mellékszereplő, ebben a nem éppen népszerű színdarabban. Ön is, én is, sőt mindenki, aki csak egy kicsit is nyitott szemmel és füllel járkál ebben a honi ugarban, jól tudjuk, az egész hazugság, ahogy mondani szokták, „parasztvakítás”.  Az nagyon hibás álláspont, hogy az emberekkel mindent meg lehet etetni, csak jól kell tálalni. Nem mindenki idomított majom, és nem mindenki fogad el mindent hajbókolva, csak azért mert a „gazduram” kínálja. Amelyik étel már egy pár éve büdös, az több mint valószínű, hogy romlott, és úgy gondolom annak kell megennie, aki feltálalta!

Országunk jelenlegi vezetőinek el kellene már gondolkodniuk, hogy meddig feszíthetik még a húrt, mert ha elpattan, abból nagy rumli szokott lenni, mint azt tudjuk. Persze nem biztos, hogy ők is tudják!

Magyarország – Visegrád, 2013-01-21

Kollányi Ferenc, 06 30/408-9830, f.collany@gmail.com