Válasz Matolcsy úr kijelentésére
Nemrégiben nyilatkozta a haza
közgazdasági fősámánja, hogy mi magyarok nem szeretünk dolgozni, illetve jobban
szeretjük a munka nélküli életet. Hát szíveskedjen definiálni a munka fogalmát,
hogy mi is tudjuk, mi is az amitől mi oly annyira ódzkodunk, de ha az olvasóm
egyenlőre Matolcsy úr válasza helyett beéri az én szerény eszmefuttatásommal
is, akkor leírom az általam gondoltakat e tárgyról:
Szerintem legalább három részre kell
tagolni a munka tárgykörébe sorolható tevékenységeket: úgymint
fizikai-manuális, szellemi, és a kettő kombinációja, amikor a manuális és a
szellemi munka egyidejűleg, egy tevékenységben testesülve hoz létre egy új
értéket. Például ilyen az alkotóművészetek sora, a biológiai kutatómunka, akár
a haszonnövény-termesztés esetében, akár a szabad természetben folytatott
kísérletekől van szó, de ide sorolom a geológusok, földtani kutatók, régészek
és egyéb élettannal foglalkozó tudósok tevékenységét is, mintahogy az egyéb
természettudósok is ebbe a táborba tartoznak, hiszen az ő munkájuk az emberiség
egyetemes tárházát bővíti
És ne feledkezzünk a pedagógusokról,
hiszen az ő kezükben van a jövő nemzedékének záloga, és a munkájukat sokszor
nem éppen a legideálisabb körülmények között végzik.
Nos nézzük meg egy kissé alaposan ezt a
kérdést. Én általában munkának tartom azt a tevékenységet, ami valamilyen új
nemzeti és nemzetközi értéket teremt, továbbá mindazokat a tevékenységeket,
amelyek közvetlen hatással vannak az alkotó tevékenység eredményességére. Például
a mérnökök, az orvosok (akik lehetővé teszik a munkaerő megőrzését) és
mindazokét, akik a mérnökök, orvosok munkáját segítik.
Ide sorolom továbbá mindazoknak a
tudományos kutatóknak a tevékenységét akiknek a munkája elengedhetetlen
egyrészt a már említett tevékenységek, valamint az ipar, a mezőgazdasági és
élelmiszeripari feldolgozó egységek korszerűsítéséhez, fejlődéséhez, másrészt
elősegítik az emberiség életének és a természeti környezetnek az egyensúlyi állapotát, és nem utolsó sorban ezeknek a
munkatevékenységeknek az elősegítése
érdekében tevékenykedő gépipari- kölekedéstechnikai, valamint
üzemeltetői tevékenységeket.
Akiket (amiket) teljesen kizárok a valós
értéket képező tevékenységek köréből, azok számosan vannak, például a
befektetési „szaktanácsadók”, tőzsdei manipulátorok, brókerek, pénzpiaci
szereplők, a pénzkereskedők, a jogi pályán tevékenykedők jelentős része, mint
az ügyvédek. (nem értelmezhető, hanem alkalmazható, egyértelmű jogszabályokra
van szükség) Ja, és ki ne hagyjam a megélhetési politikusokat, a hivatásos
választási szakembereket, megmondó embereket és a mindennapjaink csepűrágó
bohócait, a celebeket. Ezeket szépen kézen fogva visszavezetném a politikusaink
által már oly sokszor hangoztatott „munka világába”, már ha egyáltalán munkára
lehet őket fogni.
Ami Matolcsy úr kijelentését illeti
ebben a tárgyban, szíveskedjen időnként tájékozódni a bulvármédiában, aminek a
segítségével Önök oly sikeresen elterelik a mindennapok átlagemberének a
figyelmét a hétköznapok lényeges és életbevágó problémáiról, amivel azt
sulykolják, mint annak idején 1947-ben egy bizonyos Rákosi Mátyás nevű egyén az akkori választási plakátjai egyikén.
Az idézet szó szerinti, utána lehet nézni:
„MUNKÁSOK, TI DOLGOZZATOK A PÁRT, MAJD
GONDOLKODIK HELYETTETEK”
Nos erről ennyit, visszatérve a
bulvármédiára, csak figyelni kell a riportalanyokat… Mi akarsz lenni, ha Te
nyered a „Csillag születiket”, vagy az „X” faktort, a VV akárhányat, vagy az
egyéb nevesincs vetélkedőket?!
A válasz : „- híres ember”! A többit már
csak én teszem hozzá, hogy azért, mert
az ad egy hosszabb-rövidebb életű ismertséget, viszonylagos anyagi jólétet (már
az átlagemberhez képest) és ha netán valamelyik producer a nézettségi mutató
emelése érdekében fantáziát lát a figurában, talán egy pár évvel kitolja az
illető ismertségi lehetőségét. A
divatszakmáról, a fotómodellek világáról, a mindenféle rendű és rangú
szépségversenyek szereplőiről már nem is akarok beszélni. A talmi csillogás, a
„Dubajozás”, hosstesskedés mindig is vonzóbb volt, mint mondjuk az Újpesti
cérnázóban robotolni éhbérér három műszakban. És az vesse rájuk az első követ,
aki egy adódó lehetőséget kihagyna, ha megkínálnák vele.
Lássa be igen „tisztelt” Matolcsy úr, a
tényleges nemzeti értéket előállító munkának ma vajmi kevés a vonzereje, sőt becsülete sincs, és erről a
társadalmi tudatformáló, arculattervező, „szakemberek” is vastagon tehetnek,
meg az örök emberi óhaj, „…Miért éljen
olyan keservesen az én gyermekem felnőttként, mint én?” Persze ezekhez a jámbor óhajokhoz
hozzájárulnak a különböző színes prospektusok, utazási reklámok, bulvársajtók
is, hiszen tele vannak gondtalanul, a tengerparton bronzbarnán sütkérező szép, fiatal, és gazdag emberekkel,
akik láthatóan és feltehetően nem éppen nehéz fizikai munkával, hanem a
Pénzpiaci kereskedelemmel, tőzsdézéssel, vagy mások szórakoztatásával keresték
meg a vajas kalácsra valót.
Nos ezek után azt gondolom, hogy amíg a
hazai elit is ilyen példát mutat, mert ismerek honi hírességeket, akik az itthon kedvezőtlenre forduló időjárás
elől elmennek a meleg tengerpartra, vagy télen a svájci és a francia Alpokban
síelnek nem kis pénzt elköltve, vagy minden évben egy fél évet külföldön
hajókáznak, netán egy jó buli kedvéért átugranak Monacóba, egy jó pizzáért átrepülnek
kedvenc New York-i éttermükbe, nos ezek után szíveskedjen takarékra tenni a
száját és próbáljon meg előbb a saját berkein belül szétnézni, mi a valóságos
helyzet a kiváltságos, nagyon is felső középosztály, s a napról napra élő
„rabszolgák” között. Akiknek a termelő
munkája nélkül maguk (nemcsak nálunk, de világszerte) nem is létezhetnének.
Persze mindehhez hozzáteszem, hogy az
Európai Unóba delegált képviselőket sem fogják a becsületrend lovagjainak
kitüntetni. Elég csak megnézni a You tube-on azt a német készítésű
riportfilmet, amit egy német televíziós stáb készített a Bruxellesi központi
irodaházban, hogy hogyan menekültek a T.
képviselők a riporter kérdései elől, mint a patkányok, amikor az illető
érdeklődni próbált a munka nélkül felvett havi Euró ezrek ügyében. Ezek sem jobbak az itthoniaknál, de
legalább tudom, a hazaiak honnan vették a mintát.
Magyarország, 2012-09-22
Kollányi Ferenc, 06 30/408-9830, f.collany@gmail.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése