Válasz Matolcsy úr .kijelentésére.....

Válasz Matolcsy úr kijelentésére

Nemrégiben nyilatkozta a haza közgazdasági fősámánja, hogy mi magyarok nem szeretünk dolgozni, illetve jobban szeretjük a munka nélküli életet. Hát szíveskedjen definiálni a munka fogalmát, hogy mi is tudjuk, mi is az amitől mi oly annyira ódzkodunk, de ha az olvasóm egyenlőre Matolcsy úr válasza helyett beéri az én szerény eszmefuttatásommal is, akkor leírom az általam gondoltakat e tárgyról:

Szerintem legalább három részre kell tagolni a munka tárgykörébe sorolható tevékenységeket: úgymint fizikai-manuális, szellemi, és a kettő kombinációja, amikor a manuális és a szellemi munka egyidejűleg, egy tevékenységben testesülve hoz létre egy új értéket. Például ilyen az alkotóművészetek sora, a biológiai kutatómunka, akár a haszonnövény-termesztés esetében, akár a szabad természetben folytatott kísérletekől van szó, de ide sorolom a geológusok, földtani kutatók, régészek és egyéb élettannal foglalkozó tudósok tevékenységét is, mintahogy az egyéb természettudósok is ebbe a táborba tartoznak, hiszen az ő munkájuk az emberiség egyetemes tárházát bővíti   

És ne feledkezzünk a pedagógusokról, hiszen az ő kezükben van a jövő nemzedékének záloga, és a munkájukat sokszor nem éppen a legideálisabb körülmények között végzik.

Nos nézzük meg egy kissé alaposan ezt a kérdést. Én általában munkának tartom azt a tevékenységet, ami valamilyen új nemzeti és nemzetközi értéket teremt, továbbá mindazokat a tevékenységeket, amelyek közvetlen hatással vannak az alkotó tevékenység eredményességére. Például a mérnökök, az orvosok (akik lehetővé teszik a munkaerő megőrzését) és mindazokét, akik a mérnökök, orvosok munkáját segítik.

Ide sorolom továbbá mindazoknak a tudományos kutatóknak a tevékenységét akiknek a munkája elengedhetetlen egyrészt a már említett tevékenységek, valamint az ipar, a mezőgazdasági és élelmiszeripari feldolgozó egységek korszerűsítéséhez, fejlődéséhez, másrészt elősegítik az emberiség életének és a természeti környezetnek az  egyensúlyi állapotát,  és nem utolsó sorban ezeknek a munkatevékenységeknek az elősegítése  érdekében tevékenykedő gépipari- kölekedéstechnikai, valamint üzemeltetői tevékenységeket.

Akiket (amiket) teljesen kizárok a valós értéket képező tevékenységek köréből, azok számosan vannak, például a befektetési „szaktanácsadók”, tőzsdei manipulátorok, brókerek, pénzpiaci szereplők, a pénzkereskedők, a jogi pályán tevékenykedők jelentős része, mint az ügyvédek. (nem értelmezhető, hanem alkalmazható, egyértelmű jogszabályokra van szükség) Ja, és ki ne hagyjam a megélhetési politikusokat, a hivatásos választási szakembereket, megmondó embereket és a mindennapjaink csepűrágó bohócait, a celebeket. Ezeket szépen kézen fogva visszavezetném a politikusaink által már oly sokszor hangoztatott „munka világába”, már ha egyáltalán munkára lehet őket fogni.

Ami Matolcsy úr kijelentését illeti ebben a tárgyban, szíveskedjen időnként tájékozódni a bulvármédiában, aminek a segítségével Önök oly sikeresen elterelik a mindennapok átlagemberének a figyelmét a hétköznapok lényeges és életbevágó problémáiról, amivel azt sulykolják, mint annak idején 1947-ben egy bizonyos Rákosi Mátyás nevű  egyén az akkori választási plakátjai egyikén. Az idézet szó szerinti, utána lehet nézni:

„MUNKÁSOK, TI DOLGOZZATOK A PÁRT, MAJD GONDOLKODIK HELYETTETEK”

Nos erről ennyit, visszatérve a bulvármédiára, csak figyelni kell a riportalanyokat… Mi akarsz lenni, ha Te nyered a „Csillag születiket”, vagy az „X” faktort, a VV akárhányat, vagy az egyéb nevesincs vetélkedőket?!

A válasz : „- híres ember”! A többit már csak én teszem hozzá, hogy  azért, mert az ad egy hosszabb-rövidebb életű ismertséget, viszonylagos anyagi jólétet (már az átlagemberhez képest) és ha netán valamelyik producer a nézettségi mutató emelése érdekében fantáziát lát a figurában, talán egy pár évvel kitolja az illető ismertségi lehetőségét.  A divatszakmáról, a fotómodellek világáról, a mindenféle rendű és rangú szépségversenyek szereplőiről már nem is akarok beszélni. A talmi csillogás, a „Dubajozás”, hosstesskedés mindig is vonzóbb volt, mint mondjuk az Újpesti cérnázóban robotolni éhbérér három műszakban. És az vesse rájuk az első követ, aki egy adódó lehetőséget kihagyna, ha megkínálnák vele.

Lássa be igen „tisztelt” Matolcsy úr, a tényleges nemzeti értéket előállító munkának ma vajmi kevés a  vonzereje, sőt becsülete sincs, és erről a társadalmi tudatformáló, arculattervező, „szakemberek” is vastagon tehetnek, meg az  örök emberi óhaj, „…Miért éljen olyan keservesen az én gyermekem felnőttként, mint én?”  Persze ezekhez a jámbor óhajokhoz hozzájárulnak a különböző színes prospektusok, utazási reklámok, bulvársajtók is, hiszen tele vannak gondtalanul, a tengerparton bronzbarnán  sütkérező szép, fiatal, és gazdag emberekkel, akik láthatóan és feltehetően nem éppen nehéz fizikai munkával, hanem a Pénzpiaci kereskedelemmel, tőzsdézéssel, vagy mások szórakoztatásával keresték meg a vajas kalácsra valót.

Nos ezek után azt gondolom, hogy amíg a hazai elit is ilyen példát mutat, mert ismerek honi hírességeket,  akik az itthon kedvezőtlenre forduló időjárás elől elmennek a meleg tengerpartra, vagy télen a svájci és a francia Alpokban síelnek nem kis pénzt elköltve, vagy minden évben egy fél évet külföldön hajókáznak, netán egy jó buli kedvéért átugranak Monacóba, egy jó pizzáért átrepülnek kedvenc New York-i éttermükbe, nos ezek után szíveskedjen takarékra tenni a száját és próbáljon meg előbb a saját berkein belül szétnézni, mi a valóságos helyzet a kiváltságos, nagyon is felső középosztály, s a napról napra élő „rabszolgák” között.  Akiknek a termelő munkája nélkül maguk (nemcsak nálunk, de világszerte) nem is létezhetnének.

Persze mindehhez hozzáteszem, hogy az Európai Unóba delegált képviselőket sem fogják a becsületrend lovagjainak kitüntetni. Elég csak megnézni a You tube-on azt a német készítésű riportfilmet, amit egy német televíziós stáb készített a Bruxellesi központi irodaházban, hogy hogyan menekültek  a T. képviselők a riporter kérdései elől, mint a patkányok, amikor az illető érdeklődni próbált a munka nélkül felvett havi Euró ezrek  ügyében. Ezek sem jobbak az itthoniaknál, de legalább tudom, a hazaiak honnan vették a mintát.

Magyarország, 2012-09-22

Kollányi Ferenc, 06 30/408-9830, f.collany@gmail.com